2011. 01. 31. Más alkalmak, amikor mi, gyermekek együtt lehettünk, közösséget alkottunk: serketánc: főleg farsang idején szervezték a felnőttek a gyermekek számára. Itt táncoltunk, énekeltünk, helyi táncok voltak a divatosak. A nagyobbak közül valakik felügyeltek, tanítgattak, bíztattak. Otthon már mindenikünk tanulgatta a csángó táncokat a nagyobb testvéreitől, édesanyjától. Egyéni gyakorlás színhelye a tágas csűr volt, ahol egy seprű is lehetett a társunk a sirülő elsajátításához. Általában szürkület előtt végetértek ezek a táncmulatságok. Gyermeklakodalmak: Mindenben a felnőtteket utánzó gyermekmulatság, ugyanolyan szereplőkkel, mint a felnőttek esetében. Ezt a mulatságot már nagyobb gyermekek részére rendezték. Valaki a szülők közül jelen volt diszkréten, de minden a gyermekekre volt bízva (12-14 éves gyermekek). A ceremónia levezetésében segíthetett egy értő felnőtt ember, a gazda. A zenész általában a híres Halmágyi és Pulika zenészeknél tanuló cigány vagy csángó jövendő zenész volt, de aki már tudott muzsikálni. Minden volt itt: vőlegény, hazai, nyoszolyók, gazda, vőfélyek, örömapa, vendégek, leánykikérés, kontyolós, beköszöntés, sok-sok ének és tánc. Tehát vidámság, együttlét. Az esti kaláka táncokba is elmentek a gyermekek, de a nagyobb, színdarabos bálok alkalmával, amikor véget ért a színdarab , és az első táncot eljárták a szereplők, akkor a főrendező kihírdette: "A következő tánc a gyermekeké, aztán minden gyermek hazamegy!" Ezt be is kellett tartani. Ősszel, télen, tavasszal, amikor csak nem volt bőjt, egymást érték a táncok. Ez volt a legfőbb szórakozás. De amikor ide bebocsájtattál, akkor már tudtál táncolni! Mert a népi táncok nem rángatózó, diszkó-táncok! Itt most nem tárgyaljuk tovább az összejövési, társas életet élés lehetőségeit. Hiszen a gyermekek a játékaikat is úgy választották meg, hogy ott együtt lehessenek! Erről már írtunk a Gyermekvilág Gyimesben című dolgozatban, ami az Életvitel Gyimesben c. könyvben jelent meg. Ezt a néhány dolgot itt csak azért idéztem fel, hogy valami magyarázatot keressek, ha másnak nem, legalább magamnak, a gyakori öngyilkosságra itt, Gyimesben is. (folytatjuk...)
2011. 01. 30. Azt hiszem, hogy rögeszmévé vált számomra az együttlét, a beszélgetés, a társas, közösségi élet, az összejöveteleken adódó csendes beszélgetések hiánya! Így, téli esteken bárhol is töltöm a telet (Csíkszeredában, Gyimesben) egyre jobban érzem, mennyire hiányoznak , legalább is az én életemből azok az alkalmak, amikor jól kibeszélgettük magunkat! Vagy legalább közösségben voltunk a szülőkkel együtt, ahol hallgathattuk a nagyok történeteit. Háború után volt, szerre hazatértek az orosz fogságból a még életben maradt szomszédok, nagybácsik és hallgathattuk esténként katonaságuk, fogságuk történeteit. Közösségben voltunk, tele volt ilyenkor a szoba hallgatósággal. Semmi pénzért nem maradtam volna otthon, igaz, akkor hiányzott még a számítógép, a tévé, az Xbox, de ott voltak a társak, az emberek, gyermekek. Aztán évente legalább kétszer, megyézni gyűlt össze a nagy család, legtöbbször a nagyszülőknél, néha valamelyik nagybácsinál, szerre. Ezek a családi ünnepek Karácsonykor és Húsvétkor voltak, a távolabbi nagybácsik, unakatestvérek szekérrel, kocsiszánokkal érkeztek, mások gyalog. Úgy is volt, hogy öregapámnál, vagy nálunk több mint 20 vendég ülte körül az asztalokat. Mi, gyermekekül hátrébb ültünk, de elég sokan voltunk mi is. A nagyobb legények, leányok a szindarabos bálba mentek szerencsére, mert a mi nagy családunk másképp alig ha befért volna egy szobába. Már, főleg télen, megtörténtek a disznóvágások, étel, ital mindig került és a legöregebbek még mindig a háborus és fogsági történeteiket mesélték, de most az első világháború került terítékre. Röpködtek a csupa idegen szavak: taliján, muszka, Doberdó, Galícia. Ezek egy 13-14 éves gyermeknek igazi történelmi leckék voltak! Igaz, mi ennél többet ritkán kaptunk akkortájt a magyar történelemből! De megtudtuk, hogy mi a háború, miért is háborúztak, ki volt az ellenség, az áruló, mi az, hogy régi magyar világ, román világ, kicsi magyar üdő, orosz béjövetel, kulák, szabotálás, fekete autó, sziguránca stb. Ez már valami, nemde? Szinte elfelejtettem, de akkor tudtam meg azt is, hogy Galíciában 120.000 magyar esett el! De ezt csak úgy éjfél után, amikor az öregek, reszketős, fáradt hangjukan halkan elénekelték, hogy "Ott esett el százhúszezer magyar/ Eltemette gyászos Galicia" vagy azt, hogy "Édesanyám, ha fel akarsz keresni/ Doberdói nagy hegy alá gyere ki/ Megtalálod síromat egy kőszikla alatt/ Öreg édesanyám, kisírhatod magadat./ - Péter apa, mi az, hogy Doberdó és hol van az? - Ő pedig megmagyarázta , addig szünetelt az ének. (folytatjuk...)
2011. 01. 29. (folytatás...) Csakhogy az átok egyáltalán nem mai jelenség! Szinte egyidős az emberrel és a tagolt beszéddel. Bárhol megtalálható, ahol csak szó esik az emberről. Így jelen van a könyvek könyvében, a Bibliában, a költők lelki kifakadásaiban, a versekben, és ott találjuk a legszebb balladáinkban, kesergő népdalainkban is. És ha a művészet az emberi lélek tükre, akkor miért hiányozna az átok az ember mindennapi életéből? Mi csak a túlzástól féltjük a nyelvünk elburjánzását! Amikor az átokról elmélkedünk, beszélgetünk, akkor mindig Jób, a bibliai alak jut eszembe, akit igaztalanul bevádol a Sátán-Angyal az Úr előtt és aki keservében a napot is elátkozza, amikor született! És milyen szépen mondja egy csángó népdal: "Aki tőlem azt az egyet elveszi/ Megátkozom, s a jó Isten megveri!" Vajon, aki először énekelte ezt a népdalt, s mi, akik azóta sok százszor hallottuk, énekeltük, valamelyest megnyugodtunk-e lelkileg ettől? Ki tudja ezt? De volt olyan esetem is, amikor egy őszi, halottaknapi világítás alkalmával egy asszony este egyedül maradt a férje sírja mellett, hangosan, sírva panaszkodott neki a nyári nehézségekről, a gyermekeiről mesélt, és egyszer csak elmúlt a zokogás, amikor a gyermekeiről kezdett beszélni. Megdöbbentő volt: úgy beszélt, mintha valaki válaszolt volna panaszaira! Úgy éreztem, hogy a végére egészen megnyugodott, mert kisírta, kibeszélte magából a fájdalmat! Sokszor érzem úgy, hogy az átoknak is lehet ilyen szerepe! Itt nem szólok a bibliai átkokról, de idéznem kell egy néhány sort a legszebb kesergő népdalainkból: "Ingem anyám elátkozott/ Mikor a világra hozott/ Azt az átkot mondta reám/ Egész világ legyen hazám!", "Verje meg az Isten azt a jó édesanyát, galambom/ Aki katonának, nem egy barna lánynak/ Növelte a fiát!", "Ne átkozzon ingem senki édesanyja/ Mert én azt a jóravaló, büszke fiát/ Nem szerettem soha!", "Aki tőled elidegenyített, babám/ Verje meg az Isten!" "Szerelem, szerelem/ Átkozott szerelem/ Mért nem teremtél volt/ Minden ághegyen!" Ennyit az átokról, átkozódásról.
2011. 01. 27. Lássunk még néhány átkot! Nem azért, mintha jaj, de szépen hangzanak, hanem éppen az ellenkezőjéért! "Hogy a hollók ássák ki a szemeit!" "Ne lássa meg a gyermekeit!" "Száradjon meg mind a két keze, amivel ellopta a...!" "Váljék tüzes-varasbékává!" A varangyosbéka a varázslás kelléke, segít a tej zsírjának elvevésében. A fermekás asszony a szobájában, az ágy alatt tartja azt. Náha a kuruttyolásával elárulja gazdáját. Nyakán piros pántlika van. Hogy miért "tüzes" azt nem sikerült megtudnom. Gondolom, társításról van szó, ugyanis a tűz, szén vas stb. varázslóeszközök is lehetnek! Vannak humoros átkok is: "Úgy nyikorogjon a gyomrod, mint a régi asztalunk fiókja!" És íme egy egészen modern átok: "Legyen egyenes az E.K.G.-vonalad!" Láttuk, hogy a faluszája megszólja, elítéli a sokat átkozódókat! Ez így is van rendjén, mert sokan már csak megszokásból is használják ezeket a kliséket töltelékszóként a mindennapi beszédben is. Pl. "Mi a ráksúlyé' nem jőssz?" "Mi a nyavaját hoztatok be megint?" Itt nem átkoz, hanem szid valakit a beszélő, pedig ezek, láttuk már, hogy átok-szavak. Arra kell törekednünk, hogy gyermekeinket, tanítványainkat leszoktassuk a csúnyabeszédről, mert az adatközlők szerint is, ezek a csúnya átkok, már említettük, a használóit minősítik. De az is igaz, hogy egy kiadós átok megnyugtathatja, lecsendesítheti az átkozódó forrongó magatartását, hiszen a lélekbúvárok szerint is, egy alapos sírás, kibeszélés, beszélgetés megnyugtathatja a háborgó lelkeket. Erre voltak jók a valamikori fonók, a táncos mulatságok, ahol még lehetett beszélgetni is, a kapu előtti pletykálások, az esti szomszédolások, amikor az emberek úgy istenigazából kibeszélgették magukat! Ma erre nincs idő, sem a családban, sem a társadalomban. Ezek a kis közösségek szétestek, nincs idő semmire! De ez már más kérdés, még ha fájó is! És micsoda paradox helyzet, hogy ma a közlés, a televízió, a világháló meghódítása, az internet elterjedése idejében a mindennapi beszédünk egyre romlik! Ez, bizony igen erősen érinti a magyar nyelvet is, amelyik a világ egyik leggazdagabb, legkifejezőbb nyelve! Gondoljunk csak arra, hogy kb. 50 féle képpen fejezhetjük ki, különböző helyzetekben magunkat magyarul ha nem akarjuk ismételni a menni igét. Vagy itt van a meghal igekötős ige: megboldogult, kinyírták, beadta a kulcsot, eldobta a kanalat, eltették lábalól, neki befellegzett, neki már lőttek, érte harangoznak, fűbe harapott, alulról szagolja az ibolyát és így folytathatnám. Sajnos, szótárunk a mai gyorsvilágban silány és szegény lett. Tehát nem kellenek még ráadásként ezek a felesleges, csúnya átokszavak!
2011. 01. 26. (folytatás) Az már egészen más dolog, hogy az átkozódó, ha büntetésre gondol, akkor az átok végéhez, néha az elejéhez hozzáteszi "...az Isten engedje meg!" Az átok, átkozódás egy elitélendő, csúnya szokás és egyeseknél annyira szokássá válik, hogy azt már a kívülállók, de a közvetlen társai is gyakran elítélnek, és az illetőt így bélyegzik meg: "Ujan szája van, hogy az Isten őrizzen tőle!". Tehát az átkozódás csúnya beszédnek minősül és néha annyira megszokottá válik egyeseknél, hogy átmegy a mindennapi beszédbe! Igaz, a mindennapi beszéd a beszélőt minősíti! De azt is figyelembe kell vennünk, hogy az átok éppen úgy, mint a fekete mágia, soha nem születik a semmiből, annak van egy eredeti oka! Hittek abban, hogy annak foganata van, azt az Isten meghallgatja. A következőkben a hosszú és sokszor durva átoklistából csak egy néhanyat sorolok fel: "a ráksúly egyen meg" -talán a rák-betegséggel van kapcsolatban, gyakori átok. Pl. "A ráksúly egye ki a belit, aki ellopta a murkomat". "A nyavalya törje ki "-mindennapos szitkozódás. "Az ördög vigye el," "A szemed szökjék ki" "Ne lássa meg a fényes napot" "Törjék el a két lába" Ezeknek van ön-átkozódási formája is : "Törött volna el mind a két lábam, amikor férjhez indultam ehhez a részegeshez!" Egyes átkoknál segítségül hívják a mindenség urait, a szenteket, Babba Máriát, Jézust, leggyakrabban a Jóistent. Pl. "A jó Isten engedje meg, hogy soha se legyen szerencséje, mert ..." vagy "száradjon meg mind a két keze, az Isten engedje meg, mert..." Egy átok sem szép, de úgy érezzük, mintha egyesek kivetkőznének emberi mivoltukból, amikor ezeket az ördögi átkokat, kívánságokat szórják. Íme egy ilyen átok, amelyellyel a fekete mágiánál is, mint kívánság, már találkoztunk: "Hogy a nyüvek egyék ki a belit". Gyakran találkoztunk olyan átkokkal is, amikor a fekete munkával az ördögöt bízzák meg: "Hogy az ördögök vigyenek el". Itt említem meg, hogy a lélek elfoglalása az ördög által valaki halálakor, jelen van gyakran a gyimesiek hiedelemvilágában. (folytatjuk...)
2011. 01. 25. A gyimesi asszonyok ("mert általában a fejérnépek foglalkoztak és foglalkoznak ezzel") csak a legutolsó, megoldhatatlannak tűnő esetekben fordultak a fekete mágiához! És ez érthető, ha ismerjük a más, én úgy nevezném, hogy civil és egyéni megoldásokat is. Ide sorolnám a kuruzsló, varázsló, látó személyeket, akikhez vagy a falujukban vagy a szomszédos falvak valamelyikében fordulhattak. A varázslásnak, ráolvasásnak bizonyos eszközei is voltak: állatfej, láb, csontok, tiló, hajtincs, összetekert cérna, a tehén poklája, piros gyapjúbotikó, lábnyom, por, vas tárgyak, patkó, lánc, júhnyíró olló stb. De léteztek a varázslást segítő állatok is: varasbéka(varangyos) piros szalaggal, víziborjú, bagolyemberképébe bújt lüdérc, fermekás szépasszonyok stb. Tehát a könnyebb problémáikat ezek segítségével is megoldhatónak tekintették a gyimesi asszonyok, lányok. Ilyen esetekben nem fordultak segítségért, vagy rontásért a felettünk álló erőkhöz, mint a fekete mágia esetében. Ezeket az eljárásokat itt fermekálásnak, varázslásnak szokták nevezni és ezeket boszorkányságnak is tekintik. A rontás szó is használatos, de ezt már a román pópák már említett tevékenységére is rámondták. A megcsináltatás pedig a fekete mágiára vonatkozott. Elég gyakran kavarognak ezek a kifejezések a csángók tudatában. Például hoznám a már említett "rontás" szót. Ennek egyik fő eszköze a fogadott böjt. Így 7,9,3 kedden böjtöt fogadnak valamiért (megtörtént vagy elkövetkező dologért). Ezt a böjtöt javasolhatja a román pópa is, de lehet egyéni kezdeményezés is. Ezekről írtam a Hiedelemvilág, Gyimesben című dolgozatomban. Itt, a következőkben egy másik dologról szólnék, amikor az egyén egyáltalán nem fordul a varázslókhoz segítségért, hanem ő, maga igyekszik "megoldani" ezt a problémát. Az átokról beszélek!
2011. 01. 24. Befejezésül még mit is írhatnék a fekete mágiáról? Az esetek felsorolása, az elméleti hozzáfűzések bizonyítják azt, hogy mennyire gazdag volt itt az emberek fantáziája, hiedelemvilága. Mint minden természetes népcsoport, hajlottak a misztikum, a mágia felé. És még egyszer hangsúlyozom, hogy a fekete mágia nem meddő kiátkoztatás volt, hanem az igazságukat keresték és ehhez a legfelső urat, az Istent hívták segítségül. Sokszor hangsúlyozták is a román pópánál, hogy ők egy elkövetett bűn nyomában járnak és ha a törvény nem büntetett, akkor a fekete mágiától várnak elégtételt. Gyakran csak annyit kértek, hogy a tettes, a tolvaj pl. ismerje be fennhangon a tettét! Mint láttuk, rettenetesen nagy a konkrét véletlen egybeesések száma. Vajon ezek, tényleg tiszta véletlenek, tudniillik, hogy a tettes, a hibás, a bűnös hirtelen megbetegedik, nyomja az ágyat, megvakul, meghal, megbolondul stb. Érdekes azon is elgondolkozni, hogy nem játszanak-e közbe lélektani hatások! Az emberek, láttuk, féltek az ismeretlen fekete mágiától, tudatában voltak rossz cselekedetüknek, egyesek gyengébb idegzetűek lehettek, meghallották a fekete mágia megindítását és a bizonytalan, írtózatos büntetés-várásban szervezetük felmondta a szolgálatot! Belebolondultak a félelembe, volt, aki felakasztotta magát, mások pedig ágynak estek. És a megtörtént egybeesések a fekete mágiával, futótűzként terjedtek, gyorsabban, mint a népdalok, a mesék, a legendák. S mint egy ballada sora, úgy vonult végig a völgyeken, patakokon, kalibáknál, akárcsak egy ballada sora: "Hallották-e, Hidegségen mi történt?" A ma ismert esetek olyanok, mint valami színes történetek, amelyeket az oralitás kerekre, gördülékenyre csiszolt. Már az előadásmódjukban is közél állnak a mesékhez, de itt hátborzongatóan kavarog, vegyül a valóság a fantasztikussal! Tudják, kivel, hol történtek ilyen esetek. De a nagyon régi történeteknél a szereplők neve lekopott (öregasszony, vén csobán)? a csodatevó pópák pedig ott élnek "valahol a Regátban, valahol a hegyek között kolostorok voltak, aztán már halványul az időbecslés is: "egyszer, régen, valamikor, régi magyar üdőben". A kiimádkoztatóval szemben semlegesnek tűnik a közösség, de egyáltalán nem szimpatizálnak vele, bár a "faluszája" szerint a vétkes megérdemli a büntetést: "rossz ember volt, sok rosszat tett, megérdemelte". Ennyit a fekete mágiáról, amely még ma is "él és létezik Gyimesben!"
2011. 01. 23. Három nap nem nyitottam meg a weblapomat! Nem volt hozzá sem erőm, sem hangulatom. Mert ha írtam volna, akkor csak haraggal, átokkal, gyűlölettel lettek volna tele a bloglapjaim! És ezt nem akartam, mint ahogy nem akarom azt sem, hogy a politika, az egymással szembefeszülés, az olcsó módszerek az egyik fél lejáratására - igen, ezek irányítsák az én hangulatomat! Mert amikor az elmúlt napok tv és rádió híradásait böngésztem, mi más uralhatta volna a hangulatomat? Micsoda össztűzet okád pl. az ATV minden egyes megszólalója a jelenkori magyar kormányra, az páratlan a világon! Engem pedig az az oldal, amelyik kacagva elutasította nemzettársai közeledését és áttelepedéssel ijesztgette hazug módon a szegény magyar munkásokat, nyugdíjasokat, az nekem soha, semmilyen körülmények között nem nemzettársam, nem testvérem és számomra -lelkileg- megszűntek létezni. Most pedig a saját nyomorult törpe országukban is bizonyítják, felfedik az igazi lényüket! Most már nemcsak a keresztény hagyományok, nemzeti felségjelek ellen viaskodnak, hanem a jóérzésű magyar polgárok ellen is. Így nehéz előre lépni! Soha nem laknék a jelenkori és mai hangulatú Magyarországon, de mindenképpen a magyar nemzet tagja vagyok és leszek! A magyar nemzetnek csodáltam és csodálom a múltját és siratom a jelenét! Legyetek éberek, magyar emberek!
2011. 01. 19. A mai bejegyzéssel befejezem a fekete mágiával kapcsolatos történetek felsorolását és a magam részéről egy néhány gondolattal búcsúzok a fekete mágiától. Antal Cs. 26 éves: "Régebb az emberek többet foglalkoztak az ilyensmikkel! És hitték is azokat. Igaz, ma is félnek a megcsináltatástól. Nagymámám mesélte, hogy még az első világháborúkor az egyik szomszéd leány kapott egy pár gyönyörű bőrkesztyűt egy magyar tiszttől, aki náluk volt elszállásolva. Itt ilyen szép kesztyűje senkinek nem volt. Húshagyó kedden este elment a kosaras bálba és úgy emlékezett, hogy az asztalra tette, ahol a csomagjai voltak. Amikor indult haza, hát nincs kesztyű. Erőst sajnálta, gyanakodott is valakire, ezért tartott három hét fekete böjtöt. Mit kívánt, mit nem, csak ő tudja, de a böjt után nemsokára ágynak esett és meghalt. Amikor a tort rendezték s elő akarták venni a nagy vég vásznakat, hogy asztalt terítsenek, hát ott vannak a kesztyűk! Oda bédugta s ott felejtette. Az emberek pedig úgy gondolták, hogy saját magát böjtölte ki!"
Antal I. 17 éves: "Minden háznál tudtak a kimiséztetésről, nincs olyan, hogy ne hallott volna. Én is tudok egy ilyen esetről, ami nem is olyan régen történt. Sötétpatakán, fenn a legelőn, a kalibáknál, eltűnt egy szép, kövér bika. Az ember kereste, kereste, de nem kapta meg. Akkor lement Bükkbe a román pópához és misérevalót adott és elmondta, mi a kívánsága. Nem akart rosszat, csak azt, hogy az illető ismerje bé, hogy ő lopta el. Még csak nem is gondolt arra, hogy ki lophatta el. Az ortodox pópa azt mondta, hogy menjen csak nyugodtan haza, mert amikor elégnek a gyertyák és elmondja a miséket, egy hónapon belül kiderül. Úgy esett, hogy egy nagy lakodalom lett a patakon, ahova minden pataki ember hivatalos volt. Ez a szokás. Folyt a lakodalom s észrevette, hogy A.K. mind környékezi őt, beszélni, barátkozni szeretne vele. Harmadik szomszédja volt, de eddig csak olyan köszönő viszonyban voltak. Eccer úgy kontyolás után, amikor már jókedve volt a vendégseregnek, hát odaül a szomszédja, akiről szó van, s azt mondja, hogy valamit mondani szeretne, ha meghallgatja. És azt is megmondta, hogy egy hónapja nincs nyugta.
- Mondjad nyugodtan, szomszéd, hátha tudnék valamit segíteni...
- Szomszéd, bé kell vallanom, hogy a bikát én loptam el. Levágtuk s megettük. De hallgasd meg, rossz falás volt ez! De van három jó tehenem, lakodalom után gyere fel a kalibához, s amelyiket választod, hajtsd el, az a teéd. Hátha így megnyugszok. Az ember erőst örvendett, hogy nem kívánta a tolvaj halálát, megsajnálta. Jó, hogy a misérevaló így volt adva." Itt abbahagyom az esetek felsorolását.
2011. 01. 18. Nagy E. 11 éves: "Édesanyámék beszélték, hogy a szomszédban lakott egy peres, csúfszájú vénasszony. Mindenkivel haragban volt. De azt tartotta magáról, hogy ő a jó, mások a hibásak. Nagy udvaruk volt, az udvaron három család lakott, mindeniknek külön háza volt. Ők voltak a fiai, menyei, unokái. De nem éltek békességben, állandóan civódtak, szépen ették meg egymást. Egyszer az öregasszony lemegy a bükki román pópához és ad egy fekete misérevalót. Vett húsz szál nagy gyertyát, és meggyújtatta azokat. Az volt a kívánsága, hogy a sok evődés okozója haljon meg. Egy hét múlva, amikor leégtek a gyertyák, az asszony az istállóban ellátta a bajt, mert az ura nem élt, azt is megette szépen a csúf szájával. Azután indult volna a vecsernyére. El sem ért a templomig, a vasúti híd alatt esszeesett és rögtön meghalt. Azt beszélték, hogy beteg sem volt soha, de az imádság őt fogta meg!"
Póra Szabolcs 14 éves: "Dédnagyanyám sokszor mesélte, hogy egy ember a szomszédból kinn kalibázott az állataival Borospatak fejében Fekete-erdőn. Nem messze tőle a vasnál, ott ahol régebb volt a magyar-román határ, ott volt az esztenája egy román bácsnak. Ott határ volt, de ők találkozgattak, beszélgettek. A csángó bácsinak elveszett egy szép csitkója. Megy a csobánhoz, s hát látja, hogy ott a csitkó. A román égre-földre esküdözött, hogy az bizony az ő csitkója, ő növelte. Az ember kérte, hogy nézhesse meg közélről a csitkót. A csobán pásztorai megfogták és közél hozták az állatot. Az öreg csángó akkor is erősködött, hogy már pedig ez az ő állata, mert sok ismertető jelt vélt felfedezni. Akkor a román felmérgelődött és pásztoraival megverette és elkergette a csángót. Mind a ketten erőst bíztosak voltak a dolgukban. Akkor a csángó bément a Regátba, vett huszanöt szál gyertyát és elmondta hegyiről-tövire a dolgot. A pópa kérdezte, hogy biztos-e a dolgában, mert ebből baj is származhat. Azt kérte, égjen le a szállása a tolvajnak. Negyednapra jött a faluból a szomszédja, hogy belécsapott az Isten itélete (villám) a házába s az teljesen leégett. Tehát megtudta, hogy a csikót nem a román lopta el."
2011. 01. 17. Az elmúlt napokban megpróbáltuk elméletileg is körbejárni a mágiát általában. De ezzel is az volt a célom, hogy magyarázatot találjak a fekete mágia űzésére napjainkban is Gyimesben. A következtetésem az, hogy itt a fekete mágia valamilyen igazságtételt jelent egy megtörtént, rossz cselekedetért! Tehát az ellenfelek nem tudtak megegyezni, esetleg a törvény döntését érezte az egyik fél igazságtalannak, ha egyáltalán addig eljutottak. Sok adatközlő ezzel az elkeseredett hangú felkiáltással indul a pópához: "A törvényszéken nektek adtak igazat, de majd meglátjuk kinek van igaza!" A kívülállónak az igazság megítélése nehéz dolog! Valamilyen módon mindenkinek igaza lehet, mert a törvényszéki döntés is emberektől függ! És sokszor halljuk ma is, hogy "ő nyert, mert neki több pénze volt!" Hogy milyen sok oka, indítéka lehetett annak, hogy valaki kiátkoztatásra vesse a fejét, arra még egy néhány esetet idézek az adatközlőimtől. Ne feledjék el, hogy a kiátkozottak néha testvérek, rokonok, szomszédok voltak! Érdekes megfigyelni, hogy ezek a történetek úgy terjednek és keringenek, a környéken, akárcsak valami mesék! Alig találtam olyan gyermeket (1975- 80 tájékán!), aki ne hallott volna ilyen eseteket. A továbbiakban három gyermeket szólaltatok meg: P. Edit 12 éves: "Nannyáméknak, Felsőlokon valaki bosszúból felgyújtotta a házukat. Nem tudták ki lehetett az. Akkor nagymámám lement Palánkára, ott a piacon egy füzettel a kezében ült a bejáratnál, hogy mindenki láthassa, egy szakállas fiatal kaluger. Nem tudták, honnan jöhetett, de az öltözéke olyan volt mint a román pópáké és kalugereké. Íratott egy gyertyás misérevalót, és azt kívánta, hogy aki felgyújtotta, hat hónapig nyomja az ágyat. Nem tudott románul, de ott a piacon mindenféle ember volt és segítettek neki. Amikor hazajött, a fiatalok, édesapámék gúnyolódtak, hogy ki tudja, milyen vagabondnak (csavargó) adta a pénzt, csak felöltözött papnak. De bévalósult a kívánsága, mert akire gondoltak, az elbetegedett és később meghalt még abban az esztendőben. Pedig rokon volt, csak hát már rég osztották a birtokot!"
2011. 01. 16. A másik ónöntéses esetem a bükki ortodox pópánál történt és azért írom ide, hogy bizonyítsam: a pópák még az ilyen jóslási fogásokat is felhasználták, ha igény volt rá. Igaz, máshol ezt nem hallottam, azt hiszem, nem volt általános, inkább könyvnyitással foglalkoztak, ha a jövőbe akartak tekinteni. De ugyanígy jósoltak a múltban történtekről is. De visszatérve a mágia elterjedéséhez a múltban, akkor is voltak és a mai napig vannak civil művelői is, amit a fenti gyimesi jóslásokról, gyógyításokról már ismertettünk. Gondoljunk csak a sok bábaasszonyra, orvosra, akik a tudományos, tanult módszereken kívül a mágia egyes eszközeit is használták. Ma is tele van a világ jósnőkkel, kártyavetőkkel, orvosokkal, akik a televizió, internet és az írott sajtón keresztül ontják a rászorult emberek felé felhívásaikat, szolgálataikat. Magyarországon a valódi fekete mágia gyakorlása alig lelhető fel. Ez érthető is, mert ott régebbiek a tiltások és ott voltak a nagy boszorkányperek! A fekete mágiát a katolikus egyház soha nem nézte jó szemmel. Ezért a hivatalos katolikus egyház üldözte is a fekete mágia űzőit, az ördöggel cimborálónak tekintették azokat és a nyakukba varrtak egy-egy boszorkány-pert. Persze, az elmondottakra paradoxonnak hangzik, de a papság , amely tiltotta a népies, mondhatni világi mágiát, átvette annak sok eszközét, sőt a benedikció ezeket tovább is fejlesztette. Egyidőben valósággal versengtek az érdekszférák megszerzéséért! Látszólag a középkort végigkíséri a varázslók mágikus eljárásainak tiltása. De ugyanakkor mágikus eszközöket is használt az egyház is! Gondoljunk csak az érintésre, tömjénfüstre, hangeffektusokra stb. Roppant érdekes gondolatok ezek, amelyeket Thomás Keith: Religion and the Decline of Magic című könyve bőven tárgyal, és azt olvasva, megértjük a magyar vallási mágia, a benedikció ténykedését is. És ez már tapogatási szempont ahhoz is, miként maradt a fekete mágia a román hivatalos egyház kezében a mai napig. De Pócs Éva néprajzkutató arra is választ ad nekünk, hogy a XIII. században szakadás állt be a kettősségben (világi és egyházi), és a papok közül, akiknem hajlamuk volt a mágiára, csak magánemberekként működhettek, egyházon kívül! Talán ennyit a fekete mágiáról, amelyikben még ma is sokan hisznek Gyimesben és, bizony, rettegnek is tőle! De szerintem ez ma eszköz az örök igazságot kereső, gyenge ember kezében. Csak azt nehéz ebben a peres világban eldönteni, hogy kinek is van igaza! De íme az én második ónos esetem a bükki ortodox pópával. Érettségi után egyetemre akartam menni. A baj az volt, hogy egész nyáron felkészülés helyett kaszáltam, dolgoztam. Éjjel próbáltam tanulni, de hullafáradt voltam. Nevelő anyám látva a kínlódásomat, keményen elhatározta: lemegyünk az ortodox paphoz, misérevalót ad a sikeremért és ónt öntet a jövőmről. Minden jól sikerült, az ónöntés szerencsét jósolt, megtörtént a fehér mágia is, a baj csak az volt, hogy nem értem el a 8-as általánost (mai jegyrendszerrel). Tehát nem jutottam be. Csak később.
