2011. 07. 31. (2) A vőlegény, haragjában, hogy nincs közöttük a kedvese, kikergette a három banyát. De már elő is állt a következő három letakart valaki, és a násznagy megsúgja a keresztfiának, hogy melyik is az ő választottja és végre kitakarhatja a fejét. Meglepődik, mert most már nem az eddig ismert lány, hanem egy felkontyolt szép fiatal asszony áll előtte. Hogy ne bámulhasson sokáig, felcsendül a mozsika és a gardon. A nagy forgatagban, pergésben elfelejtettem mondani, hogy a bekontyolt asszonyka szétosztott perecét, kalácsát kontylepénynek, a pálinkát pedig kontylének hívták. Itt is látszik, hogy semmilyen pillanatában a legkevesebb kétnapos lakodalomnak, nincs idő unatkozni! Rengeteg szerep, szöveg, mozgás, csak úgy pereg a cselekvés filmje! Olyan, mint egy óriási színdarab, több térrel, színhellyel, szereplőkkel, csakhogy itt valódi szereplők valóban valódi világról beszélnek! Mert, íme a gazda most is folytatja ékes beszédével a lakodalom ceremóniáját:
"Hajon szót, kegyelmed, új ember-uram! Kedveskedik kegyelmednek a teremtő Szent Atya egy szép élete párjával. Úgymint az anya méhében kegyelmednek lett szánva, úgymint az anyaszentegyházi lelkész, Ollé Elek plébános béavatta az asszonyok sorába, melyet énáltalam adatik átal az újemberuramnak ujan feltételvel, hogyha kötelezi magát, hogy a mostan hazahozott asszonyunkat nem fogja bántani, hanem hűnszeretett párját becsületbe fogja tartani. (Itt a gazda megenged magának egy-két tréfás megjegyzést pl. esetleg egy-két pufot adhat neki, met az asszony verve jó). Most átoladjuk, de nem azért, hogy a fejetetejire erejsze, se nem azért, hogy a talpa alá tegye, hanem Isten kegyelmiből becsületbe tarcsa. Éjenek bódogul, szüvemből kévánom!" Ezután összefogta az új pár kezeit és versben folytatta:
Új párosok! a tű szüvetek mindig egy légyen,
Melyre a szeretet rózsaláncot tégyen.
Páros élteteknek hajlott gyümőcse,
Kívánságitokat egészen bétőtse.
Úgy fójjon éltetek, amint óhajtsátok,
Az sors tiszta eget derítsen le rátok.
De ha néha-néha közben borulna es,
Egyik a másiknak legyen védőpajzs.
Egyik a másikot úgy néjze, mint hívét,
Egyik a másiknak adja átol szűvét.
Férj, téged az Isten teremtett elsőnek,
Feleség, magad engedj a kormányon ülőnek.
Férj, te gyűjtsd össze a szükséges dógokat,
Feleség, te pedig takarítsd azokot.
Férj, te légy a háznak mint erős ércfala,
Feleség, te pedig koronás angyala.
Férj, feleség, együtt bóldogok legyetek
Tiszta szűvből mondom, az Isten veletek!
Éljen az új pár!
... Én pedig hozzátenném: lehetett-e ennél jobbat, praktikusabbat kívánni az újembernek és újasszonynak, mert igazából most léptek az emberek sorába! És vajon valamikor szólítják-e őket uramnak, kegyelmednek? Mindenesetre a lakodalmi szövegek a lelkes, szépbeszéd, a meleg megbecsülés igazi mintái. Mára csak maga az élet lett sokkal bonyolultabb: a szövegek, a ceremónia leegyszerüsödött és gyors, mint a megállíthatatlan modern idő!
2011. 07. 31. Elébb már szóltunk az újasszony felkontyolásáról, amely szintén egy fontos, ünnepélyes része volt a lakodalomnak, és ennélfogva nem maradhatott el a gazda cirkalmas, ünnepélyes szövege, prózában és verses formában is! Hogy ez is kimaradt, az annak a következménye, hogy ma nincs is konty meg főkötő. A főkötő egy igen szép ruhadarab volt, amit az újasszony fejére tettek a bekontyolás után, mint fiatal asszony még feltehette néhányszor, majd erekjeként őrízte a menyasszonyi ruhadarabok mellett. De nézzük az ünnepélyes ceremónia menetét.
Éjfél környékén elviszik a menyasszonyt egy szomszéd házba, ahol az asszonyok békontyolják. A násznagyné, aki most már keresztanyja, megfésüli és kontyba köti a menyasszony haját. Eközben a leányok azt énekelték, hogy :
Ha pártám pendülne,
Főkötőm csendülne,
Ha a hajam csepű lesz es,
Csak a nevem asszon legyen.
Balogh Ödön szerint ezután a leányok az asszonyokkal együtt éneklik a következőt:
A pántika könnyű ruha,
Mert azt a szél fújdogája.
A főkötő nehéz ruha,
Met azt a bú nyomdogája... Majd mint egy antik korusban, ismét az asszonyok következnek:
Közeploki oltár előtt, (vagy felsőloki)
Megfogattam Isten előtt,
Hogy két szeretőt nem tartok,
Egyet es csak megmagázok.
Ezt bátran állíthatom, hogy be is tartották, legalább is a világ felé! Hogy mit éreztek ott belül, a lelkük mélyén, az már más dolog! De még az én gyermekkoromban is a válás teljesen ismeretlen dolog volt itt. És öreganyám, de minden akkor még élő öreg anya, magázta a férjét egész életében. Amikor valahová vonult a család, akkor az öreg egy félméterrel a többiek előtt haladt! Ha a férj, az öreg, kinn dolgozott, mert ott volt az ő munkahelye, a felesége így hívta a vacsorához: Jőjön bé, hallá-e kend, kész a vacsora! A megmagázás tehát azt jelentette, hogy tisztelem, megbecsülöm, el nem hagyom. És ez egy életre szólt!
Az újasszony fejére felkerült tehát a főkötő: előre színlelte az ellenállást, de elfogadta azt, mint a be nem tört csitkó a nyerget! Aztán, hogy megköszönje, elővett egy mákkal töltött Szent János kalácsot, egy üveg mézes pálinkát, megkínálta először az anyósát, majd a többieket. Az anyósának most mondja először: tessék anya! Ezután betakartak három asszonyt lepedővel és visszavezették őket a vőlegényhez, hogy válassza ki közülük a menyasszonyát. Valaki megsúgta a vőlegénynek, hogy nincs közöttük a menyasszony. (folytatjuk...)
2011. 07. 29. Legyen az gyalogos, vagy lovas lakodalom, amint már láttuk, a kikért menyasszonnyal, énekelve, tisztelődve a kulacsokból és a korsókból, elindulnak a vőlegény háza felé. A legény szülei otthon várják a vendégsereget, amelyik egy személlyel szaporodott, mert hozzák a menyasszonyt! Annak beköszöntése az új szálásra is igen-igen ünnepélyesen történik (bocsánat: történt, mert mára már ez is kimaradt!). A gazda a násznaggyal előre megy és a szülőknek a következőket mondja: A katolikus köszönés (Dicsértessék...) és a megszokot bevezető szöveg (Nagyon örvendünk és adunk hálát...) elhangzása után így folytatja: "Én általam tisztelteti kegyelmeteket násznagy uram és násznagyné asszony. Mivel a kegyelmetek kedves gyermekikvel a mai napon elindultunk, hogy az ő eljegyzett mátkájával a Mária Magdolna (Felsőlokon Szent András) felszentelt templomában a szent hitléshez tartozó ügyeket elvégeztük s onnat imitálva (tévesen használt szó- invitálva helyett!) vótunk egy Szent János poharának kiadására s miután nagyon messze jártunk és elfáradtunk, kérnők minél hamarabb kiszolgáltatni. ( rre kiadnak egy deusz poharat és deusz perecet, amit szétosztanak) Majd a gazda így folytatja: "Kedves örömapa uram és örömanya asszony! Valamint Noé pátriárka egy pár galambocskát kibocsátott vala a bárkából, hogy az elveszett világból valami hírt vigyenek, s ezen Horep hegyén zöld olajfaágot találván, azzal tértek vissza a bárkába híradásul, hogy még egy tartós, szebb világ lészen. Münköt es azon szerént elbocsátott vala örömapa uram, örömaanya asszony, a kegyelmetek kedves gyermekikkel, vőlegény uramval együtt, hogy párját találjuk, melyet meg is talált, és mint galamb ződelő olajfa ágát kapván, mű es egy szép virágszálot találtunk s most azval tértünk vissza. Mi a szent házzasság részeit illeti, mindeneket eljárultunk. Megjelentünk az Úrnak szent templomában a szent hitlés végbevitelére. De onnat imitálva vótunk az egész vendégek a hazai leányasszonnyal, melyet kezemen tartok, kegyelmetekhez vissza. Az igaz, hogy nagy utat tettünk meg, hanem egy sem veszett el közülünk és eggyel többen jövünk, hogyha szüveskednénel elfogadni ezen szép virágszálat kegyelmetek fiának nőül, de nem azért, hogy a fejik tetejére erejszék, hanem miután gyermekik után lett gyermekik, becsületbe tartsák és éjenek boldogul. Ámen" Ezekután átadja a menyasszonyt a vőlegény anyjának, aki egy kendővel becsavart jobb kezével, melyben pénzt tart, megfogja a menyasszony kezét(így a pénz átcsúszik a menyasszony kezébe!) és méltósággal bevezeti a házba. Ott a menyasszonyt hellyel kínálja meg aki ráül egy párnával magasított, előkészített székre.
2011. 07. 27. Most visszatérek a csángólakodalom bemutatásához és újból elcsodálkozásomat hangsúlyoznám, amikor a rengeteg verses betétre találok a lakodalom menetének minden szakaszában! Erre példa a Balogh féle változat az 1930-as évekből. A gazda versben búcsúztat, versben történik a leánykérés, de verset mond a násznagynál, amikor az (a jövendő keresztapa) megvendégeli a legényt kísérő vendégeket a leányos ház felé. Itt bemennek a násznagy házába, asztalhoz ülnek, majd a gazda egy tányér ételt vesz a kezébe, és a rövid prózai szöveg után ("Nagyon örvendünk és adunk hálát Istennek, Isten Ő Szent felségének, hogy mindeddég a jelenlévő órákig megőrízte és oltalmazta minden szívbéli változásoktól, minden testi és lelki veszedelmes károktól...") majd így versel:
"Más volt őseink szokása, ha lakozának,
Hogy pohárt emelve áldomást mondának.
A hű unokának a fő tartozása,
Hogy hasonlót tégyen, ha vagyon vígsága.
Ha mán ennyit szóltam, s koptattam nyelvemet,
Megtészem szívesen az ősi tisztséget,
És násznagy uramnak bőcs engedelmivel,
Felköszöntésimet eképpen kezdem el:
Áldjuk az Úristent Ő Szent kegyelmivel,
Hogy ezen esküvő ily szép véget ért,
Tetéjze az új párt égi kegyelmivel
S áldja meg frigyeket számos jó gyermekvel.
Két örömapa és örömanyával,
Érjenek sok örömöt majd az unokákval.
Násznagy uramék ő szüvességikért
Nyerjenek Istentől égi s fődi bért.
A többi vendégek pedig éjenek
A fődön sok szerencsében,
Másvilágon pedig örök dicsőségben."
Ezt az ellátást ajándákként mondja be a vőlegénynek, majd így folytatja:
"Egyenek, igyanak, vígan mulassanak,
De a gazdának es valamit adjanak!"
Evés után elindulnak a leányos házhoz. (folytatjuk...)
2011. 07. 26. A XX. század eleji búcsúkról beszélt Ambrus Fülöp (Hosszú), a mindent tudó, született inteligenciával megáldott adatközlő, paraszti népzenész, kitűnő mesélő: "A bócsura már előtte két-három nappal készültek a középlokiak, mert voltak már olyan vendégek, akikre számítottak, de esetleg valaki más is feltűnhetett. Ha nagyobb vendégségre számítottak, akkor egy diszkét (fiatal júh, berbécs) és majorságot vágtak (tyúk, csirke, pulyka). Nem voltak a sokféle, ma is ismert finomságok, sütemények nagy szakértői, de sütöttek kőttes palacsintát, pánkót (fánk), kürtőskalácsot, kalácsot és házikenyeret. A mise 11 órakor kezdődött. Ilyenkor idegen pap prédikált, sok pap eljött a szomszéd községekből, de Csíkból is. Az iskola udvarán már sok árus még előző este megérkezett és kirakták az áruikat. Asztalokat, deszkát, lócát a szomszédoktól kértek, valamit adtak érte cserébe. Sok távoli helyről is eljöttek: a korondiak mindig fazekakkal és más cserépedényekkel jöttek, itt voltak a fénkövesek(kasza fenő kő), furulyások, csengettyűsök, hám és más lószerszámot készítők és a sajtkészítéshez szükséges edénykészítők (fejősétár, budáka, krinta stb). Később már gyümölcsöt is hoztak a melegebb vidékekről, aztán 1920- után jöttek Moldvából is gyümölccsel. Régebb rengeteg fából készült játékokat árultak a gyermekeknek és mézeskalácsot. Mára (1967) ezek kimaradtak, helyette megjelentek a pléhből készült játékok, autók, pisztolyok stb. Ezt a vásárt is úgy hívták, hogy sokadalom. Jöttek ringispilesek (körhinta), de ezek mostanában kimaradtak. Amikor kijöttek a templomból, lesték, hogy kit hívhatnak el megyébe. Mindenki vitte a kicsi csapatját. Régebb sokan jöttek a falusiak közül is. Így hívták a csíki székelyeket. Legtöbben gyalog jöttek Felcsík felől, keresztül a hegyeken. Akkor még jobban tartották a kapcsolatot, mert egyrészének ott rokonai voltak, más pedig árendába vett a magyaroktól (székelyek) használatra földet és csak később vásárolták meg. Sokszor még tiszta idegent is elhívtak vendégségbe. Csak hallotta az ember úgy délután felé, hogy itt is, ott is énekelnek. Szép volt ez az összetartás!" Ez valóban így volt még az én gyermekkoromban is. De ma is meghívják megyézni a máshonnan jött ismerősöket, rokonokat. Este pedig amikor hazatérnek a búcsúsok, akkor az első kérdés az otthoniak részéről:
- Na, téged híttak-e megyébe, megláttak-e a rokonok?
2011. 07. 27. Most visszatérek a csángólakodalom bemutatásához és újból elcsodálkozásomat hangsúlyoznák, amikor a rengeteg verses betétre találok a lakodalom menetének minden szakaszában! Erre példa a Balogh féle változat az 1930-as évekből. A gazda versben búcsúztat, versben történik a leánykérés, de verset mond a násznagynál, amikor az (a jövendő keresztapa) megvendégeli a legényt kísérő vendégeket a leányos ház felé. Itt bemennek a násznagy házába, asztalhoz ülnek, majd a gazda egy tányér ételt vesz a kezébe, és a rövid prózai szöveg után ("Nagyon örvendünk és adunk hálát Istennek, Isten Ő Szent felségének, hogy mindeddég a jelenlévő órákig megőrízte és oltalmazta minden szívbéli változásoktól, minden testi és lelki veszedelmes károktól...") majd így versel:
"Más volt őseink szokása, ha lakozának,
Hogy pohárt emelve áldomást mondának.
A hű unokának a fő tartozása,
Hogy hasonlót tégyen, ha vagyon vígsága.
Ha mán ennyit szóltam, s koptattam nyelvemet,
Megtészem szívesen az ősi tisztséget,
És násznagy uramnak bőcs engedelmivel,
Felköszöntésimet eképpen kezdem el:
Áldjuk az Úristent Ő Szent kegyelmivel,
Hogy ezen esküvő ily szép véget ért,
Tetéjze az új párt égi kegyelmivel
S áldja meg frigyeket számos jó gyermekvel.
Két örömapa és örömanyával,
Érjenek sok örömöt majd az unokákval.
Násznagy uramék ő szüvességikért
Nyerjenek Istentől égi s fődi bért.
A többi vendégek pedig éjenek
A fődön sok szerencsében,
Másvilágon pedig örök dicsőségben."
Ezt az ellátást ajándákként mondja be a vőlegénynek, majd így folytatja:
"Egyenek, igyanak, vígan mulassanak,
De a gazdának es valamit adjanak!"
Evés után elindulnak a leányos házhoz. (folytatjuk...)
2011. 07. 26. A XX. század eleji búcsúkról beszélt Ambrus Fülöp (Hosszú), a mindent tudó, született inteligenciával megáldott adatközlő, paraszti népzenész, kitűnő mesélő: "A bócsura már előtte két-három nappal készültek a középlokiak, mert voltak már olyan vendégek, akikre számítottak, de esetleg valaki más is feltűnhetett. Ha nagyobb vendégségre számítottak, akkor egy diszkét (fiatal júh, berbécs) és majorságot vágtak (tyúk, csirke, pulyka). Nem voltak a sokféle, ma is ismert finomságok, sütemények nagy szakértői, de sütöttek kőttes palacsintát, pánkót (fánk), kürtőskalácsot, kalácsot és házikenyeret. A mise 11 órakor kezdődött. Ilyenkor idegen pap prédikált, sok pap eljött a szomszéd községekből, de Csíkból is. Az iskola udvarán már sok árus még előző este megérkezett és kirakták az áruikat. Asztalokat, deszkát, lócát a szomszédoktól kértek, valamit adtak érte cserébe. Sok távoli helyről is eljöttek: a korondiak mindig fazekakkal és más cserépedényekkel jöttek, itt voltak a fénkövesek(kasza fenő kő), furulyások, csengettyűsök, hám és más lószerszámot készítők és a sajtkészítéshez szükséges edénykészítők (fejősétár, budáka, krinta stb). Később már gyümölcsöt is hoztak a melegebb vidékekről, aztán 1920- után jöttek Moldvából is gyümölccsel. Régebb rengeteg fából készült játékokat árultak a gyermekeknek és mézeskalácsot. Mára (1967) ezek kimaradtak, helyette megjelentek a pléhből készült játékok, autók, pisztolyok stb. Ezt a vásárt is úgy hívták, hogy sokadalom. Jöttek ringispilesek (körhinta), de ezek mostanában kimaradtak. Amikor kijöttek a templomból, lesték, hogy kit hívhatnak el megyébe. Mindenki vitte a kicsi csapatját. Régebb sokan jöttek a falusiak közül is. Így hívták a csíki székelyeket. Legtöbben gyalog jöttek Felcsík felől, keresztül a hegyeken. Akkor még jobban tartották a kapcsolatot, mert egyrészének ott rokonai voltak, más pedig árendába vett a magyaroktól (székelyek) használatra földet és csak később vásárolták meg. Sokszor még tiszta idegent is elhívtak vendégségbe. Csak hallotta az ember úgy délután felé, hogy itt is, ott is énekelnek. Szép volt ez az összetartás!" Ez valóban így volt még az én gyermekkoromban is. De ma is meghívják megyézni a máshonnan jött ismerősöket, rokonokat. Este pedig amikor hazatérnek a búcsúsok, akkor az első kérdés az otthoniak részéről:
- Na, téged híttak-e megyébe, megláttak-e a rokonok?
2011. 07. 25. Már említettem, hogy egy ilyen táncos összejövetel alkalmával, amikor több faluból gyűltek össze a legények, nemcsak a nagy összeborulás volt a jellemző, hanem, bizony konfliktusok is akadtak! A konfliktus forrásai lehettek: féltékenység, amikor egy idegen valaki bokrétás szeretőjére vetette a szemét és megtáncoltatta azt(mert a helyiek ismerték a helyzetet). A verekedés nem úgy kezdődött, ahogyan a székelylegény elbeszélte a rendőrnek a vallatáson!
- ...És ki kezdte a verekedést?
- Hát az úgy volt őrmester úr, hogy az ellenfelem visszaütött!..., hanem a tánc folyt, a méreg gyűlt, a pálinka fogyott és valahogyan a táncoló párok mindig szerre a mozsikás elé kerültek a sebesmagyarosban és ott ropogtattak. Ez a része a csángó táncnak, a verbunkból, a csűrdöngölőből származik, amikor a legény a mozsikás előtt jobb kezét a párja vállára teszi, bal keze a levegőben ide-oda mozog, pattogtat, esetleg a szárait is csapkodja, lábaival ütemesen veri a zene ritmusát. Ezt csak a csárdásban és a sebesmagyaros táncolásánál teszik. Ilyenkor valamelyik haragos közél kerül a sorra jövő párhoz és beugrik, soron kívül eléje ropogtatni, és a táncot virtusosan, kihívóan járja, hosszabb ideig, mint rendesen szokás (2-3 perc a mozsikás előtt). Csakhogy ezt valaki sértésnek veszi és kezdődhet a kötődés, majd a "verekedés". De ez megtörténhetik csak csupa virtuskodásból, hencegésből, amikor a várakozók megunják a sorban állást és kilöki valaki a hencegőt!
A konfliktus másik forrása a hejsza nevű balkán eredetű körtánc, amelyet a legények rendelnek a zenésztől egyszer-kétszer egy táncalkalomkor. A gyimesiek ezt a körtáncot úgy alakították át, hogy aki húzatja, az kezdi, az vezeti a táncot, nála megszakad a kör, a többiek utána állnak. Csakhogy itt is előáll a virtus, valaki, aki esetleg úgy gondolja, hogy ő jobban, szebben eltudja vezetni a táncot, a vezér elejébe ugrik. Az vagy elfogadja, vagy nem adja át a helyét és akkor kész a konfliktus!
2011. 07. 24. Fenn a havason, ha elszórtan, imitt-amott voltak is a kalibák, a legények és leányok valamilyen módon kapcsolatba tudtak lépni. Pl. átkiabáltak egyik hegyről a másikra, mert ezt a módszert alkalmazták akkor is, ha egy ünnepnapra kalibás táncot rendeztek, vagy csak úgy, egyszerűen játszani volt kedvük. Itt aztán lábhintáztak, cserkabaláztak (egyfajta leegyszerűsített köthinta), földlopóztak, pikkeztek, seggbáloztak és még sorolhatnék legalább 10-15 játékot, amivel a fiatalok elűzték az unalmukat és kellemessé varázsolták a csendes nyári esteket.
Itt még megemlítem Ambrus Fülöp (Hosszú) mindentudó adatközlő elbeszélésére alapozva, hogy az 1800-as évek végén és a XX. század elején a legények mai szemmel elég nevetséges formáját választották annak, hogy igazolják gazdagságukat, jó családi állapotukat, mivel, ha más faluból jöttek, akkor a középloki lányok nem tudhattak az ők vagyoni helyzetéről. Ezért úgy érkeztek a búcsúra, hogy előzőleg otthon olvasztott vajba mártották az ingjüket, hűvösben tartották, de a nagy tömegben, a templomban és az azt követő táncban a nagy melegben olvadt a vaj, csillogott, de egyáltalán nem árasztott valami kellemes illatot! De mit meg nem tesz az ember azért, hogy őt valakinek nézze a környezete! A búcsú napján mindenki először misére ment, a vendégek is. Amikor onnan kijöttek, akkor a középlokiak keresték a nagy tömegben a máshonnan érkezett rokonokat, jó ismerősöket és ha közél laktak, elhívták őket egy ebédre, amit megyézésnek hívtak. De ha távol laktak a búcsú színhelyétől, akkor otthonról hideg élelmet: kenyeret, kalácsot, álivánkát, sülthúst, kolbászt , szalonát, pánkót, kőttespalacsintát stb. hoztak magukkal, bekérezkedtek egy udvarra, egy fa alá terítettek, és ott ettek-ittak, a végén meg énekeltek, de a megyézés nem maradt el. A fiatalság a táncba vonult, de a fiatalabb házas emberek is mulathattak ott, sőt a vénasszonyok sem maradhattak el egy ilyen pletyka alkalomról. Itt szerelmek, barátságok kötődtek, és, mi tagadás, nem volt ritka a jó, kiadós verekedés sem, hiszen féltékenység, gőgösség, dac, "kivagyokén" viselkedés mindig létezett és ennek konfliktus íze volt. A táncban pedig a hejsza és a ropogtatás a zenész előtt mindig kipattanthatott ilyen- olyan ellentétet a büszke legények között! (folytatjuk...)
2011. 07. 23. Mióta felépült Középlokon a nagy templom, és az egyházközség védőszentje a bűnbánó Mária Magdolna lett, egész Gyimesvölgye részére a búcsúk királynője a Magdolna búcsú, július 22-én. Hogy miért? Lehet nosztalgiából, lehet azért, mert éppen a nyár közepe tájékára esett, és Középlok is a gyimesvölgyi községek között éppen a középső! És én mégis azt mondom, hogy a legfontosabb érv, amiért annyira várták a fiatalokezt a búcsút, az itt pont az életmódjukból adódott. Hogy világosabb legyek: tavasszal a gazdák kiköltöztek a havasokra a kalibákhoz, ráadásul július a nagy dologidő, a kaszálás közepe is, tehát ritkán esek alkalom a fiatalok összegyűlésére. Tudjuk, hogy a legkedveltebb szórakozási, párválasztási stb. alkalom itt mindig a táncos összejövetel volt, és ősztől tavaszig egymást követték a táncalkalmak. Nyáron pedig erre ritkán adódott alkalom. Ezért várták olyan szívdobogva ezt a búcsút! Egyik adatközlő szerint egy fiatal el sem képzelhetett nagyobb büntetést, mint azt, amikor a Magdolna búcsú előestéjén a morcos, haragos apa kijelentette, hogy sok a rend, a takarni való és senki nem megy a búcsúra! De ez ritkán történt meg! Pedig a két szomszédközségben Mária Magdolna napja nem is volt kötelező űlő ünnep! Íme, hogyan emlékezik vissza az 1920-as évekre T. Katalin, felsőloki adatközlő, aki akkor 15-16 éves, lassan leánysorba cseperedő cefre volt: "Künn voltam Lófűrészben a kalibánál, mert apámék kaszáltak otthon. Magdolna napja közeledett, s hát senki nem jött, hogy felváltson, hogy mehessek a bócsura. Már estefelé volt, nekem a szemeim az utat lesték, érkezik-e valaki. Hát egyszer roppan a vetegető s öreganyám közeledik a kalibához. - Na, szedjed magadot, s siess haza, meg ne setétedjél. A többiek olyan fáradtak voltak, hogy nem jöttek, de én megsajnáltalak s kijöttem. Siess haza! Nem kellett kétszer mondja, repültem, azt se tudom mi volt az úton, kivel találkoztam, szinte repültem!Nagy büntetés lett volna, ha senki nem váltott volna fel!" (folytatjuk.)
2011. 07. 22 (folyt.) A két település első papja a középloki templomban Ollé Elek volt, aki igen tevékeny plébános volt és 1853-tól 1884-ig vezette az egyházközséget. Levelezéséből, amely a Gyulafehérvári Püspökség irattárában található, kitűnik, milyen nagy szerepe volt az új templom építésében, aki sok szeretettel beszél az elég szegénységben élő hívei hozzájárulásairól a templom építéséhez. A templom 1855-ben épült fel Szepessy Ignác és Kovács Miklós püspökök segítségével a bűnbánó Mária Magdolna tiszteletére, aki a templom védőszentje. Gyermekkoromban sok érdekes dolgot meséltek az öregek a templomba járásukról Felsőlokról (mert én ott születtem), mutogatva a kivert rövidítő ösvényeket, ha gyalog jöttek, mentek a misére. A gazdagabbak szekérrel, szánnal érkeztek. A kápolnát, aminek a helyére építették, nem bontották le, hanem azt körbeépítették, "megnagyították, új papi és kántori lakot építettek óriási áldozattal és iskolaházat!" (Orbán Balázs). A hívek száma 1882-ben 3134 volt, aztán 1913-ban 2741, mert közben, 1907-ben Gyimesfelsőlokon önálló plébánia és egyházközség alakult, két ottani módos gazda oda is templomot épített. A két testvér neve: Bodor Péter Andrásé és Bodor József Andrásé.
A Mária Magdolnai templom-búcsú Gyimesvölgye legnagyobb búcsújának számított. Erről szólunk egy holnapi bejegyzésben.
2011. 07. 22. Ma van Mária Magdolna napja! Gyimesközéplok templomának ő a védőszentje. 1850-ben egy hivatalos összeírás szerint, habár a betelepültek, az idecsángáltak száma több mint2536, még nem jöttek létre hivatalos falvak, községek. Így Felsőlok, Középlok és Gyimesbükk még nem szerepelnek az összeírt felcsíki 21 község között. De az egyház megelőzte a korát és a csíksomlyói Ferences-rendi szerzetesek 1782-ben Gyimesen, a vámhívatal közelében római katolikus templomot alapítanak és visszamenőleg 1780-ig bevezetik a születéseket az anyakönyvbe. Neve: Csíkgyimesi egyházközség. Az első gyimesvölgyi magyar templomot a magyar királyi kincstár építtette 1782-ben a határállomás katonai, vámtisztjei és más alkalmazottai számára. Ennek 1785-ben már állandó papja van. 1823-ban a Lok( Középlok+Felsőlok) és Bükk(Gyimesbükk) területéről 605 római katolikus volt bejegyezve, de ennél jóval több létezett, akik továbbra is a csíksomlyói és más csíki egyházmegyékben keresztelték gyermekeiket. Pl. "1760 és 1800 között 39 gyimesloki házaspár nevét írták be a csíkszentmiklósi, rákosi és somlyói anyakönyvekbe".(Szőcs János után). A loki csángók is jól tudták, hogy a templom, az egyházközség kialakulása a falu vagy község formálódásának ismérve. Éppen ezért már1786-tól sürgették, kérték a loki(középlok) plébánia önállósítását, mert eddig Gyimesbükkhöz tartoztak. Már 1827-ben egy kápolnát építettek a mai nagy templom helyén, ettől fogva a Tankók- pataka a Kápolna-pataka nevet vette fel. 1853-ban, 71 év után,Gyimeslok néven egy új egyházközség született, amely Gyimesközéplok és Gyimesfelsőlok római katolikus lakóit foglalta magába.
2011. 07. 21. Az említett dolgozat címe: Néprajzi jegyzetek a gyimesfelsőloki és gyimesközéploki csángókról. Amint már említettem a dolgozat nagy része, (22 oldalból 15 oldalt) a csángó lakodalom bemutatására, aprólékos leírására szentelt a szerző. Itt olyan dolgokról is szó esik, amelyekről sem az Orbán Balázs(1865-67) sem a Molnár Péter (Busulán) - 1977) féle lejegyzésekben nem esik szó. Tehát ezt a változatot tekinthetjük a legteljesebbnek! A következőkben ebből kiragadnék egy néhány érdekesebb részt a lakodalmi szokások bemutatásából, amelyek ma, 80 év elteltével nem léteznek a szertartásban. És az is világossá válik, hogy a két bemutatott változatban talált eltérések ebben az évek szerint középső részben is fellelhetőek és újak is megjelennek! Látszik, ahogyan lassan lemorzsolódik, kimarad a szokás-keretből egy sor érdekes, szép, megható mozdulat, rész. És ezek kimaradása hozta a valamikori lakodalom, amelyre a népi mulatozás gyönyöre volt a jellemző, átalakulását családi eseménnyé napjainkban. Nem csak a lakodalom fizikai ideje lett rövidebb (két-három nap helyett egy szűk délután és éjjel 1-2 óráig!) hanem a lakodalmi menet számszerinti résztvevője, a megtett út nagysága: esküvő, ebéd ceremóniával a násznagynál, lakodalom kezdete két helyen: legény és hazainál, a kikérés ceremóniája, a beköszöntés, kontyolás stb. mára már csak emlékek az öregek agyában és szívében. De hol vannak a feldíszített lovak, kocsiszekerek, szánok, és az ezeket bámuló egész falu a kapuk előtt? És a lakodalom minden fázisához megfelelő szöveg, verses mondókák, amelyeket annyira csodált a nagy székely utazó is, ma már leegyszerűsödtek. Nincs idő ilyenekre, fáradt lett ez a világ és otthon vár a sok giccs a televiziók jóvoltából! Így lett a népi, átfogó ünnepélyből egy egyenköpenybe bújtatott, globalizált, "mindenhol érvényes" buli, ahol a legfontosabb dolog az ajándék beadása. De minek is lakodalom, ünnepiesség, hiszen következik a gyors elválás, az új kapcsolat, sőt "nem mára már nem fontos a díszes esküvő, mert , ugy-e, nem a papír és a hit a divatos, hanem a párkapcsolat!" De azért én mégis kiragadok egy néhány szép részt az 1932-34-es esztendőkből gyűjtött, leírt lakodalmi szokásokból Gyimesben.
2011. 07. 20. Nem rég bukkantam Balogh Ödön dolgozatára, amely feldolgozta az 1930-as években Gyimes két községében tett gyűjtéseket, amelyből egy külön kivonat is megjelent először az Erdélyi Múzeum 1932. évi 7-12. számában, és amelyet a kutató a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának is adományozott 1977.01.05.-i dátummal. Sajnálom, hogy nem találtam előbb ezekre az adatokra, hiszen sok mindent összehasonlíthattam volna az én gyűjtött adataimmal. Roppant kiterjedt az érdeklődése és bátran állítom, mint bennszülött gyimesi csángó, hogy adatai érdekesek, valósak egy adott korra vonatkozóan. Íme milyen témák szerepelnek a dolgozatban: Keresztelés, Házas élet, Vendéglátás, Ételek, Ruházat, Hogy készül a vászon, A ház és környéke, Virágok, Háziállatok, Állathívogató és kergető szók, A szekér és részei, Ajárom és részei, A szán és részei, Az eke és részei, A borona és részei, Termények, Babona, Család és keresztnevek, Hegyek és dűlők nevei, Népies gyógymód.
A dolgozat több, mint fele lakodalomról szól. Balogh Ödön a két felső község, Gyimesfelsőlok és Gyimesközéplok akkori adatairól, hagyományairól tartalmaz értékes adatokat. Azt hiszem, ilyen bőven senki nem írta le az akkor még hagyományos csángó párválasztási szokásokat, amelyek sokban eltérnek más magyar népcsoportok hagyományitól. Főleg az lepett meg, hogy a szerző eltéréseket talál pl. a lakodalmas búcsúztatóknál a tárgyalt két község szövegeinél is, habár a lakodalom menete, a gazda verses búcsúztatói látszik, hogy egy közös törzsből erednek. De találtam megjegyzéseket olyan szövegrészekre, amelyek a moldvai csángóknál is előfordulnak, és amelyeket Csűry Bálint közöl. Ezért tartom fontosnak, hogy a Balogh Ödön gyűjtéséből is bemutassak részeket.
