Főmenü

Rövid életrajz

- Dolgozatok és könyvek

- Díjak, kitüntetések

- Megjelent könyvek

- Saját munkák

- Mások írták...

- Videók

- Népdalok és keservesek

- Képek a mai Gyimesről

- Régi képek

- Wikipedia bejegyzés

- Blogok 2010

- Blogok 2011

- Blogok 2012

___________________

- A gyimesközéploki ezermester

___________________

Elérhetőségem:
Tankó Gyula
537145 Lunca de Jos 491,
jud. Harghita, ROMANIA

Tel: +40266339624,
mob.: +40754432920

e-mail: tanko.gyula@vipmail.hu

Kedves Olvasó! Üdvözöllek Tankó Gyula honlapján. Ha érdekel a gyimesi ember élete, sorsa, néprajza, tisztelettel ajánlom a blogomat. Címem: Gyimesközéplok 491 | Gyimes völgye | Erdélyország...

2013.05.25. 12:50 Tankó Gyula

2010. szeptember


2010. augusztus >>

2010. 09. 29. A babba szó Gyimesben szép jelentéssel volt jelen főleg a kis gyermekek életében, főleg az anyák használták, de nem csak Máriára vonatkozott, hanem egyéb tárgyakra, élőlényekre is. Főleg az 1-2 éves gyermekek egy szavas, gügyögő nyelvezetében használták, amelyeket könnyen kiejtett életének ebben a szakaszában a gyermek az olyan szavak kiséretében, társaságában, mint: apa, mámá, tittál (lábra áll), táj-táj, hoppá stb. A szép kiejtése sokkal nehezebb, mint a babba szóé. Ezt a szót nem volt egyáltalán nehéz társítani a Mária, Szépszűzmária szóval, hiszen itt már kis gyermekkorunkban rengeteg tiltási forma létezett. Ilyenek voltak: "Gyermek, este, lámpa gyújtás után ne fütyülj, mert a Babba Mária sír!" vagy "Egyél rendesen, ne csámcsogj, szürcsölj, mert a Babba Mária haragszik!" Aztán, ahogy nőttek, úgy magukkal vitték ezt a fogalmat és felnőttként is használták. Pl. "Babba Mária segítsd haza a fiamot," "...ha a Babba Mária megsegít ezt és ezt teszem..." A Mária, mint a Jézus édesanyja, akit a katolikusok Égi anyaként tisztelnek, sok mindenben a csángó édesanya szerepét is betölti hitviláguk szerint egy magasabb szinten. Ha sok kérdéssel, óhajjal a gyermek először az anyához fordul, ugyan így a hívő ember Mária közbenjárását, könyörgését reméli az Isten, mint Égi Atya és az ember között. Ezért van a csángók hitvilágában annyira nagy szerepe Máriának, ezért a felfokozott Mária kultusz. És innen adódik a két anya rokonértelmezése! 

2010. 09. 28. Szombat este a felavatott házban fogadták a középlokiak a magyarországi vendégeket, két testvérfalu (vagy község?) képviseletében. Jelen volt a helyi asszonyok dalcsoportja is. Ismét meggyőződhettem arról, hogy a mulatság közben elénekelt népdalokban milyen hangsúlyosan jelen van az ANYA figurája! Főleg a keservesekben, a gyermek, legyen az fiú vagy lány, kicsi vagy már kirepülőfélben lévő, mindig az anyához fordul, tőle vár segítséget, vígasztalást, bátorítást! Ha a menyasszonyt indítják az új szálás felé, ahol minden ismeretlen számára, kihez fordulhatna tanácsért, segítségért:
"Édesanyám, jőjjön ki/ Mert ingemet visznek ki./Hova legyek, merre menjek?/Hogy tőled el ne vigyenek?"
De a bevonuló legény is az édesanyjával hozatja ki a nehéz, megtömött utazóládáját:
"Udvaromon hármat fordult a kocsi/ Édesanyám kufferomat hojza ki./ Kufferomat, béhívó levelemet/ Középlokról hújzák ki a nevemet!"
Sok oldal betelne az ilyenszerű szinte könyörgő sorokkal, amelyekben bővelkedik a csángó népköltészet, a sok keserves. Hogy miért van itt sokkal több és szomorúbb KESERVES népdal, mint bármelyik magyar népcsoportnál? Mert ez az ők életmódjukból adódott: Nagyon sokat voltak egyedül: nyáron a kalibánál, vagy amikor pásztorkodtak bárhol. Szomorúak voltak, nehezen telt az idő, nem volt kivel szót váltani és akkor énekeltek! Anyám irást alig tanult, de állandóan énekelt, főleg ha egyedül volt és dolgozott. Én úgy látom, kapcsolat volt itt mindig a BABBA MÁRIA-kultusz és az ÉDESANYA családban elfoglalt helye között! (folytatjuk...)

2010. 09. 25. Szerintem fontos esemény történt ma Gyimesközéplokon, a megállói részen: felszenteltük a Mihók György által álmodott multifunkcionális (szép magyar kifejezés!) tájházat, ahol régi mesterségek (szövés, fonás, sajtkészítés, hímzés stb.) is bemutatásra kerülnek. De a ház konferenciáknak, kultúrális rendezvényeknek, előadásoknak, próbáknak is helyet ad. A fő cél pedig a gyimesi gazdag tárgyi és szellemi néphagyományok megőrzése, és átszármaztatása a fiatalabb generációk tudatába. És, hogy ez mennyire fontos dolog a helyiek részére, bizonyítja a gyermek tánccsoport ünnepi fellépése, akik régi helyi táncokat mutattak be a résztvevőknek. De itt volt az asszonyok dalcsoportja is. Szép folytatása, lehetőségekkel, gazdasági alapokkal bővülve, a hagyomány ápolásának Középlokon is. Kötelességünk mindenben segíteni őket, az utánunk jövőket is! 

2010. 09. 19.  (...folytatás) A becsapott, megcsalt legény, aki minden hibája ellenére szerette a lányt, mert tudjuk, hogy a népdal szerint:
"Szeress, szeress csak nézd meg kit
Mert a szerelem megvakít.
Ingemet es megvakított,
Örökre megszomorított!"
Mit tehetett? Kitalált egy gyönyörű, metafórákkal teli régi népdalt, amellyel ki is mozsikáltathatta a leányt a táncból.
Ez így szólt:
"Rózsát ültettem a gyalog útba
Tartottam szeretőt a faluba
Ha tartottam, megszenvedtem érte
Cuder világ ne hányd a szememre! 
Na te, kislány, mehetsz a templomba
Jó híred van az egész faluba(n)
le is ülhetsz a legelső székbe
Elhervad a rózsa a kezedbe(n).
Zöld az árpa, zöld a petrezselyem
Köztünk elmúlt, babám, a szerelem.
Nem csak elmúlt, hanem el is fogyott
A szívemen nagy bánatot hagyott."

Befejezésül: Már valahol mondtam, hogy nekem minden adott helyzetre: (bánat, öröm, boldogság, szerelem) volt egy népdalom vígaszképpen, és azt énekeltem. Ma is így vagyok vele. Képes vagyok egy leültömben legalább száz nápdalt elénekelni! És akkor boldog, vagy legalább nyugodt vagyok! Hogy hol tanultam ennyi népdalt, azt már nem tudom megmondani. Jó alkalom volt ez nekem fiatalságom ösvényeit végigjárni, rég eltűnt arcokat felidézni és megtörtént, hogy éjjel újraálmodtam fiatalságom valós napjait. Igaz, kicsit megszépítve! (vége.)

2010. 09. 19. Ma befejezem a guzsalyaskodásról szóló ismereteim közlését. Azért írtam ilyen bőven erről, hogy válaszolhassak a fiatalok kérdéseire, amikor erről a próbaházassági "modelről" kérdezősködnek. Ez egy olyan probléma, amellyel kapcsolatban a legtöbb kérdést kapom, főleg a magyarországi egyetemista és más fiataloktól. Szeretném, ha a blog-bejegyzésekkel segíthetném őket, de ehhez kellene, hogy ismerjék a weblapomat és a napi blog-bejegyzéseimet. Aki olvassa és van lehetősége, kérem, adja tovább a címet, mert a továbbiakban is ilyen témákkal szeretnék foglalkozni, nem politikával és más állandó nyafogással!
Itt és most még arról szeretnék szólni, hogy mi történt, ha a lány gyakran cserélgette a meghívott legényeket, vagy történetesen ő unt rá az első szeretőjére! Mert a lány is lehet kiváncsi, esetleg valamivel a normálisnál bővebb vérű. Az első, második próbálkozás még nem volt feltűnő! De hamar ment falun a hír mindenről, ezért ha sok mindenkivel össze-vissza hált egy lány, akkor a többiek, a faluszája, elítélte, megvetette. És ilyen nóta keletkezett ezekről. (folytatjuk...)

2010. 09. 18.  Még szólnom kell arról, hogy a bitangos leányt a családon kívül a többi fiatal is elmarasztalta. Ha a legény otthagyta, akkor sok esetben egy özvegyember, vagy egy öregebb legény vette feleségül. De az is megtörtént, hogy ennél előnyösebb házasságot kötött. A templomban sem eskítette meg a pap az általános szokás szerint, még akkor sem, ha az vette el feleségül, akitől a gyermek született. Nem lehetett felrakott menyasszony ha férjhez ment. A somlyai vagy más búcsús menetek alkalmával nem vihetett lobogót. A bitang gyermeket a lány szülei, vagy valamelyik gyermektelen testvére nevelte fel. Tehát a lány vitte a keresztet tettéért! De beszéljünk kellemesebb dolgokról is! A guzsalyaskodás legkellemesebb időszaka a tavasz, de főleg a nyár volt. A gazdák kiköltöztek a hegyekre, a kalibához, és a nagylány ha otthon maradt, akkor zavartalanul guzsalyaskodott, ha pedig a kalibánál egyedül gazdálkodott, akkor ott volt szabad az út! Otthon, néha a csűrpadláson, a puha sarjút letakarták pokróccal, lepedővel, és halgatták a tücskök ciripolását! Ezek felejthetetlen éjjelek volta a fiatal szerelmesek számára. (folytatjuk...)

2010. 09. 17. De bizony mondom, sokszor hallottam lakodalmakban, úgy hajnalfelé énekelni azt a keservest is:
"Jaj, de bajos, ki egymást nem szereti
Minden este egy párnára feküdni!
A párnának, ej a haj, a két széle elszakad
S a közepe tiszta épen megmarad!"
Mondtam már valahol, hogy amikor a zenészek rázendítettek egy lassúmagyarosra, egy keservesre, akkor akinek jó hangja volt és a szeretőjével táncolt, a nézők, körülállók sok mindenre tudtak következtetni, gondolni. A fiatalság úgy táncolta a lassúmagyarost, ahogy a szíve diktálta: mintha mindenki átvette volna azt a lassú ingadozást, mintha egyetlen test lett volna az 60-70 pár. Egy adatközlőm mesélte a következőt:
"Egy táncban álltunk a komaasszonyommal és néztük a fiatalokat, hogy táncolnak. Egyszer csak meglátom, hogy a szomszédom, B. énekelte a keservest és neki is, meg a társának, A. is potyogtak a könnyeik. Mondom a társamnak: Meglátod, ebből baj lesz! Nézd meg, hogy szeretik egymást és mennyire tiltják a fiú szülei. Két nap múlva a fiú felakasztotta magát! Mikor temették, muzsikás kísérte a sírig. Azt húzta a vén Pulika, hogy: Szerelem, szerelem, átkozott szerelem/ Mért nem termettél volt minden faág hegyen?"
Igen -mondom én- a szerelem nem csak mennyország, hanem pokol is lehet! (folytatjuk...)

2010. 09. 16. Már annyit beszéltünk a guzsalyaskodásról, szerelemről, hogy a kívülálló azt hihetné: itt minden házasság szerelemből köttetett! Ha nem is úgy történt, mint egyes népeknél, ahol ismeretlen, lefátyolozott lányt vett feleségül a fiatal ember, vagy már gyermekkorában kijelöltek számára egy lányt (lásd a királyi családokat!), azért itt is rengeteg érdekházasság történt. Számított a rang, a név, a vagyon! Ilyenkor azt mondta fanyarul a faluszája: van vagyon és van majom!. A jó édesanyák, lehet, hogy sajnálták, de azzal vigasztalták nagyon fiatal, tapasztalatlan lányaikat, hogy "ne es búsulj, leánykám, én se szerettem erőst apádot, de megszoktam". És valóban így történt, az élet nehézségei, a sok munka, a gyermekek feledtették a régi álmokat, a titkos fiatalkori szerelmeket. Sok volt itt a tíltás, ezekből tragédiák is születtek. De akik szerették egymást, az is lassan átalakult szereteté, egymás elfogadása lett belőle. Valahogyan úgy, mint ahogyan két teherhúzó szilajcsitkó összeszokik! És csak azt énekelgették:
"Szeretett a fene soha
Csak meg voltam veled szokva
Úgy meg voltan veled szokva
El se felejthetlek soha!" (folytatjuk...)

2010. 09. 15. A guzsalyaskodásnak, ennek az egyedi, szerintem, próbaházasságnak tehát vannak keserves következményei is! Az egyik oka az volt, hogy még éretlen fejjel mentek bele ebbe a testközeli helyzetbe. És nem tudtak kellő képpen vigyázni magukra a lányok már azért sem, mert itt a szexuális nevelés napjainkig tabu maradt. Következésképpen, nem ismerték a védekezés legelemibb fogásait! Ezért igen nagy volt a törvénytelen, úgynevezett bitang-gyermekek száma. Példának két évet választottam Gyimesközéplokról az 1950-es évekből: 1950-ben 153 újszülöttből  32 bitanggyermeket jegyeztek és rá egynéhány évre, azaz 1957-ben is 148 újszülöttet a leányanya nevére írtak be, mint törvénytelen, bitang gyermek. Az 1960-as évektől már egyre apadnak ezek a számok, a mi lányaink is kitekintettek a világba, iskolákat végeztek, és társaiktól tanultak egyet-mást. Ma már alig fordul elő az, hogy a házasságon kívüli leányanya gyermeket szüljön. (folytatjuk...) 

2010. 09. 14. A guzsalyaskodásnak, bizony, voltak keserves következményei is! Ezek közül elsőnek említeném a bitangos-leányanyákat. Micsoda megnevezés ez, mennyire megalázó a törvénytelenül született gyermekekre és főleg az édesanyákra. Mert megtörtént, nem is egyszer, hogy a leány terhesen maradt (én jobban szeretem azt a kifejezést, bármi is történt, hogy áldott állapotban), a legényt elvitték katonának, és amikor hazajött, akkor már nem nézett sem a leányanyára, sem a gyermekére. Ezt a helyzetet így síratja el egy gyönyörű régi ballada-ízű népdal:
"Lányok, lányok rólam tanuljatok
Fiatal szeretőt ne tartsatok
A fiatalt elviszik katonának
S ha hazajő, mást keres magának."
És egy olyan fájdalmasan szép szakaszt írok ide, amilyent csak nagy költőknél találhatunk:
"Akkor jut a szerelem az eszébe
Mikot sír a kicsike a bölcsőbe
Aludjál el szerelem virága
Szerelemből jöttél te a világra
"
Jóistenem, ezt a gyermeket nevezték bitanggyermeknek, az édesanyját pedig bitangos leánynak! (folytatjuk...) 

2010. 09. 13. Minden áldott ősszel, így szeptember tájékán "kicsit szomorkás a hangulatom". Később jöttem rá, hogy miért is van ez így: mert én V. osztályos koromtól minden áldott ősszel vettem a szegényes batyumat és elbúcsúztam, gondolatban legalább a pajtásoktól, fonóktól, esti táncoktól, de főleg a havastól, a hegyektől-völgyektől: egyúttal a szabadságtól és beültem idegenbe, iskolába, gimnáziumba, egyetemre + két és fél év katonaság. Ez összesen 12 és fél év! Innen az a nyugtalanság, melankólia, amitől ősszel olyan felnagyított mehetnékem támad ma is. Ma kezdődik a tanítás és igen-igen közél élek az iskolához, ahol egy életet töltöttem el.

2010. 09. 12. A legidősebb adatközlők szerint a guzsalyaskodás először úgy kezdődhetett, hogy a fiatalság összejárt bizonyos táncalkalmakkor, esetleg búcsúk vagy más egyházi ünnepek alkalmával, amelyek táncmulatsággal végződtek, késő este. És az előbbiekben ismert módon lefektették a legényt, féltve a hosszú úttól a lakatlan területeken. Aztán a szokás csiszolódott, alakulgatott és szerintem próbaházasság lett belőle. Nagyon sok esetben 3-4 évig is járt a legény a bokrétás szeretőjéhez, mielőtt összeházasodtak volna. Ezt egy régi népdal így fejezi ki:
"Jártam hozzád kerek három évig
Minden szombaton este
Jövő nyáron te leszel a legszebb gyimesi menyecske!"
Mivel minden képpen jól megismerték egymást, ezért itt, Gyimesben szinte napjainkig ismeretlen fogalom volt a válás! Persze, ehhez még hozzájárult a csángók buzgó vallásossága is (római katolikusok). Csakhogy a guzsalyaskodásnak voltak keserves következményei is! (folytatjuk...)

2010. 09. 11. Egyese még próbálkoztak arra gondolva, hogy nem minden kapcsolat, szerelem az első meglátás műve. De az adatközlők közül voltak, akik már az első éjszaka után kiábrándultak az önmagát dícsérgető, kérkedő, rámenős valamelyik félből. Reggek pirkadat, azaz hajnalhasadás tájékán el kellett indulnia a legénynek, mert ha találkozott a koránkelő ismerősökkel, szomszédokkal, azok, bizony hangos megjegyzéseket tettek: "megnyomta a leány a gagyádat, nem kell-e gyufa, látsz-e?" A következőkben arról szeretnék beszélni, hogyan is alakulhatott ki ez a párválasztási szokás itt és akkor, amikor még városon is a nők eltakarták az eltakarni valót, nem mind sokkal később! A legöregebb adatközlők szerint a legelső guzsalyaskodási szokás akkor kezdődött, amikor itt a házak nagyon távol voltak egymástól, a patakok fejében. A legény hosszú utat tett meg a leány házáig, ahol elbeszélgettek és közben beesteledett. Akkor még óriási erdők voltak Gyimesben és sok vadállat. Nem volt veszélytelen a visszaút a legény részére. És akkor a gondos szülők beleegyeztek, sőt felkérték a legényt, aludjon náluk a "nagyházban" (tisztaszoba), ahová, egy szegeletbe (sarokba) valamilyen ágyneműt tettek. Ezt látszik igazolni egy régi-régi csángó népdal is:
"Míg a leányokhoz jártam/ A sutuban zekén háltam"
Hogy köztünk maradjon, nem is szedték akármikor szét a vetettágyat, amelyben fel volt halmazva, majdnem a plafonig a leány pernefóruma! Persze, a leány egy másik sarokba feküdt. Aztán, hogy mikortól, melyik házban is ébredtek együtt a fiatalok (ha egyáltalán aludtak) arra senki nem emlékezhetik vissza, hiszen 250-300 év telt el azóta. A lényeg az, hogy ez a különös szokás gyökeret vert itt, Gyimesben és napjainkig tartott! Az már más kérdés, hogy napjainkban elterjedt ez a dolog a városokban, falvakban is. (Most van, aki felkapja a vizet, hogy... Erre azt felelem, hogy ha az egyetemista fia hazajött a szive választottjával, hová fekteti, főleg ha bejelentik, hogy ők már ebben jártasok?) (folytatjuk...)

2010. 09. 09. Az első együtt töltött éjszaka beszélgetéssel telt el. Mindenki a jó oldalát mutatta és puhatoloztak akár az afrikai erdők tarka madarai, akik valóságos táncot járnak egymás meghódításáért. Vagy lehetett pont fordítva: végig hallgatták az éjszakát, alig böktek ki egy-két szót. Van is erre egy anekdóta: A legénysorba érő Jánoska tanácsot kér az édesapjától, hogy mit is mondjon szive választottjának az első este.

"Hát fiam, menj be szépen, köszönj, aztán szó szót hoz ki, mondjad hogy szép idő van, süt a hold, csillagos az ég stb., stb. Aztán, mikor jőssz el, köszönj! - Megy is Jánoska, illedelmesen bekopog, illedelmesen köszön és szóról-szóra elismétli, hogy szó szót hoz ki, szép idő van, süt a hold, csillagos az ég, stb. stb. adjon Isten jó éjszakát... és kifordult az ajtón."

Ez arra példa, hogy nincs egy megadott sablon a továbbiakra. De a fiatalok észreveszik, ha talál a szó, ha jól érzik magukat, vagy unatkoznak, unják a másik szövegelését. Egyet tudni kell még az idegeneknek is erről a témáról: A guzsalyaskodás nem úgy néz ki, mint ahogyan azt a kívül állók képzelik! Nem a szex az első dolog! Nem ezért feküdtek össze! Ha a lány,  már az első hetekben engedett a legénynek, nem biztos, hogy a legény továbbra is eljárt hozzá guzsalyasba. És ennek híre ment a faluban! És ebből született a keserves nóta:

"Na te kislány, mehetsz a templomba/ Jó híred van az egész faluban/ Le is ülhetsz a legelső székbe/ Elhervad a rózsa a kezedben!"

Az első éjszaka után a legény, ha úgy érezte, már megkérdezhette, hogy szombaton, vagy valamelyik este még eljöhetne-e? Ha a lány úgy érezte és igennel válaszolt, akkor rendben volt minden. De ha ez elmaradt akár melyik részről, akkor mindenki ment a maga útján. (folytatjuk...)

2010. 09. 07. Ott folytatnám, hogy a fiatalok általában ráéreznek a kölcsönös vonzalomra az ismerkedési alkalmakkor. Ilyen adott helyzetek voltak: a rengeteg táncalkalom, a fonók, kalákák, búcsúk, színdarabok betanulása, betlehemezés, kalibás összejövetelek, játékok stb. Mivel közél 30 féle ismerkedési táncalkalom volt, ezért most felvázolok egy ilyen helyzetet. Mivel már felfigyelhettek egymásra, esetleg már érdeklődtek is egymásról, a fiú vette a bátorságot és többek között az illető leányt is megtáncoltatta. Ott, ha volt bátorsága, célzást tehetett vágyaira ilyenformán: "jó lenne, ha este ketten hálnánk". A leány soha nem válaszolt erre! Ha nem tetszett az ajánlat, akkor egyszerűen elhallgatta azt és a legény vagy próbálkozott, vagy visszavonult. Ha pediglen a lány szívét is megremegtette a fiú javaslata, akkor megkérte a legközelebbi barátnőjét, hogy szóljon a gavallérnak: eljöhet szombaton este hozzája guzsalyasba. Ritkán történt meg, hogy az első este együtt mentek volna haza a lányhoz! Elment előtte a leány és az édesanyját felkészítette a tervéről, aki aztán beszélt az apával a dologról. Megtörtént, hogy az apa nem volt otthon, később került haza és kiutasította a legényt! De hát egyszer ő is beleegyezett a guzsalyaskodásba, hiszen a leány férjhezmenő sorba került, elérte a 16-17 évet. És itt a 20-22 éves lány már vénlánynak számított! (folytatjuk...)

2010. 09. 06. A guzsalyaskodás a párválasztás első szakasza, amelynek csak annyi köze van a guzsalyhoz (fából készült vékony kb. 1,65-70 cm. hosszú egyenes rúd, amelyre az asszonyok-lányok a fonnivaló kendert, lent, gyapjat tették, amit egy zsinórszerű kötővel  lazán rátekerték, és az alsórészből adagolták, húzogatták balkézzel a fonnivalót, jobb kezükkel pedig orsóra pörgették, fonal lett belőle), hogy a fonó volt a legrégibb ismerkedési alkalom, ahol összegyűlhettek a fiatalok és nem csak dolgoztak, készítették a saját pernefórumukat, vagy más néven staférungjukat, hanem énekeltek, néha táncoltak és fiatalos játékokkal szórakoztak. A fonó főeszköze pedig először a guzsaly volt, majd az 1900-as évek közepétől a fonókerék. Aztán valamilyen névátvitel folytán a guzsalyaskodás egészen mást jelentett. Ez egy olyan különös udvarlási szokássá vált, amit bátran nevezhetünk egyfajta próbaházzasságnak! Magyarán: ha valaki komolyan udvarolt (mai szóval, mert itt  nem használták az "udvarolt" szót, csak sokkal később!) egy lánynak és az a leánynak bokrétás szeretője volt, akkor a lánynál, a lánnyal aludt guzsalyaskodó esteken (kedd, csütörtök, de főleg szombaton és vasárnap este!). De hangsúlyozom: a kezdeményezés, a guzsalyasba hívás a leányé volt! Ha neki nem tetszett a fiú, az mind igérkezhetett, nem jött fedél alá a guzsalyaskodás! (folytatjuk...)

2010. 09. 05. Hagyjuk a politikát, Trianont, mindent és térjünk vissza a gyimesiek szokásainak, életvitelének a felvázolásához! Pedig, jól tudom, hogy senki, abszolút senki nincs ezen a világon, aki ne politizálna valamilyen formában! És ezt bebizonyítom egyik könyvemben! De most egy olyan szokásnak a bemutatásához kezdek, amelyet híres szakemberek is sokszor tévesen értelmeztek! És borzasztóan felületesen magyarázták! Egy udvarlási, párválasztási szokásról van szó, a guzsalyaskodásról. (folytatjuk...)

2010. 09. 04. Ismét, 21 évvel a híres forradalmunk után, szeretném folytatni (szeretné a fene!) a Ceausecu idején írt naplómat, amelyet megjelentettem a Gyimes a politika árnyékában című könyvemben. Pedig én azt szeretném tenni, amihez vonzalmam van, népcsoportom múltját szeretném bemutatni továbbra is, bizonyítani, hogy mennyire magyar a múltunk és hogy lassan minket is megfolyt a globalizáció. És akkor berobban a már rég múltat idéző hír, ami végig hullámzik Gyimesvölgyén: Belügyesek fotóztak, videózták a szentmisén résztvevőket Gyimesben a Bilikók-tetőn, akik minden évben összegyűlnek az 1944. szept. 1-én elesett magyar katonák emlékére tartott tisztelet adásra és imádságra. Így állunk: akkor is rögzítik jelenlétünket, ha imádkozunk a halottainkért! Vajon mit tennének, ha hőbörögnénk?

2010. 09. 03. Ezzel párhuzamosan a leányos háznál, az ajándék táncban is tovább tart a tánc. 4-5 óra tájban a hazai meghívott vendégei készülődnek a zenészükkel és elindulnak a legényes lakodalmas ház felé. A fiatalok, szomszédok, akik csak táncolni és az ismerős menyasszonyt megajándékozni jöttek és nem hivatalosak a lakodalomba, haza mennek. Az ajándékszedő táncot mindig egy előző táncalkalomkor kihirdetik: "Aki jövő vasárnap táncot keres, az megtalálja T. Berta ajéndéktáncát, Borospatakon, amelyre szeretettel vár mindenkit". A menyasszony szüleit, testvéreit, rokonait, akik utólag indultak el, "meghívóknak" nevezik. Megérkezve a lakodalmas házhoz, külön leültetik egy szobába, a zenészükkel együtt. 2-3 helyen is szól a mozsika, pattog a gardony és időnként esznek, isznak, énekelnek és más ceremóniás, hagyományos dolgokat művelnek. Ilyen pl. az éjfélkor történő "kontyolás", amikor egy néhány keresztanya, násztásné, a gazda (szószóló) bekontyolják az új asszonyt énekelve az ideillő énekeket pl. "Ha a hajam csepű lesz is/ Csak a nevem asszony legyen!" Az asszonyok, nyoszolyók énekelnek és közben kínálgatják a jó, mézes "kontypálinkát". Virradatkor a háziak kendezőket (törülköző) raknak a kút, vagy patak mellé, a vendégek lemossák az éjjeli sok tánc porát és izzadtságát. Ezután csak bort szolgálnak fel. Ez a lakodalom igazi, mulató része, éneklik a népdalokat, a szebbnél-szebb keserveseket, ez az igazi közös éneklés mintha egybe forrasztaná az egész sereget. Nem sietnek haza! Aki úgy délfelé elindul, azt a zenészek a kapun kikisérik tánclépésben. Jaj, atyám, most vettem észre, hogy én jelenidőben beszélek. Dehogy van ma így a lakodalom! Alig várják, hogy éjfélkor beadhassák az ajándékot, mindenki siet haza, a kultúrház nemsokára kong az ürességtől. Mintha mindenki fáradt lenne, és velük együtt fáradt ez a nyavalyás siető, ügető világ!

2010. 09. 02. A menyasszony kivevése után még egy-két nótát végigtáncolnak, a vőlegény megköszöni a szülőknek a menyasszony felnevelését, majd a legény gazdája igyekszik elrendezni a vendégeket az indulásra. A lakodalmas menet most már a menyasszonnyal, annak nyoszolyó lányaival, a vőfélyével gazdagodott. Most már több a dolga a gazdának, mert bizony megkóstolták a pálinkát és így a kedv, az éneklés az úr. Aztán a menet elindul a hosszabb vagy rövidebb útra. Az ismerősöket megtisztelik, egymás között is kulacsot cserélgetnek, énekelnek, ujjugtatnak, hogy hangos tőle a falu. Estefelé jár az idő, amikor belépnek a lakodalmas ház kapuján. Itt a ceremónia rendje szerint "beköszöntik" a menyasszonyt, deusolnak, majd elhelyezkednek a vendégek a lakodalmas házban és a szomszéd házakban is, ha szükséges. Rang és rend szerint ülnek, az asztalok magasra vannak rakva (főasztal) kalácsokkal, perecekkel és más jófalatokkal. (folytatjuk...)

2010. 09. 01. Szép, szemet gyönyörködtető dolog, amikor ez a díszes, valamikor népi viseletbe öltözött lakodalmasmenet végigvonul a falun, gyalog vagy lóháton, szekerekkel, amint erről már elébb szóltunk. Díszes ünnep ez a szomszédságnak, de egyúttal az egész faluközösségnek, és egy-egy ilyen eseményről, főleg a nagy lakodalmakról hetekig beszélt, pletykált a falu. A menyasszony házához érve, két helyen szól a zene: bent, a házban a hazai vendégei, meghívottjai és barátai, ismerősei ropják, kint pedig a vőlegény vendégei táncolnak. A vendésereg nem vegyül. A legtöbb lakodalom tavasszal és nyáron volt. Egy órányi tánc után kezdődik az alkudozás a legény és a leány szószolói, gazdái között. A menyasszony nem mutatkozik, helyette maszkurák, vénasszonyok jelennek meg az ajtóban a vőlegény riadalmára és a vendégsereg élvezetére. A gazdáknak vannak jóbeszédű segítőtarsaik a vendégek közül, nagy az alkudozás. De egyszer csak kivezetik, forgatja a főfély a valódi menyasszonyt, deust kiáltanak és megkezdődik a tisztelődés, most már szabad az ivászat, a nyoszolyók és jóhangú asszonyok ujjugtatásától, bekiáltásaiktól hangos a környezet. Egyet-kettőt táncolnak, majd elindul a menet a vőlegény háza felé. Már nem olyan rendezettek a sorok, mint jövet, az út két szélén állnak a bámulók, várják a tiszteletet, lakodalmas, vidám énekektől zajos a falu. Ha szekerek, lovak is vannak, néha kitör a versenyszellem, szegetnek, táncoltatják lovaikat. Mindenki vidám, mondanám, de nem mindig van így! És akkor megszületik a mindent megfigyelő, kifejező népi alkotás. Mert nem mindig szerelemből házasodtak! Egyszer csak valaki, aki ismeri a lány érzéseit, elkúrjantja magát:

"Édesanyám jőjjön ki,
Mert ingemet visznek ki,
Hova legyek, merre menjek,
Hogy tőled el ne vigyenek."

Kitől remélhetne még most is, a nagy, ismeretlen felé vezető út előtt segítséget mástól, mint a felnevelő édesanyjától. Mert ahova most indul, egy idegen világ várja őt. Vége a gondtalan, fiatal életnek! (folytatjuk...)

2010. augusztus >>

A bejegyzés trackback címe:

https://tankogyula.blog.hu/api/trackback/id/tr755316569