Főmenü

Rövid életrajz

- Dolgozatok és könyvek

- Díjak, kitüntetések

- Megjelent könyvek

- Saját munkák

- Mások írták...

- Videók

- Népdalok és keservesek

- Képek a mai Gyimesről

- Régi képek

- Wikipedia bejegyzés

- Blogok 2010

- Blogok 2011

- Blogok 2012

___________________

- A gyimesközéploki ezermester

___________________

Elérhetőségem:
Tankó Gyula
537145 Lunca de Jos 491,
jud. Harghita, ROMANIA

Tel: +40266339624,
mob.: +40754432920

e-mail: tanko.gyula@vipmail.hu

Kedves Olvasó! Üdvözöllek Tankó Gyula honlapján. Ha érdekel a gyimesi ember élete, sorsa, néprajza, tisztelettel ajánlom a blogomat. Címem: Gyimesközéplok 491 | Gyimes völgye | Erdélyország...

2013.05.25. 12:52 Tankó Gyula

2011. augusztus (folyt.)


2011. július >>

2011. 08. 15.  Tehát valakinek a kezdeményezésére egy októberi estére összegyűltek a kultúrotthonban a sorozás alá nőtt legények, és a már említett módon megbeszélik a teendőket és a csőszleányokról is tárgyalnak, akik nem szükségszerűen egykorúak és egyénenként döntik el a legények. A bíró egy legénytársával megfogadják a zenészt. Ezek a nagy zenészdinasztia tagjai voltak (Pulika Péter és János, Halmágyi Misi (Pulika Mihályka) és Zerkula János, mindenik a feleségével, vagy egy meghívott gardonyossal. A szüreti bálon csak egy "mozsikás" és a gardonyosa zenélt. A 80-as évek végére már nam hívták őket zenélni, modernebb bandák húzták a talpalávalót. Közben a sorkatonaság is megszűnt, de ettől nem maradt ki a szüreti bál! Mindenképpen egy szép, szemet gyönyörködtető megnyílvánulása a fiatalságnak és azért tartom ezt igazi hagyománynak a gyimesiek életében, mert a bált megelőző héten valósággal lázban ég a környék szinte minden tagja! Mindenki felveszi a legszebb csángós ruháját, ebben az anyák, lánytestvérek is besegítenek, a legények lovat szereznek, ha nincs a családban, akkor valakitől kérnek és egy-két napot kaszálnak a gazdának érte, esetleg pénzben fizetik a napszámot. A lovakat feldiszítik, befonják a hajukat, cifra nyerget tesznek rá, meg szebbnél szebb pokrócot, és más szükséges szerszámokat. A csőszleányok is felveszik a legszebb ruhájukat és szerelnek két, esetleg három hosszúra nyújtott (lajtorjás) szekeret, két diszített lóval, a szekérben négy sorbarakott deszkára ülnek, tízen-tizenketten, gyönyörű varottas bunda is van rajtuk és virágos delénkendők, úgy, ahogyan viselték a harmincas, negyvenes években is. Egyik szekérben ülnek a zenészek: napjainkban egy hegedűs, egy klánétás, egy szaxofonos és egy dobos. A szüreti bált egy szombat estére rendezik. A meghívás úgy történt, hogy déltájban gyülekeznek a fiatalok a kultúrháznál, majd lóra és szekérre ülnek, énekelve elindulnak elől a lovas legények, majd a szekerek a zenészekkel és a leányokkal. A fiúknál van egy-egy üveg bor, amiből kínálkodnak. Végigmennek a falu és az alsó, felső szomszéd falu főutcáin, ahol olyan helyet találnak, táncolnak egyet-kettőt, majd énekelve továbbhaladnak. Két, három óra elteltével újra visszaérnek az indulási helyre, innen még a közel lakók haza is mehetnek, a lovakat hazavezeti valaki és készülődnek az esti mulatságra. Közben mindig sok a néző, a tanácsadó, a ruharendező, mindenki azt szeretné, hogy az ő leánya-fia legyen a legszebb, mások meg kommentálják az eseményeket. Igazi eseménye ez a falunak! Ma már meghívókat is írnak és előző nap kifüggesztik a szomszéd községekben is. Vigyáznak arra, hogy egy estére egyetlen szüreti bált rendezzenek, nem csak a községben, de ha lehet, Gyimesvölgyében. 

2011. 08. 14. Aztán a háború után, és főleg az 1947-es szárazság hatására, sokan elmentek búza, árpa és kukorica beszerzés céljából az Érmellékére, Érmihályfalvára, Érkeserűre és Bihar más falvaiba, ahol munkát kerestek a gazdáknál, cserébe pedig gabonaféléket kértek. Még vittek magukkal gyimesi szőtteseket, rudi lepedőket, csergéket, falvédőket, szőtteseket, amelyek elkészitésében nagy mesterek voltak a gyimesi lányok, asszonyok, de most kénytelenek voltak megválni azoktól. Biharban már azelőtt is voltak Gyimesből kivándorlók pl. Boros patakáról egy egész nagy család, a Blágák, de mások is, akik aztán segítkeztek munkát találni a fiataloknak. Itt ismét alkalmuk adódott részt venni a szüreti bálokon és más termésbegyűjtés végeztével szervezett táncos ünnepségeken. Hazatérve ők is megszervezték  a szüreti bálokat Gyimesben is. Ezeket helyi elemekkel gazdagították és a mai napig megszervezik minden falurészen, mindenik faluban. Így pl. Középlokon ilyen szüreti bált szerveznek október folyamán a Megálló környéki fiatalok, az Állomás környékiek, és a hidegségi fiatalok. A közösséget összetartó indítékon kívül ez az alkalom egyuttal legényavatás is, mert az egykorú legények szervezték, azok, akik "soralá" értek, tehát akiket besoroztak katonának. Ők eddig "kölyöklegények" voltak, róluk így énekeltek a bevonuló, reguták:
                      Istenem, Istenem,
                      Mit kellett megérnem,
                      Itt kell hagynom a babám,
                      Az én drága violám,
                      A "kölykek" számára.
De mostantól már ők is igazi legénynek számítanak, és már a "katonatőtött" (leszerelt) legények sem kezelik le őket. A szüreti bállal legénnyé avatták őket is. A szüreti bál szervezését, menetét leírtam az Öregek faggatása című könyvemben. Itt csak egyes elemeire utalnék.
 Tehát az egyidős, besorozott legények összegyűlnek és létrehozzák a rendezőséget. Csőszlegényeket választanak (általában minden egykorú legény csőszlegény is). Mindenki hívhat egy lányt, ők a csőszleányok. A csőszleány nem lehet más faluból. A csőszlegények közül választanak egy bírót, ő pedig magának kinevez egy bírónét. A bíró egy talpraesett, jóbeszédű és jószervező legény kell, hogy legyen. Valamikor a leggazdagabb legény volt a bíró, akinek tekintélye is volt. Ma ez nem kiválasztási kritérium.

2011. 08. 13. Minden közösségnak, ha élni akar, meg kell őriznie, ameddig csak lehet, a hagyományait! Ezért ünnepekre, ceremóniákra, egyáltalán olyan praktikákra, életvitelhez szükséges módozatokra van szüksége, amelyek megkülönböztetik őt a más népcsoportoktól. Mert, ahogyan már Kodály Zoltán is leírta és számtalanszor hangoztatta, "Európa nem arra kíváncsi, hogy hogyan utánozzuk őt, hanem arra, hogy mit adunk magunkból!" És ez érvényes olyan esetekre is, amikor szolgamódra átvesszük az amerikai ünnepeket, amelyek annyira idegenek a mi életmódunktól! Vannak hiedelmek, szokások, amelyeknek van némi egyetemes jellegük, esetleg úgy kölcsönöztünk bizonyos elemeket más népektől. Gondolunk pl. egyes motívumokra a balladáinkban, vagy akár a húsvéti locsolkodás, vagy a karácsonyfa állítás szokására. De Gyimesben igazából pl. a locsolkodás nem vált általános szokássá, hagyománnyá. Ha csupán a csángó népviseletet nézzük, bármennyire megtévesztően hasonlít is a moldvai román viselethez, ha a hímzést, gorcolást, és főleg a színeket nézzük, ég és föld a különbség! A farsangi szokások sem fogtak gyökeret Gyimesben! De vannak szokások itt is, amelyeket semmi alapnélkül betelepítettünk és nem is közelről, Gyimesbe. És most ezzel kezdeném az új szokások leírását.
  1. A szüreti bál: Aki ismeri Gyimest, elcsodálkozik afölött, hogy itt, ahol csak pityóka, kevés zöldség, némi gyümölcs és rengeteg borsikabokor terem, és a szőlőtövet a csángók nagy része nem is látott, mit keres a szüreti bál? Márpedig az ötvenes évek után sőt már a negyvenes évektől rendszeresen megtartják azokat minden kultúrotthonban a fiatalok és bátran állíthatom, hogy ez már hagyomány! Ez tehát nem egy helyi termék, hanem átvett szokás, amit aztán helyi jelleggel díszítettek. Legelőször a "kicsi magyarvilág" (1940-44) idején rendeztek ilyen bálokat. Tudjuk, hogy Gyimesből megindult a vándorlás, kiáramlás, sokszor a kiköltözés más, gazdagabb vidékekre (Bihar, Érmelléke, Vásárhely környéke, a Küküllőmente) ahol ez a szokás minden ősszel a sikeres termésbegyűjtésre tett koronát. Kezdetben csak bámulták, hogy ilyen is van, de aztán kitűnő táncalkalomnak igérkezett, és mi kell a csángó fiatalnak, ha nem a tánc!

2011.  08. 12. De nem tudnám tagadni azt, hogy a leírt sok szokás eltűnése, lemorzsolódása ellenére is, valamilyen csoda folytán, a magyarok, úgy összességükben is, képesek voltak minden vész után, talpraállni! És ez így van a mi közösségünk életében is: bármennyire is ragaszkodtak hagyományaikhoz, végül mégis valahogyan megbékültek a gondolattal, hogy a modern időkhöz alkalmazkodni ildomos! Csak két példa: amikor le kellett mondani a temetkezési szokások egyikéről, a koporsótételről (második nap!), akkor minden külső hatás ellenére (szeretett papjuk tanácsa, a nagy költségek stb.) évek teltek el, ameddig beletörődtek a változásba, azt hangoztatva, hogy "miért kezdeném éppen én?"
 A másik példa pedig a lakodalomban az ajándéktánc kimaradása. Ma sem értik, hogy miért kellett azt elhagyni, amikor az éppen a menyasszony (hazai) felsegítésére volt hivatva, mint egy kaláka forma! Pedig a válasz egyszerű: ma már másképp szervezik a lakodalmat és a közösségek lassú szétesésével már a kaláka munkák, egymás állandó megsegítése is lassan kimarad. Ide kívánkozik egy magyarországi kislány bejgyzése a Facebookra, aki azt csodálta, hogy itt még a nehéz munkákban ma is felsegítik egymást a szomszédok, rokonok. És én erre azt mondom, hogy, sajnos, ez csak karikatúrája a valamikori kalákarendszernek! De, mindezek ellenére ez a közösség teremtett az én időmben is új szokásokat, amelyek aztán idővel hagyománnyá váltak és válnak. Tehát én bátran válalom a két szó, fogalom egymásmellé helyezését, mert valóban születtek új hagyományok, amelyek a közösségek összetartozásának jó példái!  Ezek közé tartoznak a szüreti bál, kicsengetések, házavatás, elsőáldozás, óév-búcsúztatás és újév köszöntés, házassági évfordulók, egykorúak ünnepei, sószentelés, kocsiszentelés, halottaknapi világítás, falunapok, fesztiválok, tánctábor, csángó hétvége, évfordulós misék, temető- kultusz stb.

2011. 08. 11. Új fejezettel kezdem a blog-bejegyzéseimet. Ha az utolsó időben azt próbáltam körüljárni, hogy az én életem folyamán (mintegy 70 év a saját életem + másik 70 év az öregek faggatása eredménye képpen) hogyan is alakult át a csángók életvitele, szokásai, mi is tűnt el örökre a hagyományvilágukból a modern életvitel hatására. Láttuk a közösségek széthullását és hiedelemviláguk leszegényedését. Bármennyire is sajnálunk egyes, közösségeket összetartó szokásokat, amelyek szemünk láttára váltak egyre szegényesebbé, nem állíthatja meg senki az idő kerekét. Táncainkat már csak a színpadokon láthatjuk, még akkor is, ha sok fiatal újratanulta, legtöbbször idegenektől, ezeket a táncokat. Mert azt a régi hangulatot, amelyek a táncokban, lakodalmakban szinte rátelepedtek a fiatalokra, azt már elmosta a múlt olvadó hava. Hol van már a tavalyi hó? De az emberek, a közösség, a ma fiataljai és öregjei, előre néztek és néznek! És új hagyományokat igyekeznek teremteni! A következőkben arról szeretnék írni, hogy milyen új hagyományok is születtek az én időmben?
Gyimes nem tartozik az ezeréves települések közé, hiszen csak a XVII. század közepe után kezdtek ideszivárogni a telepesek a közeli székelyföldről, majd Moldvából és a Tatros mentén három települést hoztak létre. Ők sok helyről magukkal hozták szokásaikat, életvitelüket, hagyományaikat és páratlan és sokszínű kultúrát teremtettek, hiszen sok felől jöttek! Gondoljunk csak a táncaikra, népdalaikra, szokásaikra! A hagyományaikat sokkal jobban és tovább őrízték, mint azok, akiktől elcsángáltak, hiszen itt sokáig egy zárt világ volt, ahonnan ritkán jártak ki az emberek a kezdetekben. De mi is az a hagyomány? És vajon helytálló-e az a fejezetcím, amiről beszélni akarok:  Új hagyományok születnek?  Egymás mellé illik ez a két szó: új és hagyomány? Valahogyan a hagyomány mindig a múlthoz illik, azzal társítható, mert azt mindig valaki valamikor elkezdte, az elődjeinktől pedig mi is átvettük, majd gyermekeink is átveszik tőlünk. A hagyomány vonatkozhatik életmódra, hiedelemvilágra, mindennapi szokásainkra. Az, ahogyan a gyimesi öreg csángó nagy dologidőben (kaszáláskor) hajnali és későesti mosakodás  közben imádkozik, mert így látta az apjától és máskor nincs is ideje. Még ma is a gazdaasszony Szent Iván éjjelén keresztet karcol az istálló ajtajára, mert így látta a nagyanyjától. Ma is félnek a fermekás asszonytól, aki elveszi a tej zsírját és a kalibánál pántlikás varasbéka segít neki ebben. És ma is eljárnak a román ortodox pópákhoz fekete mágiát kérni és kiimádkoztatni a haragost. (folytatjuk...)

2011. 08. 09. Azt hiszem, már írtam, hogy "na, most aztán befejezem" ha valamiről hosszabbra sikerült a visszaemléklezés, felidézés. Csakhogy rá kellett jönnöm, hogy ez nem is olyan könnyű dolog! Ha visszasétálsz a múltba, akkor azon kapod magad, hogy igenis, még erről is kell írnom, hiszen emlékezés közben, éppen úgy, mint az életben, egymás után jelennek meg a régi emlékek, azokhoz ismét mások kapcsolódnak, új arcok néznek farkasszemet veled, és hiába tudod, hogy az illető már rég nem él, te úgyis a régi barát, pajtás mosolyát, szemvillanását, mozgását látod! Így vagyok egy szépséges gyimesi táj, egy fa, egy ösvény felidézésével is! Lehet, hogy az az ösvény, amelyiken százszor cammogtam végig gyermekkoromban és most valakinek erről beszélek, sokkal szebbre sikerül, mint amilyen a valóságban volt, mert azóta azt az ösvényt megfürösztöttem, majd átpréseltem a szívem és a lelkem nosztalgiás szitáján. De hogy létezett egy olyan ösvény, amelyikre így tudok emlékezni, az már bíztos és valóság. Így voltam én mindig minden egyes dolgozatommal, könyvemmel! Ezt, úgy érzem a legjobban és legtisztábban Nagy Olga néni írta le rólam. Soha sem tudtam a tudományosság nevében elszakadni attól a múlttól, amibe beleszülettem, benne éltem, majd bemutattam. Amikor pl. a gyimesi táncalkalmakról írtam, akkor nem a felsorolás, szerkezeti felépítés, a másnépek táncaival való összehasonlítás érdekelt, hanem a hangulat, ahogyan egy keserves lassúmagyrost eltáncolt, énekelve, ringatózva, mintha egyetlen testté aklakult volna közel száz fiatal! És amikor a Pulikák, Zerkula vagy a nagy zenészdinasztia bármelyik tagja rázendített a nótára: 
     "... Rózsát ültettem a gyalog útra
         Tartottam szeretőt a faluba.
         Ha tartottam, megszenvedtem érte,
         Cuder világ ne hányd a szememre..."
 Ilyenkor, volt aki sírva énekelt és mindenkiről tudtuk, mi bántja: kit tiltanak a szülők, ki maradt terhesen és otthagyta a kedvese, kit kényszerítenek úgy házasságba, oltár elé a szülők, hogy a jövendő társát nem szereti, de nem tud lázadni.
 Vagy, hogy lehetne szárazon írni arról, ahogyan egy lakodalmas menet kulacsokkal énekelve végig vonul a falun, emberek várják az útak szélén és a völgy tele van énekkel, ujjugtatással, jókedvvel. Biztosan más sem felejtheti el azt a lakodalmat, amikor először nem a szülők mellé ült, hanem beültették a leányok, legények közé, ahol aztán énekelni, mulatni, táncolni tanult a nagyobbaktól. Hiába keresném, hogy kitől is tanultuk meg a sok népdalt. És ha később azt kérdezte a kollegám, honnan ismerek közel 100 népdalt, akkor csak annyit felelhettem, hogy a nagyobbaktól, azoktól, akik előttem jártak, éltek, énekeltek. Ez a múlt egyáltalán bennem zsong, él. Az emlékezés pedig ritkán kacagtatóan vidám! Inkább szomorkás! Nézzétek csak meg pl. a kalotaszegi lányokat, hogy táncközben hogyan tartják a kezüket: átölelik, magukhoz kapcsolják, bilincselik valósággal a legényt! Hát ez a múlt! Erről beszéltem. 

2011.08.08. (folytatás...) Íme egy néhány bekiáltás a kettős jártatója közben a szelidebbek közül:
 1. A vénasszony bújába/ Belébútt a burjánba./ Az öreg es utána,/ Lataszított gagyába.
 2. Ide lábom, ne tova,/ Ne menj Oláfaluba,/ Met ott Oláfaluba/ Méga tyúk es mind kurva 
 3. Amikor én legén vótam,/ A p..ért éltem-holtam./ De most hogy megöregettem,/ Mindentől megcsemellettem. 
 4. Kicsi leány, kicsi kócs,/ Mikor szúrnak, ne rikojcs,/ met ha anyád meghallja,/ A pinádot bévarrja. 
 5. Csángó leány a hegyen,/ Lóg a csicse ha menyen./ Lóg a csicse bingója,/ Mint a t.... golyója. 
 6. Törökbúza csutika,/ Háljunk ketten, Jucika!/ Veled, biza, nem hálok,/ Met gyermeket csinálok. 
 7. Az én gagyám kendervászon,/ Abban vagyon a blajbászom./ Az a plajbász ujant ír,/ Kilenc hónap múlva sír! 
 8. Széna bugja egy bogba, Purdi sír a hasadba./ Hadd el, babám, ott hadd sírjon,/ Hogy a világ szaporodjon! 
 9. Szép a tavasz, szép a nyár,/ Száp, aki előttem jár,/ De aki előttem jár,/ Még az éjjel velem hál. 
 10. A cipőmnek a sarka,/ Máléból van kirakva./ Ha a babám meglássa,/ Túróval fut utána. 
 11. Kenderike a kenderbe,/ Szőrtarisnya a pendelybe./ A plajbászom a gagyába,/ Dugjuk a szőrtarisnyába! 
 12. Ha felszököm, lóg a t.....,/ Ha leesem, bennebb lököm.
 13. Száraz bikfa tekenyő,/ Szőrös p... reszelő. 
 14. Kender ingem, szösz gagyám,/ Otthon bőghet a marhám!
 15. Az odorba zabtörek,/ Ott b...kodik két öreg. 
 16. Édesanyám pinája,/ De jól élünk utána. 
 17. Jártam Csíkba, Csicsóba,/ Láttam pinát csiporba.
 A táncrend egyik legkedveltebb tánca volt a kettős annak is a jártatója! Ez fegyelmet is kívánt a táncosoktól, még akkor is, ha addig már távol álltak a józanság állapotától. Érdekes volt, amikor előre haladtak, akkor ütemre kiáltották a szöveget, mindig egy valaki elkezdte, majd a férfiak mind kísérték kórusba, visszafelé jövet, pedig néma csend volt! Általában egy előre menetelkor egy sort tudtak elkurjantani, majd a következőben folytatták.

2011. 08. 05. (folytatás...)
 15. Járd ki, lábam karikába,/ A szeretőm bosszújára,/ Járd ki, lábam, járd ki most,/ Nem parancsol senki most!  Hababa...
 16. Hújzad kicsi mozsikásom,/ Jövő nyáron megszógálom./ Vaj aratok, vaj kapálok,/ Vaj egy éjjel veled hálok.  Hababa...
 17. Hababa, basszom a'/ Hónap se lesz úgy, mint ma!
 18. Hopp, Sári sarokra,/ Fogd a p.... marokra! 
 19. Hújzad cigány reggelig,/ Reggel es egy darabig! Hababa...
     A "kettős" bekiáltói:
A "kettős" a kárpátmedencei táncréteg ma is kedvelt darabja. A táncrend közepén foglal helyet és a lakodalmakban, valamint bálokban táncolták ezt is, akárcsak a táncrend közel harminc táncát, de csak egyszer, éjfél után. Ez az elnevezés máshol is megtalálható. Így pl. Somogyban, Mátyusföldén a "lassú csárdást" gyakran kettősnek nevezték. (Kallós-Martin). De ilyen jellegű a Kálai kettős név is, valamint az erdélyi és másvidéki románoknál a "De doi" is ezt a nevet viseli. Páros tánc: oszlopokat formálva járják a párok. Két része van: jártatója és sírülője. Az első részében a párok kézenfogva haladnak előre, vissza. Éjfél után a gyermekek már elaludtak, vagy hazamentek, a táncosok bepálinkáztak-boroztak, megeredt a nyelvük, ezért a bekiáltások nagyrésze vaskos, verses szövegek. Amikor előre haladnak, néha ropogtatva, a férfiak, és csakis ők kiáltják kórusba ezeket a szövegeket. Amikor jönnek vissza, néma csend van. A jártatóját könnyebben megtanulják még az idegenek is. A sírülője már nehezebben megy: valahogy úgy, mint egy bekiáltás: egy nagyot s két kicsikét, tehát nem a megszokot lassú vagy sebes csárdás, vagy magyaros lépései szerint. Akkor jöttem rá, hogy milyen nehezen tanulják az idegenek ezt a ritmust, amikor Kelemen Feri egyetemista kollegám megkért egy gyimesi útja alkalmával, mutassam meg a kettős sirülőjének a titkát. Pedig ő gyermekkorát a Marosvásárhely-i Székely Együttesben töltötte el és nagyon szépen táncolt. Tehát a lakodalomban az ujjugtatásokat mindig a fejérnépek, a kettős vaskos szövegeit pedig a férfiak kurjantják. (folytatjuk...)

2011. 08. 04. Ha jól megfigyeljük, egyes ujjugtatások szövegét énekes gyermekjátékok szövegeiből kölcsönözték, sőt néha ismert népdalok is lehettek minták. pl.
 48. Édes kicsi galambom,/ Nincsen gagyamadzagom,/ Mert nem mondtad szombaton,/ Hogy vegyek a piacon./ Nem vót nyitva az a bót,/ Mibe gagyamadzag vót. Ujjuju...
 49. Az én uram ujan vén,/ Mint a hoszzúnyakú gém,/ Elig várom halálát,/ Szüvem vígasztalását. Ujjuju...
Célbaveszik a menyasszonyt is:
 50. Álljanak meg a hídon,/ Pisiljen a menyasszony. Ujjuju... 
 51. Viszünk egy nagy kereket,/ Ki van fúrva eleget. Ujjuju...
 52. Áravacsihán kert mellett,/ A menyasszony mást szeret./ Ott hadd bizony szeressen,/ Csak a meink lehessen.  Ujjuju...
 53. A menyasszony lábaközt,/ Esszebolondult a szösz./ A vőlegény azt igéri,/ Holnap estig kikeféli. Ujjuju..  
De mások sem maradnak ki:
 54. A szeretőm a tavalyi,/ Megint hézám akar járni./ Ejsze meg nem bolondultam,/ Azt szeressem, kit meguntam!  Ujjuju...
 55. Aratás, takarás,/ Akkor van jajgatás./ Sokadalom, lakodalom,/ Akkor nincsen beteg asszony. Ujjuju...
 56. Amott fut egy szürke nyúl,/ Fujja fel a násznagy úr! Ujjuju...
 57. Középloki legények,/ Mind bolondok, szegények./ Haton ülnek egy lóra,/ Úgy mennek a savóra. Ujjuju...
 58. A násznagyné eleje,/ Egy kicsi helyt fekete,/ De csak azért fekete,/ Met a nap elégette. Ujjuju... 
És gondolnak a jövőre is:
 
59. Anyámasszony jöjjön ki,/ A kapuját nyissa ki,/ Meghoztuk a segítséget,/ Fiának a feleséget,/ Sütni, főzni, mosogatni,/ A sutuban sírogatni. Ujjuju...
 60. Útilaput szakasztottam,/ Bánom, hogy megházosodtam./ Másnak feleséget hoztam,/ S magamnak csak bajt okoztam! Ujjuju...
61. Anyámasszony jöjjön ki,/ Kicsi székit hojza ki,/ Ha a székit ki nem hojza,/ A menyasszonyt vigyük vissza.  Ujjuju...
     Táncközben bekiáltott táncszók- kurjongatások:
 
1. Ez a kicsi szegelet / Megér háromezeret!
 2. Kicsi nekem ez a ház,/ Kirúgom az oldalát! 
 3.Elől túróművesek,/ Hátul sebestejesek!
 4. Szöktesd, szöktesd Boriskát,/ Ad az anyja pálinkát!
 5. Palacsinta, pánkó,/ Szökjél bolond csángó!
 6. Kinek sokat jár a nyelve,/ Annak botot a fejére!
 7. Percseptorok, vén kántorok,/ Az én lábom nem tántorog!
 8. Az én lábom úgy kijárja,/ Mint a Rupi kabalája!
 9.Száraz köszvény, hol vagy most,/ Métt nem húzod essze most? Hababa.
10.Ingem uram úgy szeret,/ Minden táncba elenged./ Hazamegyek, kikerget,/ Vasvillával keneget! Hababa...
11. Szeretem, ha veled járom,/ Piros a pír az orcádon. Hababa!
12. Hopp szálingó, szalmaszál,/ Még a szél es taszigál./ Ne taszigálj, édesem,/ Gyenge vagyok, elesem. Hababa!
13. Ide lábom, ne tova,/ Hátra van még a jova. Hababa!
14. Ereszd el a hajamot,/ Úgy se hagyom magamot!  Hababa! (folytatjuk...)

2011. 08. 03. (folytatás...) Jelezni szeretném, hogy egyes szavakat az 1930-as évek kiejtése szerint jegyzem le, de nem a nyelvjárás-tanban elsajátított jelek alapján, mert olvasóim nagyrésze nem tanult nyelvjárástant.
 Egyes ujjugtatások azokról szólnak, akik meghaladták a 20 évet és féltek, hogy nem kerül vőlegény:
 28. Apró tilószakadék,/ Szinte otthon maradék,/ Főzni, varrni nem tudok,/ De táncolni jól tudok,/ Orsó, guzsaly, matolla/ Veszett volna pokolba. Ujjuju...
 29. Én es lennék hazaji,/ Ha megkérne valaki,/ Szőni, fonni nem tudok,/ De táncolni jól tudok. Ujjuju...
 30. Deszka, tiló, lapító,/ Szeretőm a tanyító,/ Ingem biza elvehet,/ Velem biza megélhet,/ Szőni, fonni nem tudok,/ De táncolni jól tudok. Ujjuju...
 31. Vót szeretőm, mikor vót,/ Mikor a fán szilva vót,/ De a szilvát leszedték,/ Szeretőmöt elvették. Ujjuju...
 32. Kicsi leány megvénültél,/ Eddig férhez mét nem mentél?/ Mentem vóna , de nem vittek,/ Szinte itthon felejtettek. Ujjuju...
 33. Sűrű erdőben jártam,/ Sűrű csillagot láttam./ Sűrű csillag lehullott,/ A szeretőm elhagyott. Ujjuju...
 34. Ez a leány gyöngyöt fűz,/ Ég a szeme mint a tűz./ Ha az enyim úgy égne,/ Minden legény szeretne. Ujjuju...
 35. Túl a vizen, tengeren,/ Rózsa terem kenderen./ Minden ágon kettő-három,/ Jaj, Istenem, ki lesz párom?/ Lehet nekem ujan párom,/ Megfeketedik a hátom. Ujjuju...
 36. Ha még eccer leány lennék,/ Legények közt válogatnék,/ Mint a piacon az edént./ Az edénnek a mázasát,/ A legénynek a szálasát. Ujjuju...
 37. Azt gondolod, te gyáva,/ Érted vagyok én gyászba./ Mintcsább érted gyászolnék,/ Annál inkább táncolnék. Ujjuju...
 38. Úgy szeretem a szőkét,/ Mint a szőlőt szemenként./ De még jobban a barnát,/ Mint a borízű almát. Ujjuju...
 39. A koszorú tündöklik,/ A szeretőm haragszik./ Minél jobban tündöklik,/ Annál jobban haragszik.  Ujjuju...
 40. Szebb a szőke, mint a barna,/ Met a szőkét Isten adta,/ De a barnát a víz hozta. Ujjuju...
 41. Aki reám haragszik,/ Egyék békát tavaszig,/ Tavasz után egeret,/ Míg a szeme kimered. Ujjuju...
 42. A molnárné tyúkjai,/ De jól tudnak táncolni./ Met megették a vámot,/ Sok ellopott búzámot. Ujjuju...
 43. Édes kicsi gyócs ingesem,/ Ingem biza ne csipdessen!/ Csipdessen meg az a madár,/ Aki télen kalapba jár.  Ujjuju...
 44. Le az úton meg vissza,/ A gyűrűmöt add vissza,/ Met ha vissza nem adod,/ Felakasztom magamot.  Ujjuju...
 45. A menyasszony ujan szép,/ Mint tükör alatt a kép./ Piciny szája, göndör haja,/ Piros mind a két orcája.  Ujjuju...
 46. Uccu fekete kandúr,/ Ki nadrágos nem mind úr./ Én es jártam szoknyába,/ Mégse lettem naccsága. Ujjuju...
 47. Az én szemem lenbingó,/ Azért szeret a bíró./ Az én szemem lenvirág,/ Azért szeret a világ. Ujjuju...

2011. 08. 02. (folytatás...) És ráadásul szeretnék olyanokat választani először, amelyek valóban a szerelemről beszélnek!
 10. Túl a vizen kicsi ház,/ Benne babám mit csinálsz?/ Csinosítom magamot,/ Várom a galambomot./ Ujjuju... 
 11. Túl a vizen, meg innet,/ Barna legény tekinget./ De hiába tekinget/ Met ő túl van s én innet. Ujjuju...
 12. Odaki a gödörbe,/ Szekfű termik a fűbe,/ Gyere Anna szedjük le,/ Tegyük fel egy legénynek,/ Péter nevezetűnek,/ Az a Péter nevezetű,/ Ujan, mint a csukros szekfű,/ Csukros szekfű, viola,/ Szüvem vígasztalója.  Ujjuju...
 13. Uccu, fekete retek,/ Barna legényt szeretek,/ Ha barna es nem cigán,/ Szeret ingem igazán.  Ujjuju...
 14. Túl a vizen jégverem,/ Benne van a szerelem,/ Kinyitanám, nem merem,/ Kirepül a szerelem. Ujjuju...
 15. Naskalaton havazott,/ Még ide es béhatott,/ Nekünk új asszonyt hozott.  Ujjuju...
 16. Le az úton, le,le, le,/ Piros alma levele,/ Piros alma, hasadj meg,/ Gyere, rózsám, csókolj meg! Ujjuju...
 17. A menyasszony szép virág,/ Koszorúja gyöngyvirág,/ Az a boldog vőlegény,/ Ki azt mondja, az enyém. Ujjuju...
 18. Édes alma csutkája,/ Édes a babám szája./ Ujan édes, mint a méz,/ Ki kit szeret arra néz. Ujjuju...
 19. Ölbe tűzöm karincám,/ Gyere utánam, babám./ Gyér levelű almafa,/ Ott öleljél alatta. Ujjuju...
 20. Gyere nálunk, gyönygyvirág,/ Felsütött a holdvilág./ Menyek minnyá, galambom,/ Csak a lájbim gombolom.  Ujjuju...
 21. Gyere babám a kútra,/ Adj egy csókot az útra, Én es egyet, s te es mást,/ Ne feledjük el egymást.  Ujjuju...
 22. Kerek az én ablakom,/ Kerekebbre vágatom./ Kicsi az én galambom,/ Könnyebben megcsókolom.  Ujjuju...
 23. Száraz kenyer, száraz málé,/ Legszebb élet a nagylányé,/ Met a nagylány a nagyházba,/ Felfekszik a vetett ágyba,/ De a legény a kapuba,/ Úgy kucorog, mint a kutya,/ Hogy nem mehet bé a házba. Ujjuju...
 24. Csipke bokor a hegytetőn,/ Elhagynál-e, szép szeretőm?/ Elhagynálak, de sajnállak,/ Jaj, Istenem, mit csináljak? Ujjuju...
 25. Kerek almafa-lapi,/ Szeret ingem valaki,/ De nem mondom meg, hogy ki./ Az este es nálam vót,/ Kilenc almát hozott vót./ Mind a kilenc piros vót,/ Ő maga es csinos vót. Ujjuju... 
De  sok más érzést, mint kételkedést, gúnyt, humort stb is kifejezhetnek ezek az ujjugtatások. Íme:
 26. Apró csillag, kék az ég,/ Eszedbe jutok én még./ De már akkor késő lesz,/ Árva szüvem másé lesz... Ujjuju...
 27. Árvacsihán-koszorú,/ A menyasszony szomorú,/ De csak ezétt szomorú,/ Szoríccsa a koszorú. Ujjuju... (folytatjuk...) 

2011. 08. 01. A csángó lakodalom szerves, elmaradhatatlan részei voltak az ujjugtatások. Vannak még ma is öregasszonyok, akik közél 100(!) ujjugtatót ismernek. A "hazai" kivezetésének, kivevésének pillanatától a legényes házhoz való bekeöszöntéséig főleg a nyoszolyók (koszoruslányok) de más jóhangú nők is, az úton végig ujjugtatnak, ütemre bicegnek, tánclépésben haladva. A fejérnépek tudják, hogy a lakodalom melyik momentumában kell egy bizonyos ujjugtatást bekiáltani. Így, például, amikor a násznagy és vőfély sok alkudozás után kiforgatják a hazait a szülei háztól, ezt ujjugtatják:
   1. Ezt az Isten nekünk adta/ Apja, anyja sírathatja/ Úgysem adjuk többet vissza/ Ujjuju,juju, ju... vagy
   2. Őszi csürke, tavaszi,/ Jaj be szép a hazaji!/Annak szép es kell lenni,/ Ha velünk akar jönni./ Ujjuju...
   3. Kicsi csipor, új lábos,/Tankó János új házos./ Fekete szem cseresznye,/Főcze Kati menyecske.  Ujjuju...
Aztán gondolnak a hazai lelkiállapotára is:
   4. Édesanyám jőjjön ki,/Met ingemet visznek ki,/ Hova legyek, merre menjek,/ Hogy tőled el ne vigyenek?/ Ujjuju...
   5. Feljött a nap tisztulásra,/ Indulni kell más szállásra./ Más szálláson meg kell állni,/ Ott más szokást kell tanolni!    Ujjuju...
   6. Nézz ki, anyám, ablakidon,/Most visznek ki a kapudon,/ Vess utánam egy pillantást,/ Mikor látjuk újra egymást?/ Ujjuju...
   7.Bőg a bárány az erdőben,/A menyasszony a szekerben,/Sirassa a koszorúját,/ Most hullassa gyöngyvirágát.  ujjuju...
   8. Hidegségi kerek lapi/ Erzsit odaviszik lakni./ Ha nem tudja ott meglakni,/ Száradjon el az a lapi./  Ujjuju...
   9. Édesanyám, gyújts világot,/ Forralj nekem édes tejet,/ Hadd egyem egy jó vacsorát,/ Amit édesanyám csinált./   Ujjuju... 
Bármennyire is a határtalan vidámságról akarok írni, vannak a lakodalomnak olyan részei is, amikor mindenki elgondolkozik, esetleg elszomorodik, sőt egy-két könnycseppet szétmorzsol félszeg mozdulattal, nehogy valaki rajtakapja, hogy a lakodalomban, éppen a lakodalomban sír! De ha visszagondolok a rengeteg lakodalomra, amelyekben résztvettem, és igyekszem kibogozni, legalább a legközelebbiek életviteléből, sorsaikból, hogy mit is tartogatott a sors számukra a gondtalan fiatal életük után, hát van okom ma is elszomorodni sokuk sorsán! A felhőtlen (legalább is kívülről nézve!) boldog házasságok mellett rengeteg gúzsbakötött életre is emlékszem: szeretetlenség, részeges férj, rosszindulatú anyós, és olyan sorsokra is, amikor mert elválásra nem gondolhatott, öngyilkos lett! Nem is egy! A blogomban sokszor írtam erről a problémáról, itt nem szeretném megismételni! Akármilyen boldog is volt a menyasszony, de én még nem láttam olyant, legalábbis, amennyire emlékszem, hogy ne sírt volna, amikor búcsúztatták az édesanyjától, amikor egy teljesen számára új világba cseppent. De nézzük tovább az ujjugtatásokat. Igyekszem humorosokat, vidámabbakat választani a sok közül.

2011. július >>

A bejegyzés trackback címe:

https://tankogyula.blog.hu/api/trackback/id/tr165316608