Főmenü

Rövid életrajz

- Dolgozatok és könyvek

- Díjak, kitüntetések

- Megjelent könyvek

- Saját munkák

- Mások írták...

- Videók

- Népdalok és keservesek

- Képek a mai Gyimesről

- Régi képek

- Wikipedia bejegyzés

- Blogok 2010

- Blogok 2011

- Blogok 2012

___________________

- A gyimesközéploki ezermester

___________________

Elérhetőségem:
Tankó Gyula
537145 Lunca de Jos 491,
jud. Harghita, ROMANIA

Tel: +40266339624,
mob.: +40754432920

e-mail: tanko.gyula@vipmail.hu

Kedves Olvasó! Üdvözöllek Tankó Gyula honlapján. Ha érdekel a gyimesi ember élete, sorsa, néprajza, tisztelettel ajánlom a blogomat. Címem: Gyimesközéplok 491 | Gyimes völgye | Erdélyország...

2013.05.25. 11:25 Tankó Gyula

2011. január (folyt.)

2011. 01. 15. (Elnézést, siettem és nem néztem át a szöveget, most pedig találtam egybeírási hibákat!) Tehát, visszatérve a mágiára, a varázslásra, a középkor századaiban is a hivatásos varázsló, a tudós mágia gyakorlójának szerepét nagymértékben az egyház, illetve a papság töltötte be. A mágia egyrésze mindig egy ráolvasó szöveg volt, amely tartalmazott világi és vallási szövegeket. Erre épül még napjainkban is a csángók könyörgése az esőért, az állatokért, a katonának bevonuló fiáért stb. persze, leegyszerűsítve. De mi is az a ráolvasás? A német folklorista és kutató Jákob Grimm szerint a "ráolvasás olyan egyházon kívüli szöveg, amelynek természetfölötti, többnyire óvó és gyógyító hatást tulajdonítanak" Ezt a meghatározást át kell értékelnünk a középkori Magyarország tekintetében. Itt, a benedikció esetében lehet egyházon belül használt szöveg is. De ez főleg a fehér mágiára vonazkozik, amely tulajdonképpen csak óvó, elhárító varázslás. És ennek voltak Gyimesben is civil művelői. Gondolunk az értő asszonyokra, a látókra, a kuruzslókra, a fermekásokra, a boszorkányos szépasszonyokra stb. Ha ezek között akadt káros varázslat, ami már a fekete mágia szomszédságában helyezkedett el, megjelentek az elhárító ellen-szövegek is! Gyimesben mindkét tábor művelői általában nők voltak és egyesek hírhedté váltak. Ilyenek voltak Bece Tera hidegségről, Vén Csufejkáné Barackosból, a vén Pálgyurka Józsiné Ugráról, de a visszaemlékezések felidézték egy hidegségi férfi nevét is, Főcce Illés néven, aki tudós, jós hírében állott és özönlöttek hozzá különböző problémákkal nem csak a gyimesi, de a csíki asszonyok is. Az adatközlők szerint analfabéta volt, nem tudott írni-olvasni és ennek ellenére nála is, mint az ortodox pópáknál, az asztalon egy hatalmas könyv volt, azt nyitogatta, bele-bele nézett. Csak ő tudta volna megmondani, honnen került hozzá ez a könyv, de azt már ő sem, hogy mi volt beleírva! Elterjedt volt itt még az 1940-50-es években is az ónöntés, ha valaminek az okát akarták megtudni, vagy jósolni kívántak valamilyen helyzetben. Én, személyesen mind a két eset-típuson átestem: gyermekkoromban egy nénihez, a vén Kukulácnéhoz vittek, mert anyám szerint "minden éjjel felcsiadtam, és közél kerültem a hódkorosok állapotához". A megolvasztott, majd leülepedett ólom figurákból azt olvasta ki a néni, hogy valamitől megíjedtem. Ez igaz is volt, mert anyám rájött, hogy Karácsony éjjelén, amikor érkeztek a betlehemesek, hiába takarta le a fejemet pokróccal, mert nagyon féltem a csúnya maszkuráktól, kitakart az egyik szomszéd legény és beszélni akart velem! Én pedig halálra rémültem!

2011. 01. 14. A mai blog-bejegyzésemben eltérnék  a konkrét, gyimesi példák felsorolásától, és elméleti síkra terelném a szót a mágiáról és mágikus jelenségekről szólnék, kitekintve időben és térben is az eddigi történésektől eltávolodva. Mert a jelenség nem gyimesi unikum és és nem egyidős Gyimessel! Ha pl. a mágia jelenlétét vizsgáljuk Magyarországon (nem is beszélve Afrikáról, vagy Távolkeletről) érdekes adatokról szerezhetünk tudomást! A ráolvasás, a mágia jelen volt a középkori Magyarországon is, akárcsak az egész Európában. Ma Kelet- és Közép-Európában a mágia elterjedését tekintve, nagy eltérések vannak és inkább a paraszti társadalmakat jellemzi azok gyakorlása. A területek pedig egyre szűkülnek, pedig országonként változva, a közelmúltban még majdnem mindenre létezett ráolvasás: féregűzés, szerelmi báj, boszorkányűzés, átok, megcsináltatás, feloldás mágiák alól stb. Nagyon sok világi és egyházi szöveg párhuzamosan léteztek egészen a közelmúltig! Sőt az egyház, a benedikció-gyakorlat a hívek lelki gondozása mellett felvállalta a földi gondjaik ápolását is, mint megtisztulás, betegségek kiűzése a testből, élősködők elűzése és nálunk mai napig is megvan a sószentelés és legújabban az autószentelés! Ezek pedig mágikus praktikák a javából!Talán innen származik az archaikus gyimesi népi imák és ráolvasások (kigyómarás, igézés, vízvetés szénnel) világi és vallási kettőssége. Ilyen szövegekről tesz említést már a XX. század elején, 1907-ben Prodel, később, 1981-ben Heim. Magyarországon ilyen szövegeket tartalmaznak a kódexek, pl. a Peer-kódex. A középkor századaiban is, kezdetben főleg, a hivatásos varázsló, a tudós mágia gyakorlójának szerepét nagymértékben az egyház, illetve a papság töltötte be. Környékünkön igazából ezt a feladatot az ortodox papok gyakorolták és gyakorolják, főleg ami a fekete mágiát illeti. Ha egy vasárnap valaki felkeresi a palánkai (Bákó megye) vasárnapi nagy piacot, ahol találkozik Erdély és Moldva házi kiskereskedő világa, a bejáratnál ott találja egy kis széken ülve, előtte pedig egy füzet az asztalkára téve, ceruzával a kezében, jellegzetes, félreismerhetetlen kaluger öltözetében valamelyik kolostor képviseletében   az ortodox pópát vagy kalugert, aki feljegyzi füzetébe azok nevét, akik lefizetik valamilyen misérevaló árát és főleg fehér mágiát óhajtanak valamilyen szándékkal. Megtalálta ő is a helyét a többi kereskedő között. És nem is akármit árul: illuziókat árusít a falusi népnek, legyen az erdélyi vagy regáti!

 

2011. 01. 13. A másik ok, amiért annyira félnek a gyimesiek a fekete mágia okozta bajtól, betegségtől, haláltól éppen az, hogy igen sok a szokatlan, váratlan esetleg véletlen egybeesés! Megtörtént a következő eset is: "Amikor az asszony meghallotta otthon, hogy a tolvaj, akit kiimádkoztatott, a saját fia, hamar lefutott a román pópához s könyörgött, semmisítse meg a gyertyásmisét, visszaakarta vonni azt.
- Már késő, leimádkoztam, a gyertyák leégtek, nem tehetek semmit.
Mire az asszony hazaért, a fia már halott volt!" (A.F.H. sz. 1907).
Hogy valóban féltek az emberek a fekete mágiától, arra bizonyíték a saját esetem is: 1990 tavaszán, az úgynevezett forradalom után itt, Romániában nagy volt a felfordulás, a szabadságot rosszul értelmezték, majdnem mindenki lopott, amit csak megfoghatott, a gyárból, ahol dolgozott, a szomszédtól stb. Egy reggel arra ébredtem, hogy ellopták a fásszínből a vízpumpámat, egy jóteljesítményű motorpumpát. Mi tevő legyek? A szomszédasszony rábeszélt, hogy adjak gyertyás-misérevalót, s meglátom, hogy kiderül ki is a tolvaj. Hát én nem adtam misérevalót, de elhíreszteltem, hogy lemegyek három nap múlva az ágasi pópához és azért fogok gyertyásmisét mondatni, hogy aki ellopta, addig nyugta ne legyen, ameddig nem fogja a faluban kiabálni:"én loptam el a motrot!" Nagy meglepetésemre, másnap reggel egy nylon zsákba becsomagolva, az udvar egyik sarkában találtam a villanymotromat! Tehát az emberek igenis, félnek a kiimádkoztatástól, ha bűnösök! És ez pszichés alapon is magyarázható: a bűntudat ránehezedhet az ember lelkére és az állandó rettegéstől meg is betegedhetik valaki.

2011. 01. 12.  (folytatás...) Láttuk, hogy Trianon után, amikor a magyar határ messze elköltözött Gyimesről, az első dolga a román hatóságoknak az elrománosítás volt és, sajnos, máig az maradt! Nyíltan, burkoltan, de ez van! Ennek a politikának legfőbb támaszai  sorrendben az ortodox egyház, a katonaság és a mindenkori nagyobb állami vállalatok voltak. Így megvásárolták ezt a kápolnát is és átalakították festett, mázolt román templomocskává. Valahonnan került egy hazafi is, aki itt hősként tevékenykedett az ügyért! Bevezette ide is a fekete mágia kínálta "segítségadást" a hiszékeny csángóknak, akik addig valahová a Regátba mentek, ha haragosukat "el akarták intézni", mert az itt szolgáló római katolikus papok erre nem vállalkoztak. Akkorjában a gyimesiek szekérrel jártak a szépvízi, szeredai vásárokra beszerezni a szükséges gabonaféléket (búza, rozs, árpa), a kukoricát pedig a Regátból hozták, amiért cserébe tejtermékeket, állatbőrt, gyapjat, deszkát vittek. Egyéb, a háztartásban szükséges dolgokat, Csík felől hozták. A hegy alatt, ahová a kis kápolna épült, átellenben kellet egy fogadó is, ahol a szekeresek megpihentek, leöntötték az út porát, megetették az igás állataikat, majd továbbmentek. A fogadóba tértek be azok is, akik a pópához jöttek misérevalót adni. A fogadós és a pópa jól voltak, hiszen nem csak szomszédok, de mint üzletemberek is egymás segítségére szorultak: több ügyfél a pópánál, több vendég a fogadóban! Ezért a pópa megkérte a fogadóst, észrevétlenül hallgatná a kápolnába igyekvők beszédét, problémáit, akik ezt egy pohár mellett elkotyogták egymásnak. És jegyezze meg, milyen ruhát hordtak, öregek, fiatalok stb. amiről a pópa is majd rájuk ismerhet. A hasznos információkkal pedig lépjen át egy-két szóra a pópa szobájába, ahol szóba állhatnak, ameddig izgalommal várnak sorukra a panaszosok. Később, amikor könyvet nyitott a pópa, a panaszosok elcsodálkozására, szinte mindent tudott róluk a csodatevő. Hírneve pedig elterjed nem csak Gyimesben, hanem Csíkországban is!

2011. 01. 11. Valóban, bárkivel is beszélgettem, el kellett ismernem, hogy az emberek nagy része félt és a mai napig is fél a fekete mágia büntetésétől. Szerintem ez két dologból adódik! Egyrészt ebben a zárkozott, titokzatos környezetben egy olyan gazdag, mesékkel tele hiedelemvilág alakult ki, olyan gazdag volt a mesélő, szóbeli kultúrájuk, hogy a rációt is képes volt szinte napjainkig maga alá gyűrni! Az írásbeliség, maga az iskola sem volt hosszú ideig a gyimesiek erőssége! De a fekete mágia jelen volt, és esetenként jelen van ma is, a székely községekben is. Igaz, gyérebb jelenség, de erről Dr. Balázs Lajos két könyvében is említést tesz! Egyik adatközlője meg is jegyzi, hogy ez "olyan csángó praktika" ott, Gyimesbe használják. Az magyarázható dolog, hogy civilizációban, írásbeliségben a csángóság a székelyek mögött kullogott, kb. annyival, mint amennyivel később alakultak ki a gyimesi községek, iskolák, templom és más kultúrtényezők (könyvtár, mozi, énekkarok, női egyletek stb.) Ez nem szorul magyarázatra! De paradox módon, mégis, a mai napig is el-eljönnek a felcsiki asszonyok is a román pópákhoz, Ágasba, Tarkucába, sőt mostanában az újonnan épített kolostorba, Bükklokára is! (Mellesleg említem meg, hogy olyan kolostort épített a román ortodox egyház állami segítséggel a Tatros forrásához, amelyikről azt írtam az egyik könyvemben, hogy "ötszáz év múlva, a tevékeny ortodox és román terjeszkedés nyomán ez a most épült létesítmény már 2000 éves lesz! Itt semmi nem lehetetlen! Pedig nem ismerek egyetlen ortodox gyimesi misérejárót sem! Akkor kinek is épült ez a kolostor?") Igaz már a régi román világ előtt is létezett itt egy kis kolostor, amit egy szépvízi asszony építtetett szerencsétlenül elhalt férje tiszteletére. Ezt vásárolta fel Trianon után a román egyház és mára kinőtte magát! Itt éldegélt egy magányos kaluger, aki már akkor, az 1930-as évektől fogadta a csángó és székely asszonyokat, leányokat és foglalkozott fekete és fehér mágiával is, egészen az 1960-as évekig, amikor egy szép napon felakasztotta magát a templomocska közelében álló fenyőre. (A következő napra hagyom a pópa egy érdekes történetét azzal kapcsolatban, hogy milyen módon  igyekezett csodatevő képességét alakítani!)

2011. 01. 10. T.A.B. sz. 1942: "A fiamnak gájtere (körfűrész) van, sokan járnak minden nap az udvaron. Egyszer észreveszi, hogy hiányzik egy motra. Az, biza, elég drága! Gondolta is ő, hogy ki vitte el. Elmentünk le, Agasba az ortodox pópához, hogy adjunk misérevalót. Vettünk 15 szál nagy gyertyát a paptól, mert ők árulták azt is, s azt mondta, hogy amikor azok elégnek, kiderül, ki lopta el. Nem akartunk mi rosszat, csak azt, hogy tudjuk meg, ki a tolvaj. Könyvet is nyitott, s bizony, közél járt ahhoz, akire mi is gondoltunk. Haragudtunk, mert itt, biza, régebb ritka eset volt, hogy valaki lopjon. Még a kalibát, vagy házat is ritkán zárták be lakattal, vagy kulccsal, csak egy seprűt tettek az ajtó elejibe, s akkor tudta, ha valaki arra járt, hogy nincsenek itthon. Hallottuk az öregektől, hogy a Regátból feljöttek valami hegyi tolvajok és garázdálkodtak, be-be törtek ide-oda, de főleg ott alább, Móduvába a gazdag bojárokhoz. De loptak azok marhát, lovat és áthajtották a határon bé a Regátba. De itt az emberek egymástól a világé' sem loptak volna! Na, most aztán megnézheted! De mondjam tovább a mi esetünket. A misérevaló beigazolta, hogy ki lopta el! Úgy volt, ahogy mi gondoltuk. Az illető sógora kapott a fiamtól két jó pufot (pofon) a bodegába s az mindent bevallott. De a motor már nem volt meg, amikor meghallották, hogy mi lejártunk a pópákhoz, megijedtek és belédobták a Tatrosba a motrot! Még azt tudom, hogy kedden és pénteken mentek a legtöbben a pópákhoz, mert ezek voltak az erős napok, amikor foganatja volt a kiimádkoztatásnak! Volt jószándékú és rosszszándékú misérevaló. A gyertyát ott vették a kaluger-papoktól, azok csinálták, és árulták. Olyan sárga színű nagy gyertyák voltak, ejsze viaszból csinálták. Minél több gyertyát vett valaki, annál jobban fogott a pópa imádsága! Az emberek, biza, a mai napig is, félnek a kiimádkoztatástól! (folytatjuk...)

2011. 01. 09. Mihók A. sz. 1916. "K.R., 'sze maga es jól üsmeri, erőst részeges, feszt (állandóan) bolyog. De tudja maga, hogy métt nincs nyugta? A lakodalma végén eltűnt egy csomó pénz, amit ajándékba kaptak. Na, ki lopta el, ki tette, nem tudták, de a szülei reafogták, hogy csakes a szakácsné lehetett a tettes. Amikor teljesen elbomlott a lakodalom, és kellett volna kifizessék a szakácsnét, ehhejett megmotolták azt, de nem kaptak semmit nála. Az, szegény annyira megszégyellte magát, hogy lement az ágasipópához s adott egy gyertyás misérevalót. Az vót az óhaja, hogy aki ellopta a pénzt, soha ne legyen nyugta. Később derült ki, hogy a pénzt maga a menyasszony vette el, mert a szülei tudta nélkül tartozott pénzzel a keresztanyjáéknak és meg akarta adni az adósságot. Azóta állandóan bolyog, ha részeg, nem ül helyben, hányódik. Pedig, ha józan, erőst jó háziasszony, jól fog a keze!"
"Még tudok több ilyen esetről és egyet elmondok magának. K.E. nyolc kerek esztendeje, hogy nyomja az ágyat, beteg. Él, de megfordulni sem tud magától, valaki kell, hogy segítse. Ez azért van, mert régebb olyan kajtár, hegyes menyecske vót, szeretkezett a szomszédjával, mert az ura erdei munkás vót, sokszor hiányzott a háztól. P.I., a szomszédja sokat zaklatta a feleségit K.E. miatt. A felesége má nem bírta, lement az ágasi pópához és kiimádkoztatta azt, aki miatt szenved ő és a család. Meg es fogta az imádság, mert vétkezett, ezt mindenki tudja. Eleget sajnálják, de nincs amit csinálni, így kell szenvedjen, mert a Jóisten megveri azt, aki miatt valaki szenved!"

2010. 01. 08. Vigyázni kell -az adatközlők szerint-, mert a fekete mágia átka, ereje olyant is megbüntethet, akire még álmában sem gondolt a kiimádkoztató! Íme, egy ilyen történet: "Nannyám mesélte, hogy gyermekkorában történt, a szomszédban éldegélt egy öregasszony. Özvegy volt, csak a fia élt, de az házasember volt, már gyermekei is voltak és külön éltek, külön gazdálkodtak. De a fia, amikor csak tehette, be-be kukkintott az édesanyjához, mert nem laktak messze. Úgy járkált, tett-vett ott, mint a sajátjában és segített az öregasszonynak, amikor csak itthon volt. Mert járt az erdőre faragni, favágni, erdei munkára, ami csak akadt. Ez még az 1800-as évek végefelé történhetett, amikor megkezdőttek a nagy erdővágások. Ott őket minden hétvégén kifizették. Egyszer úgy ment haza leeresztett orral, hogy egy árva fillért se vitt a házhoz. A felesége elpanaszolta az anyósának, de hiába követelték tőle az anyja és a felesége, azt mondta, hogy az egyik munkatársa ellopta. Az öregasszony lement a román pópához, valahol ott Tarkucába és gyertyás misét rendelt, vett 20 gyertyát és az volt az óhaja, hogy aki ellopta, száradjon meg és csak akkor tudjon meghalni, amikor kimondja, hogy ő tette el a pénzt. De bizony, az öregasszony nem tudta, hogy a pénzt a saját fia itta el. Telt, múlt az idő, a férfi egyszer csak lebetegedett, hazavitték az erdőből, ágynak esett, és úgy elszáradt, mint egy kóró. Végül kimondta csendesen, hogy ő itta el a pénzt és szépen meghalt." (Póra Sz. 14 éves)

2011. 01. 06. Egy másik adatközlő így beszéli el a szomszédjai történetét, T.P. 84 éves: "Az Emre Péter Gyuri felesége elment, ő nem bé, Moduvába, hanem valahova Gyergyó mellé, Vaslábra vagy Toplicára, mert csak ott éltek románok. Elment a román paphoz, ahhoz sokan jártak akkorjában, mert hire ment, hogy egy nagy könyvből mindent megtud jósólni. Ez a régi román világ legelején lehetett. Elment oda a nénijével. Jó üdő volt, kinn várakoztak, még nem beszéltek volt az öreg pópával. Eccer csak nyílik az ajtó s a szakállas vén pópa rejamutat az Emre Péter Gyuri feleségére s azt mondja magyarul: - Anna, gyere bé! Hát, erőst elcsudálkoztak, hogy honnat tudja az öreg a nevét, 'sze még nem is beszélgettek! Ott Anna elmondta, hogy az állatok mind dögölnek, pusztulnak el, nem tudja, valami rontás vagy mi van. El vannak keseredve! Egy olyan setét szoba volt, egy-két gyertya égett, volt az asztalon egy nagy-nagy könyv. Azt kinyitotta valahova, belénézett és kezdett beszélgetni Annával. De mondja meg maga nekem, hogy honnan a nyüvekből tudta az a pópa az Anna nevét, amikor addig soha nem látta? Na, elfelejtettem mondani, hogy ott még volt egy nagy pad, amire rá szoktak ülni, olyan padágy féle és a pópa abba is mind beszélt belé, mintha valakivel beszélgetett volna. - Na, menjetek, s nézzétek meg! Vártak, vártak, s egyszer a vén szakállas megint kezedett beszélgetni valakivel és ezt mondta Annáéknak: - Egy kicsit eltévedtek volt az enyémek, de most már tiszta a dolog. Úgy-e nektek a házatok elején van egy tornác és felette van egy polc, azon szárítjátok a sajtokat. - Igen... csudálkozott Anna, mert az tényleg úgy volt! - Na, menjetek haza s az istálló padlását szedjétek fel, onnan mindent jól takarítsatok ki, mert ott valami tisztátalan dolog van! Úgy is csináltak, s az állatok többet nem pusztultak. Ehhez szóljon, tanár úr!" (folytatjuk...) 

2011. 01. 04. A következőkben egy néhány "fekete mágiás" esetet tolmácsolok, igyekezve az adatközlők elbeszéléseit hűen másolni. Megdöbbentő, hogy a XX. század végén és a XXl. század elején milyen "valósághűen" magyarázgatják azt és igazolják a félelmüket a büntetéstől, amelyet a fekete mágia okozhat! Ugyanakkor meg vannak győződve, hogy ez, igenis, igazságtétel! Az első történetet egy 1916-ban született, felvilágosult és sokat olvasott adatközlőm, T.P.J., Kápolnapatak-i lakos meséli el, aki mellesleg illegalitásbeli kommunista is volt és nem lehetett a spirituális hiedelmek ápolójaként számontartani!
"Itt régebb az volt a szokás, hogy a nagy mise után az emberek, akik a patakok fejéből jöttek le a templomba, nem siettek haza, beültek egy-két órára a korcsomába, illogattak, beszélgettek. Egy szép vasárnap apámék is illogattak a korcsomába, aztán estefelé elindultak hazafelé, fel a patakon az egyik szomszéd családdal. Ahogy mentek, szó szót hozott ki és anyám összeveszett a szomszédasszonnyal, akinek elég csúf szája volt és sokat pletykált. Apám vagy kétszer megszólította, hogy imá hagyják abba, anyám el is hallgatott, de a másik vénasszonynak úgy ment a nyelve, mint a cséphadaró. Valami olyant mondott, hogy apám vágott egy pufot a vénasszonynak. Nagy harag lett ebből, apámot béperelte az asszony. A törvényszéken azt mondta, hogy apám legalább 100 pofot vágott neki s ezt egy hamis tanuval bizonyította. Apám tagadta, megmondta az igazat, s a pert elnapolták. Akkor apámék lementek az oláh papokhoz Tarkóba, az ott lennebb van, Moduvában. Elmondtak mindent és azt kérdezte a kaluger (szerzetes):
- Mit akar? Meghaljon vagy mit? Apám így válaszolt:
- Nem, csak az Isten úgy segélje meg, amilyen igazat mondott a törvényszéken! Megfizették, amit kértek a pópák, vett gyertyákat, hogy azokat gyújtsák meg szerre, amig tartanak. Hazajöttek és várták az eredményt. Mikor mentek a második tárgyalásra, járt itt egy olyan kezdetleges autóbusz, úgy hívták, hogy fabusz, egy szépvízi kereskedőé volt, akit Kiss Dénesnek hívtak. Akartak felülni a buszra, szép nyár volt, ha hiszi, ha nem, az asszony, aki pereskedett olyan szerencsétlenül lépett fel a buszra, hogy megcsúszott a lába, vagy megbotlott valamibe és mind a két lába eltörött térden alul! Úgy megjedtek, hogy a pert visszavonták! Én az ilyeneket nem erőst hiszem, de ez velünk történt meg! Mit szól ehhez?" Bizony, nem volt amit szólanom. (folytatjuk...)

2011. 01. 02. Visszatérve a fekete mágiához, a földért való nehéz küzdelmen kívül még más tényezők is képesek voltak annyira felborzolni a gyimesiek idegeit, hogy a fekete mágiához fordultak segítséget remélve, esetleg csupa bosszúból! Ilyenek voltak pl. a teherbe esett lányok cserbehagyása az udvarló legény részéről. Amikor beszéltünk a guzsalyaskodás szokásáról, láttuk, hogy elég sok volt Gyimesben a bitangos leány! Az ők sorsuk nem volt könnyű, a közösségben egy csomó mindent már nem tehettek meg, ha törvénytelen gyermekük lett. Először megpróbálták helyi eszközökkel visszaszerezni gyermekük felelőtlen apját: varázsló vénasszonyokkal ráolvastattak szövegeket a legény valamilyen ruhadarabjára, hajszálára, megpróbálták bájitallal is. Ha nem ment, akkor jött a kiimádkoztatás! Először itt is "jószándékú" misérevalót adtak (fehér mágia), böjtőltek 7 hetet. Ha így sem volt eredmény, akkor már a bosszú dolgozott az elkeseredett leányban és az édesanyában. Akik nem voltak képesek a fekete mágiára, mert, esetleg lelkük mélyén még mindig szerették a gyermekük apját, azok csak egy földi bosszúra voltak képesek: csurufára lével leöntötték a volt szeretőt! Ilyen is sokszor történt valamikor régen! (Nem tudnám itt megmagyarázni, honnan is származik ez a szó, de a a régiek értelmezésében híg szarlevet jelentett!) Ez bizony nagy szégyent jelentett a legény számára, aki így a fiatalság és a faluszája fekete báránya lett. De a példákból, esetekből majd megláthatjuk, hogy egészen apró dolgok is mennyire megmérgezhették a párbeszédre és a megegyezésre képtelen, nyakas emberek közötti viszonyokat. Ilyenek lehettek pl. a kaszálás alkalmával az elkaszálás, a határok be nem tartása, az asszonyok közötti pletykák stb. (folytatjuk...)

2011. 01. 01. Az új esztendő kezdetén illik jó kívánságokkal köszönteni szeretteinket, ismerőseinket és ebben a nekifeszülő kezdeti indulásban talán az egész világot! Mert a világ, az emberek alapjába véve nem rosszak, csak elrontotta őket a környezet, a politika, a szegénység, a gazdagság, a butaság, a nemtörődömség és a nagy-nagy és nyugtalan sietés! De hová, merre is sietünk annyira, kérdeztük-e már magunktól és embertársainktól? A közmondás szerint is, "HAMAR MUNKA RITKÁN JÓ"

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tankogyula.blog.hu/api/trackback/id/tr475317338
süti beállítások módosítása