Főmenü

Rövid életrajz

- Dolgozatok és könyvek

- Díjak, kitüntetések

- Megjelent könyvek

- Saját munkák

- Mások írták...

- Videók

- Népdalok és keservesek

- Képek a mai Gyimesről

- Régi képek

- Wikipedia bejegyzés

- Blogok 2010

- Blogok 2011

- Blogok 2012

___________________

- A gyimesközéploki ezermester

___________________

Elérhetőségem:
Tankó Gyula
537145 Lunca de Jos 491,
jud. Harghita, ROMANIA

Tel: +40266339624,
mob.: +40754432920

e-mail: tanko.gyula@vipmail.hu

Kedves Olvasó! Üdvözöllek Tankó Gyula honlapján. Ha érdekel a gyimesi ember élete, sorsa, néprajza, tisztelettel ajánlom a blogomat. Címem: Gyimesközéplok 491 | Gyimes völgye | Erdélyország...

2013.05.25. 13:08 Tankó Gyula

2011. október


2011. október (folyt.) >>

2011. 10. 26. Névhez kötődő, csúfolódó versikék:
Péter, Péter polcon/ Kéri macska nyolcon / Ha nem adja nyolcon/ Maradjon a polcon/
Elment a pap alma lopni/ Elfelejtett zacskót vinni/ Lehúzta a pap a gatyát/ Abba vitte el az almát/,
Mit látsz, Ignác?/ Eget, földet, vaskarikát/, Istán, Pista, kapitány/ Fut a disznószar után/,
Péter, Péter, Péterke/ A pad alá bédergette/ Kilenc férget megfogott/ A tízedik elfutott.
Jóska, Jóska baboska/ Kert oldalát lefosta/ Kicsi kutya kacagta/ Jóska biza lemosta.
Gyurka, Gyurka/ Elfogyott a hurka./
János, megfőtt a bálmos./
Annacska, papnitt való vén macska./
Tankó Péter nagyszamár/ Két fülivel kalapál./
Aladár, neked szarik a madár./
Péter pete polcon/ kéri macska nyolcon/ Ha nem adja nyolcon/ Maradjon a polcon./
  Más témájú versikék:
 
Gyertek, gyertek gyermekek/ Kását főztem egyetek./
Én vagyok én/ Te vagy te/ Ki a nagyobb szamár, én-e vagy te?/
Tü, tü, tü/ Ekere, mekere/ Falat lett a nyelvemre/ Ragadjon a vén cigányné seggire/ Nyelvestől./
Hogy hívnak?/ Kááruuly./ Mikor nősülsz?/ A nyáároon./
Egy,kettő, három, négy,/ Bandi Józsi hova mégy?/ Én a boltba tubákért/ Három lábú leányért./
Csere, bere, fogadom,/ Többet vissza nem adom./ ptü, ptü, ptü./, Madarak szálltak szárnyak nélkül/ Ágra ültek lábak nélkül./ Elrepült Péter, elrepült Pál./ Visszajött Péter, Visszajött Pál./
Jónapot, jó napot/ Adjanak egy kalapot/ Három lábú malacot./,
Kedden kedvem kerekedett kocsikázni. Kocsikázás közben kitörött Károly kocsisom karja. Kérlek kedves Kálmán komám küldjél kilenc kiló kánfort Károly kocsisom karja kezelésére./
Aki reám haragszik / Egyék békát tavaszig/ Tavasz után egeret/ Míg a szeme kimered!/
Csóré purdi vaskandér/ Kinn a segged takard bé!/
Árulkodó Júdás! Kell-e kotlott tojás?/
Sűrű erdő, kopac mező/ Pillogtató, szimmogtató/ Itt béiszom, itt megáll/ Itt a kulacs, itt igyál/ (testrészek)
Síró, bőgő masina/ Sír vala, kacag vala/A segge sipol vala/, Utánozó majom/ A szájadba tojom./
Ketten vagytok édes egyek/ Ketten sem értek meg egyet!/, Hej gurucsa, tekerd meg/ Fokhagymával csiptesd meg!/, Ilyen macska mellett/ Alunni es lehet./
Erre kakas, erre tyúk/ Erre visz az igaz út./, Ide ki a gödörbe/ Kilenc kutya dögölve/ Kés, villa mellette - Aki hamarább megszólal, az eszik belőle!/ Eccer voltam nálatok/ Letörött az ágyatok/
Ripp, ropp ropogott/ Tetű, bolha szotyogott!/, Gyí, gyí, lovam Barassóba/ Mit veszünk ott a vásárba?/ Dobot, sípot, furulyát/ Fényes szőrű paripát./ Ég szakadás, föld indulás/ A fejeden egy koppanás!/ Kopp!/, Hamar ide gyűljenek/ Csípős túrót vegyenek!/ (egy gyermeket valaki a hátára vesz, a többiek elkezdik csipkedni).
 Gondolom, kóstolónak elég ennyi gyermek versike!
 A következő napokban nem lesz bejegyzésem, mert feldolgozom a középloki iskolások válaszait és értékelem a mai gyermek játék-kultúráját! Izgalmasnak, de szegényesnek ígérkezik!

2011. 10. 25. Mielőtt a mai gyermekek játék-kultúrájáról szólnék, még említést teszek a verses mondókákról és a kiólvasó játékok versikéiről. Végeredményben ezek már igazi népköltészeti darabjai a gyermekfolklórnak. Ezek az 1930-as években nagyon ismertek voltak és a közös játékok alkalmával mindenki elsajátíthatta őket. Vannak közöttük olyanok is, amelyek nevekhez kötődnek, esetleg csúfolódó versikék. Olyan is akad, amelyeket nem az iskolákban tanulhattak egymástól vagy tanítóiktól a nebulók. Legtöbbjüket még az ötvenes években is ismertük, használtuk. A mai gyermekek nem ismerik őket, sokan nem is hallották azokat. Még az 1960-as évekből 70 db. ilyen szöveget jegyeztünk le a gyermekektől, amit mi is ismertünk. Íme egy néhány kiolvasó mondóka: Budapesten vót egy bolt/ Abban mindenféle volt/ Tű, cérna, karika/ Húnyó lettél Marika./, Egy üvegben ül egy törpe/ Megkérdeztem, milyen színt szeretsz te/ Mond meg te/ Kis törpe!/ , An, tan, ténusz/ Szö, reke, tenusz/ Szö, reke, tüki/ Emi, péni, jupi/ Effer, gaffer/gumi, váni/, ... Madarak voltunk, földre szálltunk/ Búza szemet kapirgáltunk/ Egy, kettő, három/ Te leszel a párom!/, Én lementek a pincébe túrót csipegetni/ Utánam jött édesanyám jól megveregetni./ Nád közi bújtam/ Nád sípot fújtam/ Sípom mondta di-dó-dó/ Te vagy a húnyó!/, Fát vágok, fát/ Régi rakottyát/ Fehér magyarát/ Aki velem vers/ Én es avval vers/ Fogadjunk egy kupa borba/ Huszankettő ez!/

2011. 10. 24. A játék mint hagyományőrzés
Voltak olyan játékok, amelyek nemzedékről-nemzedékre öröklődtek, és éppen mint egy népdal, vagy mese, ez sem ismert kort, átlebegett a századok felett. Ezeket már folklórnak is tekinthetjük. Sok közülük népköltészeti darabokká csíszolódott. Gondoljunk csak az énekes-táncos játékokra és a mondókákra, amelyek egy adott játék szerves részei. Ezek játékok voltak, de egyúttal a gyermekfolklor fontos elemei.
A gyermekek időközben a korhoz kapcsolódó  játékokat találnak ki, majd később mások találtak ki számukra játékszereket és játékokat, csak meg kellett tanulniuk a szabályokat. A játékterek is időnként változtak. De az igazi nagy változás a legújabb korban, az 1980-as évektől állt be. Ha valamikor a végig szerepelt gyermeklakodalom és serketánc nem is voltak gyakori, mindennapi szerepjátékok, de nagyban segítettek helyi népszokások, a népi tánc és csángó népdalok átszármaztatásában. Itt tanultak táncolni, énekelni, szerepelni, utánozva a nagyokat. Erre így emlékezik vissza Gyimes egyik legjobb lakodalmas gazdája, Tankó József Jáni: "Én má 14 éves koromban elkezdtem gazdáskodni a gyermeklakodalmakban, s a mai napig folytatom ezt" De játék volt a serketánc is, ahol átvették a táncolás és közös éneklés élvezetét. Persze ennek is volt előzménye: a gyermek először otthon a növérivel, vagy az édesanyjával tanulgatta a lépéseket, esetleg a csűrben seprűvel lépegetett, sirült-fordult, és csak azután ment a serketáncba! Hogy miért soroltam a játékok közé a gyermeklakodalmat és a sertketáncot is? Mert a gyermeknek ez is játék volt! A gyermek minden lehetséges mozgást játékként él át. A kert végében, ahol folydogál egy kis patak, a gyermek képes egy idomtalan forgácsdarabot órák hosszat úsztatni. És ki tudná megmondani, hogy ez a gyermek számára aranyhal-e vagy luxushajó? A gyermek boldog és önfeledten játszik, a fantáziája dolgozik. Akármilyen világban, a játék boldogság-forrás! Mintha általa menekülne a mindenkori gyermek a csúnya, kegyetlen valóságból. Ki ne látott volna rongyos, talán éhes cigánygyermeket önfeledten játszani? A gyermekből nem lehet csak úgy kitépni a játékvágyat! Milyen jó is lenne a világ, ha a felnőttek is tudnának játszani, szívből kacagnai? Mi maradt mára a felsorolt sok játékból, egyáltalán mit játszik a ma gyermeke?

2011. 10. 23. A fenti játékokon kívül vannak olyan játékok, amelyekhez semmilyen eszköz nem szükséges, csak némi szabályok eltanulása. Ezek mind csoportjátékok és legtöbbjük vegyes. Egyeseket az iskolában játszották szünetekben és legtöbbjüket a tanítónők hozták magukkal más iskolákból, esetleg játékgyűjteményekből. Ilyenek:
 hátulsó pár előre fuss, cekalárom, cekapecc, csürkézés, füsteregetés, üstözés, bakkfüttyözés, kecskézés, akinek leghamarább meglátom a..., csendkirályozás, vagy aki leghamarább megszólal, sirülj kicsi szék, kútba estem, ki vesz ki?, bűzözés, ülűzés, virágozás, papmacskázás, itt zereg az aranygyűrű, kelj fel Jancsizás, szegényemberezés, höngörgőzés, küzsdés (birkozás), malmozás.
 
Ha bár már futólag említettem, de itt újból szólok az énekes, táncos játékokról, amelyek új keletűek, főleg az 1940-es években terjedtek el, amikor itt anyaországi tanítónők is tanítottak, azaz "kicsi magyar üdőben" Az iskola udvarokon szünetekben körbe állva, fiúk-lányok énekelték, vegyesen. Ilyenek:
 dombon törik a diót..., elvesztettem zsebkendőmet..., körben áll egy kislányka..., nyuszi ül a fűben..., bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske..., lánc, lánc, eszterlánc..., zöld fű, zöld fű a lábom alatt..., tüzet viszek, ne lássátok..., most viszik, most viszik Danikáné lányát..., a gazda rétre megy, a gazda..., hetven éves öregapám most házasodik..., hegyek között, völgyek között zakatol egy vonat..., beültettem kis kertemet a tavasszal...,
 Itt említem meg, hogy habár a gyermekek otthon a helyi nyelvjárást használták még a hetvenes években is, (héza, hújza, evel, aval, minnyá stb.) ezekben a játékokban mégis, ha otthon, vagy a mezőn énekelték is a szöveget, akkor az irodalmi nyelv szabályai szerin jártak el, úgy, ahogyan azokat az iskolában, a tanítónőtől elsajátították.

2011. 10. 22.  Játékszerek A játékszereket csak olyan esetekben mutatok be körülírással, ha valaki netalán igényelné. Máskülönben ezekről bővebb leírást adtam "Életvitel a Gyimesekben" című könyvemben. Íme a leggyakoribb játékszerek:
 szőrlabda, rongylabda, felfújt disznóhólyag, ostor  (sokféle pl. négybefont, nyolcbafont kenderostor-harsogtatni), lódítófa, faragott famadár, fagyöngy, csalóka (fenyőtoboz), kicsikövek, csengettyű, harang, rongybuba, papirbubák, fakard, nyilaspuska, agyag, vízimalom, szélmalom, pityóka (krumpli) figurák, nyílvessző, nyílazás, vesszőparipa, famotorbicigli, vesszőparipa, kicsi faragott szán és szekér, faragott síléc, tekenyő, gilics, vargaláb, vaskorcsolya, pergentyű, surranó repülő, gyufapuska, fa-gyufapuska, surrogtató, fonal-cérna (libatalpnak), hintó, lipinka, lábhintó, cserkabala, papírrepülő, gyufa, gyufadobás, bicska, bicskázás, másfajta bicskázás, földlopózás, cikkezés, disznyózás, talabor, talaborozás, mozsika, citera (citora), furulya, különböző fakéregsípok, kürt (tehén, ökörszarvából) fésűmozsika, fenyőkéreg-csattogtató, fingósíp, füttyszó, páfrány vagy ördögborda, seggvakaró(rózsabogyó) nagylevelű brusztura, papvirág vagy margaréta, bojtorján (a ragadós bojtorján bogyóit letépik és tiszti rangokat készítenek, a vállakra rakják, tiszti fokozat), vízipuska, faág-hintózás, sáskaherélés, csigaverseny, cserebogár, berbécs vagy kos veregedtetés, és lovaglás, kutyakölyök verekedtetés, kicsi kasza, kicsi lajtorjás szekér, szánkó, szánkózás, kutyakalangya, bakkecskézés, ostorcsapózás, dungózás, vadkacsázás, seggbálozás, húzd meg, ereszd meg, repül a, repül a .., csalóka-háborúzás, számháborúzás, fekete-emberezés, kicsikenyerezés.

2011. 10. 21. A játékszerekről és a játékokró: Ha felsorolom itt a játékszerket, azt három  célból teszem.
  1. Bemutatom, hogy mi minden alkalmas volt arra, hogy játészerré váljon.
  2. Napjainkra mennyire leszűkült azon eszközök, dolgok száma, amit a régi gyermekek megkaptak a közvetlen környezetükben.
   3. Mennyire egészségesebb életet éltek játékközben a gyimesi gyermekek.
 Ehhez a legrégibb és legegyszerűbb házi játékokról, játékszerekről szeretnék beszélni, mert a mai műanyag játékokat, plüssbabákat, pléh dolgokat szinte lehetetlen felleltározni. Amíg nem létezett a sok csillogó játék, a gyermek csapongó, élénk fantáziája szinte mindent képes volt játékszerré varázsolni. Így a zsebkendőből furcsa nyuszikat és állatokat formáltak, a tölcsér hangosbemondó lett, a bicska pedig nemcsak játékszereket faragó eszközként, hanem játékszerként is szolgált. Sőt, akadtak háztartási tárgyak, amelyeket egyenesen el kellett tíltani a gyermektől! Ilyenkor rászóltak: "A borotva nem játékszer!" vagy  "Kés, villa, olló/Nem a gyermek kezébe való!" Az öreganyák, akik nagy dologidőben vigyázott a kisebb gyermekekre, este az érdeklődőknek rendszerint így válaszolt: "Nem vót semmi baj velik, ujan jól eljátszadoztak az almafa alatt" Hiszen ők már tudták és hangoztatták azt a régi igazságot: "Isten őrizzen az olyan gyermektől, aki nem csitalan és nem játszik, mert az vagy erőst lusta, vagy beteges." A három generáció  játékszereinek leszűkülését legegyszerűbben egy 13 éves adatközlő "fogta fel", amikor így összegezte mondanivalóját: "Nagyapámtól ötven játékot írtam le, édesapámtól harmincat, de én abból már keveset ismerek és nem is igen játszodjuk." 
 ...Mára a játékipar nagy üzlet lett. Sok ötletes, gondolkoztató játék is létezik! De rengeteg otromba, néha veszléyes felépítésű állat, fegyver, mesehős található a kereskedelemben, boltokban és főleg a vásárok, búcsúk kirakataiban. És újból azt mondom, lenyűgöző, mennyi fantázia van minden gyermekben. A játék hangulatát nehéz leírni, mert az egyéni, utánozhatatlan valami és egyetlen alkalom sem fog újra megismétlődni ugyanúgy, mint ahogyan a tegnap történt! És akármilyen sokat dolgoztak is a gyermekek, minden idős vagy fiatalabb adatközlő arcán, szemében felvillan-csillan valami olyan fény, ami csak belülről, a lélek szomszédságából jöhet és abban benne van a godtalan, boldog, játszó gyermekkor! Sportos, erőfitogtató, versenyző játékok akkor is voltak. De a gyermekek nem éltek ennyire az agresszív felnőtt világ hatása alatt. Összehasonlítva a gyimesi  gyermekjátéktárat más vidékek játékkincstárával, szembeötlő, hogy ezek a játékok a folklor más termékeihez hasonlóan mennyire nem ismertek határokat. Világos, hogy a forrás közös. Csak még az nem tisztázódott pl., hogy a múlt század elején hogyan jutottak ide, ebbe az elszigetelt Csángliába a háromszéki, bihari, vagy akár messzebbi tájak verses szövegei, mondókái, énekes játékai? 

2011. 10. 19.  Ha már Gyimesben minden a munka és a tánc körül forgott, akkor nem meglepő, hogy a gyermekeknek is voltak szerepjátékaik, amint már említettük: lakodalom, serketánc, kalibás-tánc és mások. Itt a serketáncról tennék említést, amelyik szintén egy fontos és hasznos szerepjáték volt, és amit napjainkban is élesztgetnek. Van humor ebben az elnevezésben! A serke nem más, mint a tetű petéje, tojása, amiből majd idővel lesz valami. Adhatták volna a "gyermektánc" "az aprók tánca" vagy "kölyök mulatság" nevet is. De a nép hajlamos az adomás, humoros és ebben az esetben metaforikus jelölésre. És így érdekesebb is. Abból indulunk ki, hogy ezt a tevékenységet úgy fogták fel, mint játék, a saját játékuk, ahol nincs keresnivalójuk a felnőttekenek. De ne gondoljuk azt, hogy diszkréten, az árnyékból sem figyelték, támogatták, gyámolították őket, hiszen egy szülő mindig szemmel tartotta a "serkéket". Ők is, éppen úgy, mint a legények, táncot hirdettek, zenészt fogadtak valamelyik zenét tanuló inasnál, akik a Halmágyiaknál, Pulikáknál sajátították el a csángó népzene elmozsikálásának tudományát. Itt is volt beléptidíj, és ha nem is tudták eljárni mind a harminc valahány fajta táncot, ami akkortájt a gyimesi táncrendet alkotta, azért a könnyebbeket bátran és hamar megtanulták, sokszor otthoni pótleckékkel. Tehát mindenképpen hasznosak voltak ezek a szerepjátékok! És itt nem csupán a serketáncra gondolok, hanem a gyermeklakodalomra, a betlehemes játékokra és más ilyen, a nagyoktól elleset szokások utánzására.
 Azt gondolom, hogy a gyimesi népi táncok újratanulása itt a reneszánszát éli napjainkban is. Sok tánccsoport alakult a felnőttek körében, amelyekkel járják a fesztiválokat nemcsak Erdélyben, de az anyaországban is. Ebből a gyermekek sem maradhattak ki. Mostanában a már említett Sára Ferenc és felesége Zsuzsa asszony gyermekcsoportokat tanítanak egész kicsi koruktól az iskolákban, akikkel sokszor résztvettek külföldi turnékon is. De ezt a munkát folytatják a felnőttekkel, sőt az öregebbekkel is.  A hidegségi részen László Miklós tanít gyermek csoportokat a csángó táncokra, de van ott is felnőtt tánccsoport. Úgy a gyermek, mint a felnőtt csoportok részt vesznek a helyi ünnepségeken is: falunapok, csángó fesztivál, a gyimesi ezeréves határ ünnepségein stb. Ezek mind hozzájárulnak a gyimesiek identitás - tudatának a fejlesztéséhez!

2011. 10. 18. Már említettük, hogy a gyermekek játékos elfoglaltságaikban  valamilyen szinten utánozták a felnőtteket. Gondolunk itt az olyan játékokra, mint a gazdálkodás elemei, a háztartási munkák, apa-anya szerep utánzása, beleértve a részegen hazaérkező apa dőlöngését, beszédét, kifordított viselkedését is. De ugyanígy utánozták játékosan a szórakozásaikat, bánatukat is. Sokszor eljátszották a temetést, a temetkezési szokások minden fázisát, elkezdve a koporsótételtől a síratásig, búcsúztatásig. Ezek szerepes játékok voltak: pap temetett, kántor búcsúztatott, asszonyok sirattak. A csángók életében az éneknek és a táncnak óriási szerepe volt! Alig volt más szórakozási alkalom, mint a tánc. Ezért, ahogy a mondás is tartotta: "a csángó minden alkalmat kihasznál, hogy a fenekéhez rúghasson" azaz táncolhasson! Egy táncszó, kissé gúnyoson, így bíztat a táncra: "Palacsinta, pánkó/ szökjél bolond csángó!" Ezért volt több, mint harminc (!) féle táncalkalom: a lakodalmakon, bálokon kívül még a munkákat és más összejöveteleket is tánccal fejezték be. Gondoljunk csak a búcsúkra, a keresztelőre (radina), a különböző táncos kalákákra (ganyézó (trágyázó), pityókalopó, fonó stb. kaláka). Közel 20 ilyen kaláka létezett. De valamikor tánccal végződtek az egyszerű guzsalyas-fonó esték is! Tehát, ha a munka után a tánc és az ének volt az egyik legfontosabb életelemük, akkor világossá válik előttünk az a tény is, hogy ezeket a tevékenységeket is utánozták a gyermekek! Ezért találták ki maguknak a serketáncot, a kalibás táncot, a gyermeklakodalmakat. Elképesztő volt, mennyire pontosan utánozták a felnőtteket, de ez egyúttal érthető is, ha átgondoljuk, hogy a gyermekek sokszor résztvettek a felnőttek mulatságain is, főleg azoknak a nappali szakaszain. (lakodalmak, színdarabos bálok, fonók, kaláka táncok, ajándékszedő táncok stb.) A lakodalmas menetben legelől a leányka-nyoszolyók és a kulacsos rokon fiúgyermekek feszítettek teljes felszerelésben: kulacs, pálinka, korsó, kötölék tésztával, koszorúval. Ritka volt a zárt táncalkalom. A táncalkalmak a közösség minden generációjának az összejövetelei voltak! De nem kell arra gondolni, hogy a gyermekek ott idétlenkedtek volna kivilágos reggelig a felnőttek között. Így például az esti táncokban úgy 7-8 óra körül egyik rendező leállította a zenét és kihírdette: "A következő nóta a gyermekeké, utána minden gyermek hazamegy!"

2011. 10. 17.  Ősszel újra együtt a nagy játékcsapat, mert a nyár szétszórta a gyermekeket a kalibákhoz, az oldalakra a kaszálókra, fenn a hegyekbe, a havasokra. Szent Mihálykor aztán leereszkednek a faluba, de tovább pásztorkodnak a kertekben, a kaszálókon Szent Márton napjáig, amikor lefagy, leszárad minden, ami zöld volt, csupán a fenyők és a boróka (itt borsika) bokrok zöldellnek kitartóan, szinte konokul. Nagy csapatokba verődve, önfeledten játszanak, mert amíg szükség volt rájuk, az 1960-as évekig, bizony, tőlük kezdődhetett az iskola, mert legtöbbjük csak a fagyok beállta után ment oda. Ezért mondták itt úgy, hogy "négy telet jártam iskolába". Vasárnap az apa rendszerint felmentette a gyermeket a pásztorkodás alól és több idő jutott a játékra. Ilyenkor, de iskolanapok délutánjain csatlakoztak hozzájuk játszani azok, akiket küldtek iskolába. Aztán a 70-es évektől már csak azok nem mentek iskolába, akik elszegődtek monyatornak, vagy pásztornak a júhseregek őszi őrzéséhez. Ősszel a legkedvesebb játékaik: a talaborozás, famotorbiciglizés, tekenyőzés, budokálás, keccsűzés, bicskázás, lipinkázás, cikkezés volt. A földlopózás kimaradt, mert nem volt szabad a belbirtokokon áskálni a földet. Akik iskolába jártak, hazahozták, főleg a leánykák az iskolában tanult énekes játékokat és főleg ünnepnapokon zengett a falu az énektől: "most viszik, most viszik", "nyuszi ül a fűben", "hegyen-völgyön zakatol", "itt zörög az aranygyűrű" stb. Manapság a fiúk a labdajátékokat űzik. Ma is nosztalgiával beszélnek az öregek az ők gyermekjátékaikról, amelyeket helyben játszottak, de azokra is, amelyeket, mint eszközt, a búcsúkról, sokadalmakról, vásárokról hozták gyermekeiknek: furulyák, égetett agyag sípok, fütyürük, faragott madarak és állatok, forgó, táncoló alakok, amelyek a mai bábokhoz hasonlítottak. A gyermekeknek az a tulajdonsága, hogy mindenre rácsodálkoznak, kiváncsiak, közvetlenül a háború után (1945) sok bajt, szerencsétlenséget okozott. A visszamaradt golyók és más robbanó szerkezetek, amelyek minden bokorban ott hányódtak, sok gyermeknek a szemevilágába, a fél kezébe. lábába és nem egyszer a halálába került! De milyen a gyermeki fantázia? Még ezeknél sokkal ártatlanabb játékok is néha bajt okoztak. Amikor 1950-ben a középloki bentlakásban lakó iskolások végig néztük a Valahol Európában... című nagy filmet, akkor rögvest kitaláltunk ilyen csavargós szerepeket. A filmből kölcsönöztük Kuksi mondását: "Könyörgöm, akasszuk fel!" És hozzákezdtünk valaki felakasztásához. Szerencsére nem sikerült. De később, amikor a Pál utcai fiúkat olvastuk, már volt két verekedő, harcoló csapatunk, és egy ütközetben kivertük véletlenül egyik iskolatársunk szemét.

2011. 10. 16 (2) Nyáron a pásztorkodó gyermekek főleg a szabadban játszanak. A gyermekek nagy része még az 1950-70-es években is fent töltötték a nyarat a kalibánál, de vasárnap és ünnepnapokon összegyűltek egyhelyre a szétszórt kalibáktól, nyári szállásoktól és kezdődhetett a játék. Meleg napokon az állatok behúzódnak az árnyékos erdőkbe, fák alá, itt "delelnek", kérődznek, és ezalatt a gyermekek vígan játszadozhatnak. Az állat érzi, mikor káros a nap sugara és addig nem mozdul a rejtekhelyről. De megtörténik, hogy a gyermekek annyira belefeledkeznek a játékba, hogy az állatok azalatt tovább mennek, legelnek. De hát azért voltak a nagy kolompok, csengettyűk, hogy mindenki, száz közül is felismerje a magáét. És a csendet egyéb ott a havason nem zavarja, csak a madarak éneke és a sok-sok harang, csengőszó, ahogy legelésznek, harapják a füvet. Szinte hihetetlen, de kilométerekre elhallatszik a harang szava. Látni nem láthatták az állataikat a cserjés, dimbes-dombos, gödrös helyen. Micsoda budokáló helyek voltak ezek a legelők, erdők! De nézzük meg, milyen játékokkal töltötték az időt a pásztorgyermekek?
  Meg kell említenünk, hogy a gyermek csapatok számszerint kisebbek voltak, mint az otthoni tavaszi játékok csapatai, mert a kalibák vagy a saját területeken, vagy a közbirtokosságok legelőin épültek, kisebb csoportokban. Igaz, vasárnap és ünnepnapokon egy nagyobb pusztára összeverődtek a közeli gyermekek, főleg olyan helyre, ahol labdázni, cserkabalázni, hintózni lehetett. A nagyobbak már kalibás táncokat is szerveztek, mert mindig akadt egy citerás, furulyás, vagy nyírfakérget fújó "zenész". A kisebbek hintáztak, bicskáztak, seggbáloztak, földlopóztak, ostorcsapóztak és ha két csapatnyi gyermek összegyűlt, akkor csalóka-háborúztak vagy számháborúztak. A háborús játékok, mint a csalóka-háború és számháború, a második világháború alatt és utána voltak a gyermekek divatos játékai. Nyíllal, nyilaspuskával is fel voltak "fegyverezve". Az erdőben ellenséges frontvonalak alakultak ki, fától-fáig háborúztak. Az egyik csapat mindig a magyarok voltak, az ellenség pedig az oroszok, vagy románok. Íme a történelem gyermekszemmel, de holt komolysággal: voltak tisztek, felderítők, foglyokat ejtettek, tárgyalások is voltak. Éppen csak a történelmi valóságtól tértek el, mert általában a magyar csapat győzött, ami a két világégés után sajnos, nem jött fedél alá! De annyit hallottak ezekről az eseményekről, hogy halálosan komolyan vették a harci játékokat, amelyek sokszor végződtek sírással, verekedéssel. Éppen úgy, mint a nagyok csúnya történelmében, ahogy történni szokott! 
Nem valami lélekmelegítő játékokat is megemlítenék: küzsdés, vagy birkozás és kutya verekedtetés. Két tábor alakult és a versenyzők egykorúak kellett, hogy legyenek. Volt egy bíró a játék levezetésére, akasztani nem volt szabad lábbal, és mehetett a meccs, amelyet a körülállók végtelen kiabáló drukkolása kísért. Ennek a vége sokszor verekedés, sírás volt. A kutyaviadalra is egyforma növetelű kutyákat választottak és azokat hergették egymás ellen. Állatkínzásnak tűnt, de valahol nyugatabbra és délre a kakasokkal űzték ez a sportot.
 A leánykák és a félénkebb fiúk külön húzodtak és a következő játékokat játszották: kicsikenyerezés, kicsikulcsozás, virágozás, fekete emberezés, ipi-apacsozás, hátulsó pár előre fuss, és más játékokat játszottak.
 Ünnepnapokon a felnőttek is a kalibákhoz jöttek és a gyermekeket felmentették a pásztorkodás alól, tehát a játéknak szentelhették teljes lényüket.

2011. 10. 16. Tavasszal a gyermeksereg, mint valami pajkos, játékos ugra-bugráló bárányok, nagy vidámságukkal ellepték a közeli mezőket, rétet és erdőt. A tavasz győzelme, mint egy kirobbanó öröm a természet győzelme az élettelennek tűnő hosszú tél fölött szinte mindenkire átragadt! Úgy szabadultak ki a gyermekek a házakból, udvarokról, mint a hegyi patakok a jég karmaiból. A tavaszi vasárnapokon és főleg a nagy ünnep, a Húsvét első napján a gyermekek összegyűltek egy nagyobb udvarra, ahol nagy csűrkapu volt, és oda egy hatalmas hintót kötöttek és hintóztak. Ez már a nagyobbacska fiúk és lányok közös játéka volt, és a fiúk hintóztatták a lánykákat. Ebben a korban már olyan hallgatólagos vonzalom alakult ki fiú és lány között. A sorukra várók és a kisebbek szőrlabdával és piros tojásokkal játszottak. Ezeken kívül még rongylabdáztak, bakkfüttyöztek, ostorcsapóztak, dungóztak, adj király katonáztak, fuccsoztak, kicsikenyereztek, vargalábaztak. A kisebbek kedvenc tavaszi játékai: lovazás, budokálás, csengettyűzés, ipi-apacsozás, faághintózás. Más játékok, amelyeket nyáron és összel is játszottak: famotorbiciklizés, nyilazás, csalóka háborúzás, számháborúzás, cikkezés, földlopózás, virágozás, kicsikenyerezés, fekete-emberezés, lipinkázás volt. Egyes iskolában játszott körjátékokat itt is játszották vegyesen(fiúk-lányok): dombon törik a diót..., üsd a harmadikat, hátulsó pár előre fuss, elvesztettem zsebkendőmet... stb. A fiúk még talicskáztak, vargalábaztak, kergetőztek, földlopóztak, bicskáztak, cikkeztek, később pedig minden percüket a labdajátékoknak szentelték.

2011. október (folyt.) >>

A bejegyzés trackback címe:

https://tankogyula.blog.hu/api/trackback/id/tr565316583