2013.01.29. Az 1906-os év semmi újat nem hozott. Gábos Dénes felsőloki segédlelkész(expositus) még írt egy levelet, amelyben saját véleménye is ott volt a felsőloki hívek ama válaszáról, hogy járuljanak hozzá a középloki papi lak felújításához. A válasz pedig egyhangúan így szólt: „...akinek kell, építtessen magának Még jött a püspökhelyettestől egy erőtlen figyelmeztetés a felsőloki híveknek, hogy még a gyimesloki közös egyházközség tagjai és ne felejtsék el kötelességüket, de a figyelmeztetéseknek semmi eredménye nem mutatkozott. Az 1907-es év már konkrétabb eredményeket hozott a függetlenedés folyamatába. Május 21-én Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök egy levélben tájékoztatja a karcfalvi plébános alesperest három felsőloki küldött látogatásáról, akik ismételten kérték a felsőloki önálló plébánia létesítését, ami a teljes elszakadást jelentette. Az érvek, amelyeket felsoroltak, meggyőzőek voltak - Gyimesfelsőlok külön polgári község, a középloki közös templom még a község(Középlok) híveit sem képes befogadni, a gyimesfelsőloki hívek száma 1800- nál több, és már van papi lak, gazdasági épületek Rancz János alesperes a püspöke utasítására összehívta a hitközségi gyűlést Középlokra, ahol részt vett Gábos Dénes felsőloki segédlelkész is. A gyűlés csendes hangúnak bizonyult, amikor szó esett arról, hogy a felsőlokiaknak sincs követelésük az eddigi közös vagyonból. Azt hinné a mai olvasó, hogy ezzel befejeződött a 7 éves egymásnak feszülés Erdély püspöke 1907. július 8-án írta meg azt a levelét, amelyben engedélyezte a Gyimeslok néven emlegetett plébánia kétfelé válását., tehát Gyimesfelsőlok néven új önálló plébánia alakult! (Bárth János). A felsőloki „haladók” és „maradiak” között még fel-fel villantak ilyen-olyan viták, próbálkozások a Középlok felé húzó felsőlokiak részéről.Még 1908-ban az egyházközség gyűlésein akadtak bekiabálók, akiknek tábora egyre gyengült, és úgy gondolom, hogy ezek a személyek a Felsőlok alsó feléből kerültek ki, akiknek a középloki templom megfelelt a megtett út szempontjából is. Úgy látszik, az érzékeny Gábosi Dénes megelégelte ezt az állandó idegfeszítő munkát, a hívek egymásnak feszülését, amit az ellenállók még most is „óbégatásokkal” folytatnak, sőt egyesek még mindig Középlokra járnak. Elkeseredetten és öniróniával nevezi saját magát „ lágy pásztorlegénykének! ”De munkája meghozta a gyümölcsét: 1908 május 17-én nagy tömeg gyűlt össze Felsőlokon, mert itt bérmált a váradi kanonok, felszentelt püspök, Lányi József. Ez volt az első bérmálás az önálló gyimesfelsőloki plébánia történetében. Összesen 267 személyt állt sorba a bérmálkozáshoz, nem csupán fiatalok, hanem akadt köztük 65 éves ember is.! (Bárth János) Ősszel Gábos Dénes, Gyimesfelsőlok első papja átadta a felsőloki plébániát Körösy Géza újjanon kinevezett papnak, ő pedig Csíkdelnére költözött. Valószínűleg ez a csendes, békés ember magával cipelte a torzsalkodások, egymásnak feszülések szomorú emlékét arról a népcsoportról, amelyről így ír: „Rendkívül sajnálom, hogy ezen nép, mely édasanyja emlőjéből szívta vala a tántoríthatatlan vallásosságot, most ilyen bosszantó érvekkel áll elő..” Mit tehetnék én, mai olvasó hozzá ehhez az elkeseredett hanghoz? Csak annyit, hogy a történelemben nem ő volt az utolsó, sem az első, akinek csalódnia kellett a tömegekben. Számomra a legszomorúbb példa erre Jézus Krisztus példája. Én részemről minden évben Húsvét előestéjén vagyok a legszomorúbb! Miért is? Mert néhány nappal előtte a tömeg királyként fogadta Krisztust, most pedig keresztre feszítteti! És az a fájdalmas, hogy ennyire befolyásolhatóak voltak az emberek akkor és ma is!... Tudom, hogy a keresztre feszítéssel Krisztus megváltotta a világot! De én mégis sajnálom a tömegeknek ezt a birkaefektusnak nevezett ingadozását! Utólag itt kívánom megköszönni a magyarországi Bárth János kutató munkáját, ahogyan felkutatta és elénk tárta a gyimesi egyházközségek kialakulását, habár sok idevonatkozó dokumentum elveszett, megsemmisült a két világháború alkalmával. Érdemes ezt a könyvet elolvasni, mert benne van történelmünknek egy fontos szeletje! Pillanatnyilag az jár az eszemben, hogy az emberek általában és közöttük a mi elődeink, a csángók is ennyire széthúzók lettek volna száz valahány évvel ezelőtt, hiszen Orbán Balázs fő művében még 1867-ben másképp látta ezt a népcsoportot. Ő arról áradozik, hogy összetartó népség lakja a Tatros mentét, egymást kisegítők, jószívűek. Azt kell gondolnom, hogy valakik felhergelték őket! De ez nem minden! Ahogy földhöz jutottak lassan, kínlódva, az irigység is belopakodott a szívekbe, és mára már ugyanolyan önzőek, harácsolók, egymás sikerét irigylők lettünk( kevés kivétellel), mint általában Európa bármelyik népe. Nem én vagyok, aki erről először beszél, de megismétlem én is: a civilizáció nem érkezett egyedül, annak akadnak bőven vadhajtásai is. A másik gondolatom pedig az, hogy az iskola, az egyetem sem mentesít az irigység, az önzés vírusának elterjedésétől! Ezt világosan tapasztaljuk a két vezér viaskodásai nyomán is! De nézzük meg, hogy a várva-várt csend helyett még milyen éveket hozott a gyimesiek életében a következő három esztendő. Az 1905-ös év Bárth János szerint „nagy változásokat hozott a gyimesi egyházszerveze – tek életében.” Én pedig úgy gondolom, hogy éppen ezek az évek azok, amikor a felsőloki emberek egy jó része éppen az egymás iránti megbecsülést, az előrelépés akaratát gúnyolták ki tetteikkel! Itt a „haladók” és a „maradiak” elvtelen viaskodásaira gondolok! 1905. július 17-én Majláth Gusztáv Károly, aki, gondolom, megelégelhette ezt a nagy hercehurcát, Gyimesfelsőlokot a nagy gyimesloki egyházközségen belül, önállósuló, de mégis fiókegyház rangra emelte( latinul- expozitura). Ugyanakkor Gábosi Dénes gyimesloki káplánt utasította, hogy költözzön Felsőlokra, az új papi lakásba. Ezt a helyzetet nem lehet tudni pontosan hogyan értelmezték a felsőloki hívek! De a levélben leírtak alapján, ma sem értelmezhetnők a külön egyházközség megalakulásának első jeleként, hiszen a 4.pont, amit a főatya megparancsol így hangzik: 4. Az eddigi lelkészi fakepe és egyéb összes lelkészi járandóságok érintetlenül a középloki lelkész birtokában maradnak”.... Tehát, ez nem hangzik igazi függetlenségnek, ugyanakkor megcsillan a remény a következőkből:”...a gyimesloki segédlelkészt ezennel állandó tartózkodásra Felsőlokra kirendelem, a fiókegyháznak az önálló anyakönyvek és külön pecsét jogát megadom, és a kirendelt segédlelkészt a felsőloki hívek házasságkötéseinél való közreműködésre feljogosítom” Ezt a levelet a főpap július 17-én küldte el, de Benke János gyimesloki lelkész a káplánt még szeptember 11-én sem küldte Felsőlokra! Ezt a hívek levele igazolja. Tehát a lelkész megszegte a püspöke utasítását és magyarázatokba kezdet. De nem volt kiút: 1905 őszén Gábosi Dénes segédlelkész (?) elfoglalta a felsőloki állomáshelyét a hívek nagy öröme , lelkes fogadtatása közepette! De íme, mit ír az új plébánosuk csalódottan egy évvel később:”Nagy ünnepélyességek között fölhoznak ide, örvendeznek, füvet- fát ígérnek” de nem szavazták meg a püspök által elrendelt papi járandóságokat! 1905 végén létrehozták a felsőloki egyháztanácsot, majd megválasztották a megyegondnokot is 1906 február elején. (Bárth János) A kereszteltek anyakönyvét 1905 nvember 12-én kezdték el, de sokan akadtak, akik továbbra is Közléplokra vitték a gyermekeket tüntetőleg szekereken keresztelni, ugyanis az a hír terjedt el, hogy ott olcsóbban esketnek, keresztelnek! Igaz, Felsőloknak még nem volt temetője, ezért a halottakat is Középlokra vitték a temetőbe. A következő megdöbbentő esemény Gábosi segédlelkész számára akkor érkezett, amikor azt már nem is várta: 1906 febr. 2-án az egyházközség gyűlésén 11 felsőloki gazda kijelentette, hogy ezután is csak Középlokra fizetik az egyházi illetményeket. De most még ráadásnak a többi felsőloki is visszautasította a valamikor megígért és megszavazott hozzájárulások fizetését Felsőlokra, ameddig azok (közélplokiak) nem pótolnak a felsőlokiak hozzájárulásába. Ez mindennek a teteje volt. Világossá vált, hogy ezt a helyzetet csak a teljesen önálló felsőloki egyházszervezet megalakítása képes megoldani!
2013.01.27. Tudom, hogy a fejleményeket csak úgy lehet pontosan megérteni, hogy ha bemutatunk minden egyes összejövetelt, gyűlést, jegyzőkönyveket, kéréseket, érveket, ellenérveket mindenik oldal részéről. Amint említettük egyik oldalon álltak a középlokiak , Benke János plébánossal az élen, őket támogatták a felsőloki „maradiak” A másik tábort felsőloki „haladók”alkották, akik a két építtető gazda köré tömörültek, de szellemi vezérük Péli Lajos tanító volt és most már élvezték a község vezetőségének a támogatását is. Szerintünk itt volt tulajdonképpen a gazdasági erő is, mert a Bodor testvéreken kívül örmény iparosok neve is előfordul gyakran az ilyen-olyan aláírásokban. (Mányák, Dobálok). A gyűlések közül ezután már csak a legfontosabbakat említem: 1904. febr. 29-én a felsőlokiak gyűlésén Bodor József –Andrásé újra megerősítette az ígéretét, hogy saját költségén felépíti az új, felsőloki papi lakot, sőt az ehhez tartozó melléképületeket is! Ilyen ígéretek mellett, szerintünk, sokkal halkabbak lehettek volna az ellentábor érvei. De erről szó sem lehetett! A gyűlést most is Beke plébános vezeti, de feltűnik egy eddig nem ismert név is: Gábosi Dénes káplánról beszélünk, aki mostantól szereplője a történteknek. Egy másik, szintén nem csángó szereplő Jánosi János községi másodtanító Péli mellett, akit a felsőlokiak, úgymond, kiszemeltek kántornak. A jegyzőkönyvet a gyűlésről 160 felsőloki írt alá:az első csoportban 76 gazda az önálló egyházközség mellett kardoskodott, míg 84-en megtagadták azt. Ha jól megnézzük, az erőviszonyok nagyjából egyformák voltak.(Bárth János). De egyesek csalásról is beszélnek.Ez a 160 ember a 374 kepefizető családból került ki, tehát ilyen szempontból is kételyek merülhettek fel! A levelezés folytatódott, sőt még gyakoribbá vált a felsőlokiak csoportjai és a gyulafehérvári püspökség között. Így most nem csupán aláírásukkal, de egy szinte hivatalos kéréssel fordult a község vezetősége Majláth Gusztáv Károly püspökhöz, kérvén és indokolván a szétválás okát. Az előjáróság tagjain kívül aláírták a kérést a fontosabb közemberek, tanítól, kereskedők és 90 helyi gazda. Ez, Bárt János szerint is, nagyot lendített a plébánia ház építésén, és a független egyházközség kialakulásán is. A püspök levélben utasította Rancz János felcsíki alesperest, hogy utazzon Gyimesfelsőlokra a dolgok tisztázására (telek, tervek stb.) Az alesperes jónak találta a területet és ajánlotta főpásztorának, hogy engedélyezze az épületek felépítését. Egyetlen mondatát ideírnám, tanulságképpen az utána jövőknek: „Nehezen akad a mai sivár világban még egy olyan jótevője Felsőloknak, mint Bodor József Andris!” Erre fel Erdély püspöke levelet írt Benke János plébánosnak, értesítve őt az építkezés engedélyezéséről! Ezt a levelet nem szeretnők kommentálni, idézni, csak annyit árulunk el, hogy tele van keserűséggel, elkeseredett vádaskodásokkal,és panasszal, amiért őt a felsőlokiak, úgymond, kihagyták az építkezés meneteiben való részvételből, úgy érzi, az építkezés szálai kiszaladtak a kezéből!(Bárth János). Még az építkezési szerződést is legutolsóként kapta kézhez, és amiért rettenetes haragra gerjedt, az az volt, hogy miért avatkozik be az építésbe a község vezetősége! Ezt az építkezési szerződés utolsó, 5. pontja váltotta ki: „Az építési anyag árát a község fizeti” Ma, ha jól meggondoljuk, egy ilyen ígéretnek, amit, mellesleg be is tartottak, csak örvendeni tudnánk! Egy későbbi leltár tartalmazza azt, hogy az építkezés 1904-ben megtörtént! Felépült a papi lak, gazdasági épületek(csűr, istálló és kocsiszín, sertés-és tyúkól,fásszín, , kút, fedéllel, sütő kemence, mosókonyha) .Aki azt gondolja, hogy most már minden kész: két kerek éve elmúlt, hogy áll a templom, most itt a papi lak, tehát a szétváláshoz minden apróság adott, jöhet az új egyházközség létrejötte, pappal , kántorral, hívekkel, az téved! De erről a következő beszámolóban szólok. Ehhez egy mai tüdőnek mély lélegzetet kell vennie!
2013.01.24. A „fellebbezők” gondolatait többször itt is, mint az ellentáborban, értelmes, iskolázott ember, egy vezéregyéniség fogalmazhatta meg, esetünkben éppen Benke János plébános. Idemásolnék egy néhány példát különböző „fellebbezésekből”, amelyek igazolják a fenti állításainkat: „...a jelzett gyűlésen az elválni óhajtók kevesen, 10-12-en voltak jelen a felsőlokiak közül...”...Mi már régi templomunkat- mint édes mindnyájunkét- annyira megszoktuk, hogy attól megválni semmi áron sem akarunk...” A plébános pedig így kommentálta a fentieket: „Csak az építtető öregek és néhány velök tartó ragadnak meg minden eszközt tervök kivitelére, de a nagy többség még neheztel rájok erőszakoskodásaikért...”Amint Bárth János leírja a kutatásai nyomán, a főesperes „1902. nov. 22-én összecsomagolta a nyár óta felgyülemlett felsőloki jegyzőkönyveket, nyilatkozatokat, plébánosi leveleket és egy részletes levél kíséretében elküldte azokat Majláth Gusztáv Károly püspöknek. A választ már láthattuk elébb: ha a felsőlokiak vállalják a 300 korona külön járadék fizetését a 20 miséért, akkor megkezdhetik decemberben a misézést. De világos volt az is, hogy távlati terve a gyimesloki segédlelkészi állás megteremtése volt, tehát nem ragaszkodott a gyimesloki egyházmegye kettészakadásához! Úgy látszik, egy időre elcsendesedtek a kedélyek: a hívek érzékelték, hogy a közeli templomba járás kényelmesebb, tehát a templomuk hasznos építmény. De az építők és a különválás hívei nem elégedtek meg ennyivel! Az „elszakadás”hívei , úgy látszik pillanatnyilag győztek: nem értették meg , hogy ők áldozatai az úgynevezett „győzelemnek”, hiszen nem gondoltak a jövőre, manipulációk áldozatai lettek! A”vesztesek”tábora hitt a jövőbe, és egyre erősödött, hiszen már a község vezetősége is velük volt! Megértették, hogy csak úgy lehetséges a teljesen önálló plébános ügyének rendezése, ha papi lak épül. És ekkor a templom építők egyike, Bodor József Andrásé bejelentette, hogy a saját költségén vállalja a felsőloki papi lak és a melléképületeinek a felépíttetését. Bárth János szerint találkozásra került sor az adakozó Bodor és Majláth Gusztáv Károly között Csíksomlyón a pünkösdi búcsú alkalmával. Az is közbe játszhatott az események felgyorsulásához, hogy esedékessé vált a középloki papi lak felújítása, mert közben eléggé lerobbant. 1903. dec. 13-án Benke plébános összehívta az összeg megállapítására a közös egyháztanácsot. Ekkor indult a lavina újból: a felsőlokiak egy csoportja egyenesen megtagadta a pénzbeli hozzájárulást, mert” Felsőlokon külön épületet kívánnak építeni egy leendő lelkész számára...”Ezt a kijelentést meghazudtolta egy másik felsőloki csoport, akik nyilatkozatban rögzíttették, hogy, igenis, hozzájárulnak a középloki papi lak javításához, és ezt mintegy 20-an aláírták, vagy kereszttel jelőlték az akaratukat. Erre fel 1904. jan. 20-án Bodor József Andrásé fontos levelet küldött Majláth Gusztáv Károlynak, amelyben kérte a püspök engedélyét, hogy Felsőlokon a saját költségén papi lakot és melléképületeket építhessen! Valóban igaza van Bárth János kutatónak, amikor ezt a levelet „ korjelző dokumentum és fontos egyháztörténeti iratként említi. Világos, hogy ezzel a „haladók” tábora győzött Felsőlokon! Most már az öreg csángó, aki csalódott sok emberben, saját maga járt az engedélyek, tervek után és ezeket a költségvetéssel kiegészítve, ő küldte Gyulafehérvárra! Igaz, hogy betartva a törvényes hierarchiát, a püspök Benke János plébánost bízta meg a körülmények felülvizsgálásával és azokról tájékozódást is kért. Bárth János szerint a plébános mindenben hibát talált, amiben csak belel lehetett kötni. A leendő kántorral sem volt megelégedve. Az építkezési terv, a hozzájárulásokat a kántor és plébános fizetéséhez ismét nagy port kavart fel, de most már csak a felsőlokiak, a „haladók” és a „maradiak” viaskodtak. Bárth szerint a háttérben a gyimesloki plébános, Benke János állt, aki ellensége volt az elszakadásnak, amit ki is mutatott minden alkalommal
2013.01.23. Mint láttuk, a templom felépült, belül is készen állt minden, csak éppen a felsőloki hívek nem akarták elfogadni külön járandóságfizetését az előzőleg megígért 300 korona összegben az évi 20 miséért. Ezenkívül még kellett fizetniük a rendes évi megállapított összeget a gyimesloki egyházmegyének, ahová tartoztak. Benke János plébános újra összeakarta hívni a felsőloki hívek gyűlését, hogy jegyzőkönyvbe vegyék a már megígért 300 lei fizetését. De Felsőlokon ekkor már olyan hangulat uralkodott, hogy az építtető Bodor testvérek kérelmére a plébános elhalasztotta a gyűlést, tartva a botrányoktól. 1902 februárjában a plébános végre összehívta a felsőlokiak gyűlését, amely előre csak sejtett kudarccal ért véget A jegyzőkönyvben így írták bele Dobál Gergely örmény származású , birtokos gazda javaslatát: ...”mivel a nép olyan szegény ....ezért a 300 koronát nem képesek, alázattal kérik Gróf Püspök Úr ő méltóságát, hogy ezen fenn kitett összeget kegyelmesen elengednide azért isteni tiszteletek tartását engedélyezni méltóztassék.” (Bárth János) Erre fel Benke János plébános hosszú, haragos levélben ecsetelte a felsőlokiak magatartását, akik ingyen „szolgáltatást várnának” És kérte a püspök urat, ne teljesítse a kérést, mert a felsőlokiak nem is annyira elesettek, ahogyan ők állítják és pillanatnyilag is sokan nem fizetik a papbért. Ezek után a középlokiak is hangoskodni kezdtek: nem fogadják el, hogy ők minden harmadik vasárnap istentisztelet nélkül maradjanak. De ők legalább megigérték, hogy ha létrejön egy kápláni állás Felsőlokon, akkor ők is hozzájárulnak a rájuk eső közös költségek fizetéséhez. Tehát eddig még szó nem esett a teljes szétválllásról! A plébános szomorkás levelére hamar érkezett a püspöki válasz: meg kell értetni a felsőloki hívekkel, hogy”míg az évi legalább 300 korona költség összegét nem biztosítják, addig a kért istentiszetelet tartása iránt nem intézkedhetem.”(Csíksomlyói Plébánia Irattára). A plébános azonnal ismertette a felsőloki egyháztanácsosokkal a megyebíró közvetítésével a kérésüket elutasító püspöki levelet. Benke plébános tovább foglalkozott , munkálkodott az egyházmegye egybetartása érdekében , és a segédpapi állás mellett kardoskodott. A helyzet egyre feszültebbé vált, a Bodor testvérek újra, meg újra levelekkel bombázták a püspökséget, ugyanakkor Benke plébános érezte, hogy lassan felül kerekedik a „gáncsoskodók tábora” És itt lépik színre a Bodor testvérek leveleit író”kontár firkáló” (B.J) személye . A plébános mindenért Őt kárhoztatja, anélkül, hogy kimondaná a nevét. Mi tudjuk, hogy az a személy a felsőloki tanító, Péli Lajos volt, tehát két közösség két erős személyisége állt egymással szembe, akiket követett a tömeg. A plébános „istentenkáromlónak, templomkerülőnek, harácsolónak nevezi az ellenfelét. Szerinte a Bodor testvérek „korlátolt elméjükkel” föl sem fogták, meg sem értették, mit írt az általuk fizetett tollnok”(Bárth János). A csíkrákosi főesperes újra eljön Felsőlokra a hívek gyűlésére , ahol most világosan kijelentették a résztvevő hívek, hogy Felsőloknak egyházilag el kell válnia Középloktól. Ezt így világosan most jelentették ki először! A gyimesloki plébános nem fogadta el a felsőlokiak javaslatait és az összejövetelt törvénytelennek nyíllvánította, mivel ,szerinte , kevesen vettek részt azon. Ezért 1902. okt. 22-re újabb gyűlést hívott össze, egyet Középlokon, egyet meg Felsőlokon. Meg kell említenünk, hogy ekkor már a községi bíró is tevékenyen részt vesz a gyűléseken, aláírja a jegyzőkönyveket.(Tankó Péter felsőloki községi bíró) A középlokiak aggodtak a felsőlokiak elválllása miatt, hiszen akkor a középloki plébános tartása, az épületek gondozása csak rájuk maradna, tehát a költségek sokkal nagyobbak lennének! A felsőlokiak azt hitték, tévesen,”hogy a püspökük „köteles ingyen isteni szolgálatot végeztetni, vagy ingyen lelkészi állást adományozni nekik”(Bárth János). A két tábor nem tudott megegyezni a sorozatos tárgyalások után sem. A felsőlokiak újból világosan kimondták, a jegyzőkönyv szerint, hogy...”ők a segédlelkészi állás szervezésével teljesen szakítanak... paróchiát felállítani kívánnak és akarnak” Ezt írták alá sokan, köztük a Bodor testvérek és a községi bíró is. De nemsokára felszínre került az is, hogy a felsőlokiak tábora sem egységes, ami kitűnik egy felsőloki csoport”fellebezéséből”, amelyet elküldtek püspöküknek . Hangsúlyozzák, hogy ők a régi, kedves templomukba kívánnak továbbra is imádkozni, Középlokkal együtt maradva. Itt már látszik a vezérek beavatkozása, a megfogalmazás is tükrözi ezt. De Benke János lelkipásztor elégedetten küldi fennebbvalóinak a” fellebbezést”.
2013.01.22. A következőkben megpróbálom a szinte lehetetlent: rövidre szabni a sok hercehurcát, levelezést, alkudozást a két tábor között. Az 1900. szept. 6-i püspöki döntés után valószínű, hogy Benke plébános megnyugodott. A fent leírt 4 püspöki követelmény megtárgyalására Murányi Kálmán csíikrákosi főesperes Középlokra jön most másodszor is, és összehívja az egyháztanácsot 1900. aug. 30-ra. Előtte tárgyalt a Bodor- testvérekkel, akik felújították az ígéreteiket és elszántságukat a templom felépítésére. Addig a felsőlokiak a 4 követelményt teljesítették és erről beszámoltak a főesperesnek és a gyimesloki egyháztanácsnak. A jegyzőkönyvben ezt rögzítették: a területe (1) Tankó János – Ugethán és neje Tankó Teréz ajánlotta fel, ez alkalommal megfelelő helyet kapott az építendő templom. Az alapítvány is(2) konkrét felajánlásokat jegyezhetett. Elfogadták az előre megállapítandó költségeket az istentiszteletekre(3) A kápolna belső felszerelését is elvállalták az építtető testvérek. A jegyzőkönyvet a főesperes azonnal továbbította a gyulafehérvári püspökségre, amelyre a püspök azonnal igenlően válaszolt szept 6-án. A tervek, engedélyek beszerzése után következhetett a pályázás , amelyre két vállalkozó jelentkezett. Végül, második nekifutásra, a szépvízi Antal Domokos nyerte meg. Ezután hozzáfoghattak az építkezéshez, amely nagy iramban ment, és így 1901 . okt. 30-án Benke János plébános azt jelenthette a püspökségnek, hogy a felsőloki templom „teljesen készen áll” csak át kell venni mérnökileg. 1902. ápr. 17-én pedig örömmel jelenthette a főpásztornak, hogy az új templom fel van szerelve „oltárral, orgonával, szószékkel, csillárral, kehellyel, misekönyvvel és két haranggal”(Bárth János) Benke János 1902. ápr. 17-én újabb levélben kérte főpásztorát a felszentelésre, ami a püspök meg is igért a májusban esedékes bérmálás alkalmával. Majláth Gusztáv Károly május 1-én valóban Gyimesbe utazott, először a kontumáci templom környékén tartózkodott, majd május 3-án d. u. 1 órakor indult Felsőlok felé. Csakhogy itt váratlan fordulat történt! Imádkozott a templomban, de a felszentelést későbbre halasztotta! Hogy miért történt így az ígérete ellenére, arra nem ismerjük a választ! Egyesek szerint, beteg volt, mások szerint a sok vitatkozás lehetett az oka. Így nem lehetett misézni a templomban. A felsőlokiak egy csoportja 1902. okt. 19-én egy gyűlés után újra kérték a felszentelést. Igaz, sokan a felsőlokiak közül aggályoskodtak a megszabott összegek fizetése miatt, amelyet a külön misézésért fizetniük kellett volna! De 1902. nov. 24-én az erdélyi püspök utasította Benke János lelkipásztort, hogy kápláni állás rendezéséig, „a folyó évi advent első vasárnapjától számítva , minden harmadik vasárnap és a sátoros ünnepek harmadik napján a felsőloki hívek által esetenként adandó fuvar és két korona ellenében a felsőloki kápolnában olvasott szentmisét tartson” (Barth János) Így december első vasárnapján megtartotta a plébános a felsőloki templomban az első misét! Nincs nyom arról, hogy valaki( esetleg az esperes) felszentelte-e a templomot, hiszen anélkül nem szabad misét tartani.
2013.01.21. Ebben az időben, már említettük, hogy a gyimesloki (középlok + Felsőlok) plébános Benke János volt, aki ezt a hivatást 1888 és 1925 között végezte, tehát haláláig. Azt is tudjuk, hogy a felsőloki hívek óriási távolságokat kellett, hogy megtegyenek a középloki templomig. Tehát érthető a két gazda kezdeményezése. Indítékukat a templom építéséhez a felsőloki első híres tanító, Péli Lajos fogalmazhatta meg később, amikor már felépült a templom és folyt a kötélhúzás a felszentelés körül. Ebben saját magukról és tettük indítékairól írnak:”...Úgy szólva napszámossággal és állattenyésztéssel kezdtük meg az életünket.......A mindennapokon kívül vagyont is adott a jó Istenünk...ennek csak úgy gondoltuk igazi hasznát venni, ha ezt embertársaink lelki vakságának kezelésére fordítsuk.... „ A következőkben felemlítik a családi helyzetüket...”gyermekeinkből kifogyván, még erősebbé vált bennünk a hit e világ vigasztalan mulandóságáról...”A megfogalmazás tehát az ismert tanítóé lehet, hiszen a következőkben megemlítik az iskola felette szükségességét is:...”fel tudjuk fogni, hogy régi pásztoréletünk helyett jövőre csak a templom és iskola növelhet község – és állam fentartó népet.” A stílusból értjük, tehát, hogy ki állhat a templomépítő gazdák mögött. A kezdetek kezdetén Benke János elgondolása szerint, ha felépül is a templom, az továbbra is egyházilag Középlokhoz, a Gyimeslok-i egyházmegyéhez fog tartozni és ezt jelezte is a püspökséggel, hogy szükségeltetik egy segédlelkész alkalmazása. Csakhogy ezt a felsőloki hívek külön szolgálatként meg kellett volna, hogy fizessék. Ilyen esetben előre érezte azt a plébános, hogy a hívek megtagadják a kettős hozzájárulást, és majd teljesen külön akarnak válni! A gyulafehérvári püspök aláírta a engedélyeket, és a továbbiakban Murányi Kálmán csíkrákosi főesperest bízta meg a dolgok felügyeletével, kihangsúlyozva a következőket:
1.) A hely, ahová építeni szándékoznak, elég tágas-e, alkalmas-e, az egyházé-e?
2.) A kápolna felépítése után ki gondoskodna annak állandó fenntartásáról (alapítvány
3.) Az építendő kápolnában kívánnak-e az érdekeltek isten tiszteleteket tartani, mikor és ki fogja hordozni az előre megállapítandó isteni tiszteletek költségeit?
4.) A kápolna kellő belső felszereléséről ki és miképpen gondoskodik? A fentiekből megérthetjük, hogy még sem Benke plébános, sem maga a püspök úr nem gondoltak határozottan a Gyimeslok-i nagy egyházmegye kettészakadására! De Benke János plébános már megérezte a szakadás veszélyét.
2013.01.20. Gyermekkoromban a templom már közel 40 éve állt az Ugethán dombján, de az építőkről még sok, furcsa legenda keringett. Ha nem éppen róluk, akkor az elődjeikről. Egy biztos: jómódú emberek voltak, és az elődeik már lerakták a család gazdagságának alapjait. Egy legendának, amely gyakran előfordul a néprajzi legendáriumokban, két változata is van. Az egyik szerint a két testvér szülei, esetleg nagyszülei egy arannyal teli hatalmas üstöt találtak kint a Laposokban, amely később a család földterülete lett. Itt még gyermekkoromban is áskáltunk, turkáltuk a földet Szent Iván éjjelének előestéjén a meggazdagodás reményében. És azon az éjjelen lestük Ugra-hegyének azt a részét, hogy észrevegyük, ha kigyúl az arany a hiedelem szerint. Nem volt szerencsénk! Az aranylelés másik legendája szerint az „Andrisok” nagy gyümölcsösében egyik napon beszakadt egy eddig ismeretlen verem teteje, abba beleesett egy tehén, és így találtak rá a réges-régen elrejtett, titokzatos aranyra. Olyan legendák is keringtek, hogy a család valamikori tagjai szokatlan, fura utakat tettek Moldva felé, át a határon, és valamiért a lovaikra ilyenkor fordítva tették a patkókat nem tudnám megmagyarázni, hogy kinek a félrevezetése céljából. (Akkor még itt sem rendőr, sem határőr nem volt!) Annyi bizonyos, hogy valamiből pénzt, vagyont voltak képesek itt való szóval „csinálni”! És ez abban az időben, amikor a csángók nagy többsége vért izzadt minden darabka föld felvásárlásáért! Az egyik templomépítőnek nem született gyermeke sem , tehát valamit értékeset hagyni akart maga után! A területet, ahová építették a templomot, egy Ugethán melléknevű ember ajánlotta fel, akinek a leszármazottai ma is viselik ezt a melléknevet. De térjünk csak vissza az 1902-es esztendőhöz és vázaljuk fel, tanulságként a mának is, azt a sok hercehurcát, ami itt történt kerek 5 esztendőn át. Ebben segítségünkre lesz Bárth János Erdélyből elszármazott muzeológus, néprajzkutató, aki 2003-ban Kecskeméten kiadta a GYIMESFELSŐLOKI EMLÉKLAPOK- A templom építésének 100. évfordulójára című könyvét. Egyebek között a könyv nagy teret szentel a templom építése körül kialakult vitáknak nem csak a két község között, de a felsőlokiak két tábora között is. Emberek, vélemények feszülnek egymással szembe, és ezekből egyéniségek, vezéralakok tűnnek ki, mint ahogyan máshol is! Az eddig imitt-amott meghúzódó, csendes de nehéz életű egyéneknek kemény véleménye alakul ki: már nem bólogató Jánosok. És mindezeket vizsgálva még két dolog ötlik a szemünkbe, ami, sajnos napjainkat is jellemezheti: a líderek, legyen az civil, vagy egyházi, képesek véleményt formálni erőszakkal is, mert már a XX. század elején vagyunk, az egyén itt sem képes egyedül élni, cselekedni, már hat a birka effektus is, amint látni fogjuk.A másik dolog: nehéz az emberek egy részét a megszokott kerékvágásból, életből kimozdítani. Később ők lettek a konzervatívok!
2013.01.19. Abból indulunk ki, hogy a mai középloki anyatemplom helyén már 1827-ben felépült egy kápolna, az egész völgy ezután a Kápolna-pataka nevet kapta, azelőtt a Tankók-pataka névre hallgatott és ez együtt a bükkivel ,a gyimesi kontumáci templom körül kialakult Csík-Gyimes filiái voltak. Habár sokkal később, 1853-ban vált ki Gyimeslok néven az új egyházmegye, épült az új, nagyobb templom, úgy gondoljuk, hogy már előbb is a felsőloki részekről, főleg a borosi, gáborokpataki részekről, de Ugráról is többen igénybe vették az egyetlen anyaszentegyház szolgálatait és jártak a középloki kápolnába is kereszteltetni, és istentiszteletre. De akkor még igen sokan Sántatelekéről, a Tatros forrása környékéről még mindig a csíki községek templomaiba jártak. Aztán, amikor felépült a középloki nagy templom,és 1855-ben felszentelték azt, akkortól itt volt a két felső falu/község egyházi központja. A hívek száma már 1882-ben 3134 volt. A lakosság száma évről- évre rohamosan szaporodott, és bármennyire messze is volt a középloi templom a felsőloki patakok fejében lakó emberektől, legalább a nagy katolikus ünnepekre szekéren, szánon, gyalogosan sokan jöttek az istentiszteletekre, zsúfolásig megtelt a templom! Nem lehetett valami kényelmes 5-10 km gyaloglás után még végighallgatni a misét, majd ugyanannyit gyalogolni! Ezért már az 1890-es évek végén felvetődött a felsőlokiakban az igény, hogy az 50 éves múltra visszatekintő gyimesloki egyházközség szakadjon kétfelé: Gyimesközéplokra és Gyimesfelsőlokra.(Barth János-Gyimesfelsőloki emléklapok) Ehhez szükségeltetett egy új templom, de ki tudna segíteni: Ebben az időben a közös egyházközség plébánosa Benke János volt, aki 1888 és 1925 között teljesített itt lelkipásztori szolgálatot. Az emberek ekkortájt minden krajcárukat a földvásárlásra szánták, tudjuk, sokat panaszkodott már Ollé Elek is a helyiek szegénységéről feletteseinek. Úgy, hogy Benke János nem támogatta a különválás gondolatát! És, érthető módon nem is akart lemondani a nagyszámú felsőloki hívőről, mert az ember ragaszkodik a megszokott állapotokhoz. De már itt megjegyzem, hogy Bene plébános egy erős akaratú és jellemű ember volt! Majd később meglátjuk, miért is említettem ezt a dolgot. De most térjünk vissza 1899-hez, amikor a megállói templomban éppen a Mária Magdolna búcsúja alkalmával ünnepi misét celebrált Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök, akinek a nevével már találkoztunk a megállói iskola építésével kapcsolatosan. És megtörtént a csoda: a plébánia házban tartózkodó főpapot felkereste két vállig érő hajú, széles karimájú hatalmas kalapot és széles bőrből készült cifra övet viselő csángó, és , nagy alázattal előadták az elgondolásukat, miszerint ők, mint testvérek, a saját költségükön, Felsőlok területén, egy templomocskát építenének. Ehhez kérték a főpásztoruk engedélyét. A püspök elcsodálkozott a két gazda szokatlan áldozatkészségén, hiszen itt nem laktak földbirtokos grófok, urak: két egyszerű paraszt csángóember állt előtte, akik, talán írni-olvasni sem, vagy keveset tudtak! Azzal bocsájtotta el őket színe elől, hogy készíttessenek tervrajzot, költségvetést, majd ezek valahogyan jussanak el Gyulafehérvárra. Azt hinné az ember, hogy van két csodás adakozó( legendák keringenek, hogy honnan a sok pénz, talán egy üst aranyat találtak!) és most már minden könnyen fog menni! Csalódni fog, aki így gondolja! A templom valóban felépült, és kész volt belül is, 1902-ben, de most fogózkodjanak meg: csak 1907-ben szentelték fel és miséztek benne! De, hogy mi is történt közben, azt a következőkben mondjuk el! Itt még elárulom a két tehetős gazda nevét, akik testvérek voltak: Bodor Péter Andrásé és felesége Póra Katalin, valamint Bodor József Andrásé és felesége Bodor Borbála.
2013.01.18. Gyimes a magyar nyelvű vallásgyakorlás legkeletibb területe, bástyája. A vidék római katolikus hívei a gyulafehérvári püspökséghez tartoztak a kezdetektől napjainkig. Úgy gondoljuk, hogy éppen a gyimesi csángók vallásossága, a hagyomány tiszteletük meghatározóan döntő volt abban, hogy ez a különböző tájakról idecsángált népesség mintegy 300 év alatt ennyire homogenizálódott, egységes vallással, szokásokkal rendelkező markánsan jellegzetes népcsoporttá formálódott. Az egyháznak a történelem folyamán mindig is nagy szerepe volt a közösségek összetartásában, tehát a faluközösségek és községek kialakulásában is! Néha még ki sem voltak itt alakulva a hivatalos falvak, de egyházilag már valahová tartoztak ezek az emberek. Gondoljunk azokra az időkre, 1760 és 1800 között, amikor 39 gyimesloki házaspár nevét írták be a csíkszentmiklósi, a rákosi és a somlyói anyakönyvekbe kereszteléskor. A katolikus egyház minden körülmények között igyekezett felfedni, majd gondozni hívei lelkivilágát. A kezdetekben valószínű, hogy mint missziós feladatként végezték ezt a tevékenységet a somlyai és kantai ferencesek. De az állam is hamar felismerte az egyház szerepét és 1782-ben a magyar királyi kincstár megépíttette az első templomot a gyimesi szorosban működő határállomás katonái, vámtisztjei és állami alkalmazottai számára, amelynek 1785-től már állandó, itt tartózkodó papja is volt. Tehát, ezt eredetileg nem a csángóknak, hanem a határ különböző személyzetének építették, és persze, ezt hangsúlyozták is a hivatalnokok, amikor egyre több helyi csángó vett részt a miséken, és már bővítésre szorult volna a kis templom. De ez a templom megmaradt továbbra is, amikor már csökkent a hivatalnokok száma, anyatemplomnak. 1823 környékére a kis templom már a csángók temploma lett, és feljavítva ma is használják, főleg Nagyboldogasszony napján búcsúsok lepik el a környéket, legújabban pedig a melléképületeket is feljavították és híressé lett a kontumáci templom néven emlegetett Istenháza. Sok ünnepséget, megemlékezéseket tartanak itt, ami mára már nem csak a csángók, hanem az összmagyarság ünnepe is! Gondolunk itt a pünkösd másodnapján érkező magyarországi vonattal utazó zarándokokra. A XIX. század közepéig tehát az egész Gyimesnek egyetlen egyházközsége volt, amely a Csík-Gyimes nevet viselte, filiaként idetartozott az egész Gyimesvölgye: Bükk és a Lok- Aztán 1853-ban ebből kivált Gyimeslok néven egy új egyházközség, amely magába foglalta a mai Gyimesközéplokot és Gyimesfelsőlokot. A központ a mai gyimesközéplok-i templom lett, ahol elébb egy kápolna működött, oda a gyimesi plébánia küldött misézőt. Az 1827-ben épült kápolnát az első pap , Ollé Elek idejében úgy változtatták sokkal nagyobbá, hogy köréje építették az új templomot, és addig is miséztek a kápolnában, majd lebontották és 1855-ben felszentelték a Bűnbánó Mária Magdolna tiszteletére. Már elébb szóltunk Ollé Elek óriási munkájáról, ami sikerrel járt a Szepessy Ignác és Kovács Miklós püspökök anyagi segítségével. 1907-ig ide jártak misére a felsőloki hívek is, a temetőben külön parcellájuk volt és az ösvények, ahol rövidíthették jó időben az utat a templomig szinte napjainkig láthattuk. Ezt az óriási területű egyházközséget Gyimes-Loknak, másutt Csík-Gyimes-Loknak neveznek a dokumentumok. Nem csupán a terület volt óriási, ahonnan összegyűltek, de a hívek száma sem volt elhanyagolható, hiszen 1900-ban a gyimesloki római katolikusok száma 4246 volt! Egyáltalán nem váratlan a felsőlokiak óhaja, hogy templomot építsenek és Felsőlok váljon külön Középloktól! A csángóság történetének nincs még egy ennyire megosztó eseménye, mint a szétválás. Ezt külön tárgyaljuk, mert üzenete van sok szempontból a jelenkor felé is!
2013.01.17. Ebben az időben egy új iskolai egység alakult Farkaspallón ahol Orbán András, az Orbán István megállói kántor-tanító fia kapott kinevezést. Ez a település valamikor a 40-es években és utána 1970–es évekig templommal, és iskolával rendelkezett. Ma már egy néhány lerobbant ház van, elköltözött a lakosság nagy része, megszűnt az iskola is. Amióta a Bákó, Majd a Neamti moldvai megyék rátették a kezüket a történelmi Erdély Háromkútnak nevezett településére(az erdők voltak a fontosak!) az ottani iskolát, hogy fizetni lehessen a tanerőt, mert a szülők nem akartak lemondani a magyar iskoláról, elneveztük Farkaspalló ll.-nek, hiszen már Háromkút nevű helység nem létezik(!) Hargita megye névtárában! A következőkben felsorolnám az 1940-44-között, tehát kicsi magyar világban Középlokon működő iskolákat a már említett megállói és Farkaspallói iskolákon kívül: Állomási iskola 4 tanerővel (Kovács Gábor és felesége Király Ilona, Császárné Bányai Margit és Martini Győzőné László Júlia) Barackoson 2 tanító (Márton György és Boldizsárné Csomortáni Anna), a Bükkhavas-i iskolánál 2 tanító( Szederkényi Júlia és Veress Juliánna), a Hidegség-i iskolánál 2 tanerő (férj és feleség- Bertha Imre és Bertháné Szederkényi Margit, a legtávolabbi településen, a Háromkút-i iskolánál 1 tanítónő, Rusz Sántha Rozália tevékenykedett. A nevek elárulják, hogy sokan közülük nem székelyföldiek, inkább anyaországiak. (Szőcs János utánA háború alatt egészségügyi központ, kórház működött az iskolában. De ez az időszak mély nyomokat hagyott az emberek emlékezetében. A magyar államaz emberek vissza emlékezései szerint, minden tőle telhetőt megtett az ellátás, az élhetőbb feltételek megteremtése érdekében. Beszélnek a fegyelemről, a kakastollas csendőrök pontosságáró ( pl. minden éjjel, pont éjfélkor a felsőloki és középloki járőrök Boros szádában találkoztak, ehhez órát lehetett beállítani!). Felsőlokon a kornak megfelelő kaszárnyákat, tiszti lakásokat építettek, vízvezetékkel, kanalizálással, amelyeket azóta is használ a román állam, hol nevelő intézetnek, hol kaszárnyáknak, lakásoknak! Ezek 4 év alatt felépültek,volt kereseti lehetőség a gyimesieknek is. De megemlítik a hangyaszövetkezeteket, ahol vásárolhattak és eladhatták a saját háztájukban megtermelt termékeket (tejtermékek, tojás, majorság stb.) Visszaemlékeznek a zsidók elszivárgásáról a völgyből, még mielőtt lágerbe hurcolták volna őket. Nem értettek a magas politikához, de nekik mindig fájt, ha valakit valaki bántott. Ezért nem értették pl. azt, hogy még régi románvilág vége felé (1938-39) felérkeztek vonattal a Regát felől román fiatalok, és bántalmazni akarták a zsidó kereskedőket, feldúlták az üzleteiket. De az sem volt teljesen világos számukra, hogy a középloki munkatáborban miért csak zsidók vannak? Ezért, összejátszva a magyar őrökkel, a kerítésen át élelmet hoztak a munkaszolgálatosoknak! Mi lehet rossz abban -szerintük- ha enyhíteni akarod az éhező ember kínjait. Később sokan visszajöttek megköszönni az egyszerű emberek jóságát! De azt is határozottan állítják még ma is, hogy a magyar katonák elnézőek voltak ilyen esetekben. Sőt, a gyermekeket, betegeket a táborba vitték a zsidó orvosokhoz! Ilyenek voltak a gyimesi csángók! Befejezésül egy öreg adatközlőm, az 1905-ben született Hosszú Fülöp bácsi anekdotáját írnám ide ehhez a fejezethez.: „Jövök le az asszonnyal Hidegség szádánál, s valami kubikusok talicskával hordták a prizsmát . Védő sáncokat építettek, mert nem messze volt a határ s kellett. Kérdem egy középkorú embertől, hogy én es mondjak valamit: - Nehez-e a talicska taszítása, testvér... –Az nem, uram, mert forog a kerék! Fülöp bácsi csak később értette meg, hogy mit is mondott a kubikus! Valóban forgott a kerék, a világ kereke!
