Főmenü

Rövid életrajz

- Dolgozatok és könyvek

- Díjak, kitüntetések

- Megjelent könyvek

- Saját munkák

- Mások írták...

- Videók

- Népdalok és keservesek

- Képek a mai Gyimesről

- Régi képek

- Wikipedia bejegyzés

- Blogok 2010

- Blogok 2011

- Blogok 2012

___________________

- A gyimesközéploki ezermester

___________________

Elérhetőségem:
Tankó Gyula
537145 Lunca de Jos 491,
jud. Harghita, ROMANIA

Tel: +40266339624,
mob.: +40754432920

e-mail: tanko.gyula@vipmail.hu

Kedves Olvasó! Üdvözöllek Tankó Gyula honlapján. Ha érdekel a gyimesi ember élete, sorsa, néprajza, tisztelettel ajánlom a blogomat. Címem: Gyimesközéplok 491 | Gyimes völgye | Erdélyország...

2016.08.28. 12:33 TankoGyula

Megjelent az új könyvem: Különös kompendium Gyimes néprajzáról

img_20160828_121532.jpg

Szólj hozzá!

2015.09.02. 10:22 TankoGyula

Gyimesközéplok monográfiája c. könyvem:

monografia.jpg

Szólj hozzá!

2015.08.30. 10:23 TankoGyula

Mi lett az emberből....

Címkék: Ceausescu Vámszer Géza

 2015 február 1.

Lehettem vagy negyven esztendős, amikor a kedves ugrai keresztanyám megállít az úton.

 -  Nem tudom mondjam-e, vagy nem, de mikor téged kereszteltünk, egy furcsa dolog történt. Szerencsére, inkább vidám, mint szomorú...

 - Mondja csak nyugodtan, keresztanyám. Én mindig is szerettem az öregeket hallgatni

 -Jól van. Hát az úgy történt, hogy február közepe tájékán megegyeztünk a komatársnőkkel, akik elkérték a keresztelőt, megvásároltuk, ami kellett, szépen felöltöztettünk, és elvittünk a templomba. Akkorjában csak a fejérnépek, a keresztanyák mentek a keresztelőre.A templom közél volt, volt vagy tíz keresztanya, itt ez volt a szokás.  Anyukád sem jött a keresztelőre, mert, ameddig nem volt kiavatva, s ez csak hat hét után történhetett, nem volt szabad kimozdulni a kapun. Akkorjában még nagyobb havak voltak februárban és elég hideg volt. A pap végezte a szertartást, mire befejezte, már mi is vacogtunk a hidegtől, s te is nyugtalankodtál. De az egyik keresztanyád Fazakasné volt, a korcsmáros.Mivel a korcsma közel volt, meghívott egy-egy pohár jó melegített borra. Ezt már nem lehetett visszautasítani, igaz az egy pohárból több is lett. Nagy kipirosodva a hidegtől és a bortól, szépen elindultunk hazafelé. Vagy 2-300 méterre laktok a templomtól. De sajnos, annyit sem bírtunk ki, a bor kikívánkozott. Nagy puha hó volt, és a  vasúti híd mellé téged letettünk és nyugodtan pisiltünk, senki sem járt arra. Azután , mint aki jól végezte a munkáját, boldogan hazaértünk és vidáman bédergettünk a házba.  

- Na, hogy volt-kérdi nannyád...s a baba hol van? -Kutya gyilkos teremtette, hát azt ott felejtettük a hóban a híd alatt, és vagy hárman visszafuttunk, s te olyan csendesen pillogtattál, mintha semmi sem történt volna..De úgy-e kicsi kereszt ezért nem lesz harag. Hát, nem lett. Minket szétszórt az élet.Azóta a keresztanyáim és a család nagy része csendesen pihen a felsőloki temetőben. De minden ősszel, amikor ott járok, eszembe jut az én keresztelési történetem, és persze a vidám keresztanyáim is!

2015. február 6.

Mi lett az emberből...Karácsonyi szomorú történet

Amit elmesélek, az nem ezen a karácsony reggelén történt. De most vált annyira aktuálissá,hogy most már világgá kell kiáltanom. Tudom, hogy nem érek el vele szinte semmit, de ezt elhallgatni se tudom, nem hagy nyugton. Nézzük, miről is van szó! 

 Nem is tudnám megmondani, hogy a katonáskodás éveit leszámítva, hiányoztam-e otthonról a szeretet ünnepéről, hiszen ez a családnak is a csendes, halk szavú összejövetele, Vagy két éve is, éppen a lerobbantnak mondható csíkszeredai vasútállomáson, a vonatból bámultuk az érkező, siető, vagy ráérős utazni vágyókat és nagyokat hallgattunk. Egyszer csak kettévágta a nagy csendet két fiatal ember énekhangja, amely inkább tűnt ricsajnak, mint éneknek. De azért felismertük, hogy egy régi, katonadalt énekeltek. Különös képet nyújtott a két fiatal: egyikük magas, vékony, a másik meg alacsony. A kisebbik valósággal rákapaszkodott a nagyobbra, és látszott, hogy együtt mulathattak valahol, mert így Karácsony reggelén nem találsz csak úgy, az úton egy másikat, akivel ennyire közél érzed magad. És most jön az, amiről nehéz véleményt nyilvánítani. Egyszer, csak úgy váratlanul, a magas fiú ellöki magától a kisebb, gyengébb emberkét, egy ütéssel a földre teríti és azt hiszem, ekkor már nem az EMBER cselekszik. Rúgja, üti, ahogy még állatot sem szabadna bántani. A körüllévők elhúzódnak a közelükből, mindenki elfordítja a fejét. Miért is gyűjtené meg a baját valaki? Aztán megjelenik a forgalmista a lapockájával, sípjával,és elindul a gyimesi vonat. Máskor a környező havas vidéket, a gyönyörű, hótól terhes fákat bámultam, amelyek mindig megnyugtattak, Most, hiányzott ez az érzés, és azon gondolkoztam, hogy mi okozhatja egy embernél ezt a hirtelen változást,milyen tükör törhetik apróra ilyenkor ott bent, az EMBER lelke körül? Nehéz erre válaszolni és sokuk csak felsóhajtani tudott, akárcsak Ady Endre 1899-ben írt karácsonyi versében:     Ma úgy kén,hogy egymást öleljék   ---Szívükre mind az emberek

                    De nincs itt hála, nincs itt béke        BETEG A VILÁG,NAGY BETEG...

Igen, ezzé lett a világ! Ma gyilkolnak, lőnek robbantanak,ártatlan emberek halnak meg naponta, mások földönfutóvá válnak, valamitől menekülnek.Ettől pedig az egyszerű ember is olyanná válik, mint a két bemutatott fiú is.És a tüntetők nyelvezete, sőt a politikusok sok megnyilvánulásából is keveset tanulhat a mindennapi ember, a gyermek? És mit tanul azokból a naponta látott filmekből, adásokból.amelyeket a televízió adások sugároznak. Hogy miért éppen akkor írtam le ezeket a gondolatokat? Mert éppen akkor volt tele a média a Franciaországban lemészárolt karikaturisták és más ártatlan emberek lemészárlásával. De gondoljuk jól át emberek: a mindent szabad jelszóval müködő liberális világnézet vajon, valamilyen mértékben, nem hibáztatható a történtekért?

.2015. február 17. KI GONDOLTA VOLNA...

Kissé szomorú hangulatban sétálgatok a múltban. Igen, mert ma ismét a magyarság sorsára gondolok Erdélyben és bármennyire is igyekszem tiszta fejjel megítélni, ami a múlt napokban történt az Aradi vértanúk szobrainak meggyalázásával, csak elszomorodni tudok. Felteszem a kérdést: Hogy nem tudnak egyesek megérteni és belenyugodni egy olyan valóságba, amihez nem fér kétség? Pedig csupán arról van szó.hogy Erdély minden egyes nagyobb városában, amelyek lassan elrománosodtak,sok minden tanúskodik, vagy legalább is, tanúskodott arról, hogy ezen a földön egy erős magyar kötődésű kultúra létezett.Itt és most csupán egy példát említenék, mégpedig a magyar színjátszásról szeretnék egy néhány gondolatot megosztani.

   Kolozsváron a magyar nyelvű színjátszás 1792-ben kezdődött!! Nem árt, ha utána néztek, hogy akkor és utána még sokáig a mai Budapesten milyen nyelven történtek, ha egyáltalán voltak - előadások...1821-től Kolozsvár már kőből épült, állandó színházzal büszkélkedhetett. Mennyi mindennel tudnám folytatni, ha volna ehhez kedvem. De pillanatnyilag nincs! És gondolom, ameddig valaki magyarázatot tud nekem adni arra az egyszerű naiv kérdésemre, hogy miért harcolnak olyan erőteljesen a múltbeli minket igazoló nyomok megsemmisítéséért, addig én minden ilyen tettükkor elszomorodok!!! Betegese sajnálom a múltunkat!!!

   

 .

Szólj hozzá!

2015.08.30. 10:23 TankoGyula

Falunapok Középlokon...

2014. szept. 2. A jövő hét végén falunapokat tartunk Középlokon, ahol bemutatásra kerül a mi könyvünk is, amelyről a múltkori bejegyzésembe beszéltem. Fáradtságos út volt az adatok gyűjtögetése, rendezése, de felejthetetlen, izzadtság szagú boldogság fogott el, amikor új, vagy rég ismert adatokra bukkantunk  olyan időkről, eseményekről, emberekről, akikre mintha egy megtapínthatatlan óriás rácsukta volna az időt, és ők, a csángók, képesek voltak mégis kitörni ebből az álló világból, és 2-3 száz év alatt olyan sajátságos népi kultúrát hoztak létre, amelyet még ma is csodál a világ, és amely a magyar kultúra szerves része.Nem tudom megállni, hogy érzéseimet ne közölném az olvasókkal is, ezért ideírom a vázlat füzetembe meglapuló kis bejegyzésemet:

          Gyimesi alliteráció : Szívemből született szerelmes szöveg szülőföldemről , Szülőföldemnek! 

Szólj hozzá!

2014.08.30. 09:13 TankoGyula

Visszatérés

2014.augusztus 30. Visszatértem, szinte egy év után,a blogom írásához. Közben már a nyomdában van, és egy vagy két héten belül, megjelenik egy könyv, Gyimesközéplok monográfiája. Tulajdonképpen, főleg az első kétszáz év fontosabb történéseinek bemutatására gondolva, az egész Gyimesről beszélünk, hiszen sokáig közös , egyetlen egyházközség létezett, és mint területi , falu vagy községek szintjére is, sokkal később tagozódott Gyimes. Néprajza pedig, ami mára már nem csak a gyimesiek, hanem az egész magyar kultúra kincs, teljesen egy törzsből fakad! Gondoljunk csak a táncaikra, keservesekre és hagyományos gazdálkodásukra. Gondolom, majd az olvasó választ kaphat ezekre a kérdésekre. De most pillanatnyilag, Tusnádon pihenek és csodálom a természet szépségeit! Fényképezek is, mert most még együtt zöldellnek az örökzöld fenyők és a lomblevelűek. De később, az első hidegebb, harmatos éjjelek után, a lomblevelű fák, bokrok, annyi színt vesznek magukra, ahány fajta terem itt. És az örökzöld fenyvesben a sok szín csodaként hat a szemlélőre. Nekem ilyenkor mindig Petőfi sorai jutnak eszembe: O, természet, o,dicső természet, Mely nyelv merne versenyezni véled?  

Szólj hozzá!

2013.09.01. 19:41 Tankó Gyula

2013. szeptember

6 komment

2013.08.04. 15:58 TankoGyula

2013. augusztus Hova tűntek el az augusztusi bejegyzések??

Címkék: Románia

Nem tudom itt tovább folytatni, mert, habár sikeresen elértem a tegnapi napig, minden nap mentettem, megjelent a nézői, olvasói stb. statisztika is, és láss csodát: ma reggel üres volt. De a szöveg megvan, minden dokumentum megvan, újságnak, folyóiratnak is leadtam, úgy, hogy majd meglátom, hol fogom közölni.Én azt mondom, még a megtépázott demokráciában is bízni kell, már ami a szólásszabadságot illeti!!!.

2013. 08. 28. Valamikor, valahol azt mondtam, vagy legalább is azt gondoltam, hogy én megcsömöröltem a politikától, ami engem körülvesz, tehát többet nem politizálok! De hát hogy lehet leszokni valamiről életed utolsó szakaszában, hogyha tudatosan, vagy ösztönösen azt teszi mindenki a környezetedben? És rájöttem, hogy nincsen olyan emberfia ebben a modern világban, aki ne politizálna! Esetleg nem tudatosan! De  ha csak az engem körülvevő emberekre gondolok, vagy családomra, elődeimre, saját magamra, rájövök, hogy valóban mindenki, minden szinten, némán vagy hangosan, de politizál. Ezt akartam valahogyan igazolni, amikor megírtam, összeállítottam egyik könyvemet, amelynek A politika árnyékában címet adtam. Szokatlan volt ez az ismerőseim, a kiadóim számára is, hiszen én egészen mással foglalkoztam ezidáig! A megjelent dolgozataim, könyveim a gyimesi csángók életviteléről, szokásairól, hagyományaikról, táncaikról, gazdag népdalkincsükről szóltak, ezekkel kapcsolatban vált ismertté a nevem. És az utolsó időben Gyimes benépesedése érdekelt és megcsodáltam azt a hallatlan munkabírásukat a gyimesi csángóknak, amellyel megszerezték a földtulajdont, aztán éjt nappá téve dolgoztak a betevő falás előállításáért ezen a terméketlen, szikár, köves földön, amit Gyimesnek neveztek! Így jöttem rá arra is, hogy miért énekelnek itt, ebben a hegy-völgy, patakországban olyan sok keservest. A keservesek szövegei is szomorú dolgokról beszélnek:
                                  "A gyimesi hegyek kőből vannak rakva,
                                   Sok jó édesanya sírva jár alatta,
                                    Ne sírj, édesanyám, ennek így kell lenni, 
                                    Minden jó családból egynek rossz kell lenni.
 És megtudtam azt is, hogy ezt az izzadtsággal megváltott völgyet tartottá igazán szülőföldjüknek, nehezen mozdultak ki innen, hiszen még mi is így énekeltünk legénykoromban, ha valahova messze kellett indulnunk,esetleg valaki, valahol megkérdezte tőlünk:
                                 Erdélyország, Gyimesvölgye a HAZÁM,
                                 Arra sirat ingem az édesanyám...                      
 Egy dologban biztos vagyok. Ha valaki a gyermekkorát Gyimesben töltötte, az nehezen tudja nélkülözni a gyönyörű fenyveseket, hegyeket, csobogó patakokat. 

Szólj hozzá!

2013.07.31. 12:06 TankoGyula

2013. július

2013. július 29. Végre befejeztem a négy éve kezdett blogom bejegyzéseinek átdolgozását, javításait, és az így nyert szöveg, amely 231 oldalnyira sikerült, lassan elkészült és kiadásra vár. Ehhez kezdtem tárgyalgatni. Végeredményben ez a szöveg azt tartalmazza, ami a szívemhez a legközelebb áll: Gyimes történelme az ismert a dokumentumok és kutatások szellemében, és, főleg az ide csángált emberek szokásairól, életéről, hiedelemvilágáról beszélek, írok. Én beleszülettem ebbe a világba, és szerencsés voltam, mert még a gyermekkorom és fiatalságom nagy része ebben a hagyományokban gazdag, szinte mesés világban telt el. Akkor még Gyimesre,  mintha rá lett volna csukva az idő, úgy őrizte szinte máig a hagyományokban gazdag múltját! Gondoljunk csak a harminc fajta táncalkalomra,vagy az ennél is több táncra, amit még az 1960 -as években eltáncoltunk a jelesebb táncalkalm, akkor úgy reggel felé. Mára ezek már színpadra kerültek, és a híres két - három napos lakodalmak is kimaradtak, a maiak már csak karikatúrái a régi mulatságoknak. Ezért először a leendő könyvemben bemutatom a régi szokásokat, ünnepeket, lakodalmaikat és életmódjukat, majd a második részben arról szólok, hogy csak az én időmben, amire visszaemlékezek, azaz 70 évről van szó,mi minden távozott a gyimesiek szokásvilágából, mennyivel lettünk szegényebbek. Csaj egy példa: naphoz tudom kötni, amikor Középlokon az utolsó pityókalopó kalákát rendezte Halmágyi Misi, a híres zenészdinasztia egyik utolsó képviselője. Vagy mik voltak azok az "ajándéktáncok". De hosszan tárgyalom első találkozásaimat a gyimesi keservesekkel, lakodalmakkal, kalibázással. Ezeket úgy írom le, ahogyan Nagy Olga néprajzos meseíró észrevette az első kötetemnél, azaz belülről, mint aki átélte azokat! Aztán rátérek azokra az új formákra, amikkel ez a népcsoport igyekezett betömni a sok keletkezett űrt, amelyeket hagytak a kimaradt szokások, Mert ez a népcsoport sem élhetett itt, elszigetelve a világtól hagyományok, szokások népdalok, táncok nélkül. És büszkék lehetünk arra, hogy itt őriztük meg a legtöbb táncot az ősi formákból, amelyeket az idők folyamán a gyimesiek a maguk ízlésére és a maguk lelkületére alakították. Gondoljunk csak a lassú magyarosra, a rengeteg kalákára, az étkezési szokásaikra, vagy a sokszor félreértett párkereső szokásukra, a guzsalyaskodásra, amelyik a próbaházasság egyik formája volt ennél a népcsoportnál. A gyimesi csángók is, mint bármelyik népcsoport, igazi alkotók voltak, csak ők tovább őrizték ezeket a kincseket, ahogyan Vámszer Géza már 1940-ben leírta: "a székely paraszti műveltség archaikus rétegeit itt őrizték meg a legjobban" és én még hozzátenném, a legtovább, szinte napjainkig! És nagyon is időtálló Kodály Zoltán 1949 -ben tett kijelentése is: "Európa nem arra kíváncsi, hogy hogyan utánozzuk őt, hanem arra, hogy mit adunk magunkból!"

 2013. július. 30. Sajnos, ma és holnap, nem tudom folytatnia blogomat, mert közbejött egy váratlan, szomorú esemény a volt iskolám, a Majláth Gusztáv Károly iskola közösségének az életében. Mivel az iskola szomszédságában lakom,gyakran belépek a mostani fiatal kollégákhoz egy kis duma partira. Szeretek elbeszélgetni ezekkel a fiatal kollégákkal! Főleg az igazgatókkal, hiszen én elődjük voltam közel 40 éven át De amit ma reggel láttam az irodában, azt, úgy hiszem, soha nem feledem el! Holnap reggel leírom, mi is történt, mert most sürgősen hívnak valahova...

Szólj hozzá!

2013.06.03. 08:46 Tankó Gyula

2013. június

Címkék: lakodalom fonó megyézés radina ajándéktánc

2013. június 2. Az első generáció, amelyiktől gyermekkoromban láttam és hallottam sok mindenről, az a nagy öregek korosztálya volt: a nagy szüleimé és más véneké, akikkel találkoztam a családi és más összejöveteleken. Ilyenek voltak a várva-várt télesti szomszédolások, amit beszélgetőnek hívtunk, aztán a fonók, családi megyézések, sőt táncok, radinák, lakodalmak egyes részei, amelyeket nappal tartottak, pl. az ajándéktánc. De nehéz lenne minden alkalmat felsorolni, hiszen ma sem tudom, hogy kitől és mikor tanultam meg mintegy száz népdalt, balladát, keservest, amelyeket még ma is ismerek. Ez az átadott szokásvilág, hiedelmek, életvitel sok időn át alig változott, hiszen már mondtam, hogy az idő mintha rácsukódott volna Gyimesre. Igaz már az 1800-as években érdeklődők, tudós emberek jöttek Gyimesbe, ahol egy különös, gazdag hagyományos világgal találkoztak.

2013. június 3. Már említettem, hogy gyermekkoromban alig változott a gyimesiek életvitele. Állattenyésztéssel foglalkoztak, kalibáztak, még mindig megvolt a népi viseletük, a hagyományos zenére táncoltak, lakodalmaztak és szokásaikat, hiedelem-világukat is megtartották. Ez olyan volt egy gyermek számára, mintha minden nap elkalandozna egy más, csodás világba, lidércekkel, varázsló szépasszonyokkal találkozna, közben a már említett összejöveteleken csodás történeteket szívott magába. Kavargott bennem a valóság és a mese. Aztán, ahogy nőttem, nőttünk, úgy bővült körülöttünk a világ. Nem csupán hallgatói, szemlélői voltunk a minket körülvevő világnak, hanem kivettük a részünket a munkákból, táncból, betlehemezésből, kalákákból és mi tagadás, szerettünk és minket is szerettek, és a gyimesi párválasztás máshol ismeretlen formáját, a guzsalyaskodást is kipróbáltuk. Két fontos változás azonban történt a háború után Gyimesben is: a gazdák mostanra földtulajdonosok lettek, amely már évszázados álmuk volt, hiszen az 1800-as évek végéig csak bérlői voltak a használt földterületeknek. A másik  dolog, az iskola fontosságának a felismerése volt. Ettől fogva, az 1950-es, de főleg a 60-as évektől kezdődött a régi hagyományos közösségek szétesése és sok hasznos, örökölt szokás, hagyomány eltűnése. Ezeket így átgondolva alakult át a blogom is, felvéve egy szokatlan formát, amelyik tulajdonképpen egy kompendium két fő résszel: Az elsőben bemutatom a RÉGI GYIMES rövid történelmét, benépesedését, életmódját, szokásait, hiedelemvilágát, ünnepeit, legendáit, majd azt vizsgálom, hogy az utolsó 40 évben mi változott, mi tűnt el a hagyományos szokások közül és egyáltalán jött-e valami azok helyébe? És vajon mennyivel és miben lett szegényebb a gyimesi csángók közössége? Így alakult a blogom, és ha néha szomorú hangulatot fedez fel benne az olvasó, az azért van, mert én belülről néztem mindent, ami eltűnt! Azokat átéltem, az én időmben lettünk szegényebbek, és minden eltűnés valaminek a halálát is jelenti! És hogyne fájna, ha abban az én gyermekkorom, ifjúságom is benne van?

Az öt utolsó bejegyzésem majd a megszerkesztett könyvem elejére kerül eligazításként egy szokatlan, furcsa néprajzi kompendium rövid bemutatása céljából.

 

Szólj hozzá!

2013.05.29. 11:29 TankoGyula

2013. május

Címkék: beszámoló Vámszer Géza Kodály Zoltán Halmágyi

2013.05.29. - kezdem beszámolómat.

2013. május 30.  Amikor hozzákezdtem a blogom írásához három évvel ezelőtt, nem gondoltam, hogy ez lesz a honlapom legfontosabb része. Igaz, azt sem láttam előre,hogy ez egy néhány bejegyzés után teljesen szokatlan irányt vesz és eltér a megszokott blogok napi témáitól és formáitól. Ahogyan most visszagondolok a honlapomban felsorolt néhány célkitűzésre, nem meglepő a blogom alakulása! Életem folyamán addig már megjelent közel ötven dolgozatom, díjakat vehettem át, és öt önálló kötetem is megjelent, valamint több könyv társszerzője is voltam, amelyek mindenike annak a népcsoportnak a szokásairól, népi kultúrájáról szólt, akik között megláttam a napot, és életem nagy részét leéltem. Nem kevés ez, hiszen a 74 évből csak az iskoláim, katonaság és az egyetemi éveimet töltöttem távol szerelmetes szülőföldemtől, Gyimestől. 

2013. május 31. Írtam a blogot és arra jöttem rá, hogy egy néhány nap elteltével nem a mindennapjaimról számolok be, hanem a napok, hónapok, évszakokhoz kapcsolódó szokásokról, hiedelmekről, hagyományokról írogatok, és rám telepedett egy sor felismerés, hogy micsoda gazdag népi kultúrát őrizett meg ez a magyar gyimesi csángóság szinte napjainkig! Úgy őrizték, csodával határosan ezt a kincset, változatlanul, régi formájában, mintha valaki rázárta volna az időt Gyimesre! És ez így is volt, mert nem is olyan régen, 1940-ben írta Vámszer Géza: "a székely paraszti műveltség archaikus rétegeit itt őrizték meg a legjobban.!" Úgy éreztem, amit csak tudok, kötelességem azt lejegyezni, hiszen csupán kilenc évvel később, 1949-ben már így panaszkodott, buzdított az eltűnés veszélyére világítva Kodály Zoltán: "Európa nem arra kíváncsi, hogy hogyan utánozzuk őt, hanem arra, hogy mit adunk magunkból" Ezt mintha mára elfelejtettük volna! Az utolsó 40-50 évben felgyorsult a hagyományos csángó élet megváltozása és szinte időhöz kötötten ismerek, felsorolhatok olyan több száz éves szokást, hagyomány, ami egyszerűen eltűnt az életünkből. Gondoljunk csak a híres csángó lakodalomra, ami három napig tartott, a kalibázásra, az ajándéktáncra, az egymást kisegítő kalákákra,a koporsóba-tételre, a megyézésre, a karácsonyi megéneklésre és sorolhatnám, mi mindennel lettünk szegényebbek. Konkrét példát is tudok mondani sok eltűnt szép szokásról, amelyek mindenike valamikor az egymás iránti gondoskodás szép példája volt századokon át. Egy példa: a zenészeinket minden ősszel a fiatalok lopókalákával segítették fel, ilyen volt a"pityókalopó kaláka" Részt vettem Középlokon az utolsó ilyen kalákában, amelyre csupán három fiatal jött el, Halmágyi Misi, a híres zenészdinasztia tagja, ekkor fogta fel, hogy itt már haldoklik az érdeklődés az ő zenéje iránt! Pedig ez a zene, a gyönyörű keservesek, mulatók tartották a lelket kétszáz éve ebben a közösségben, Így határoztam el, hogy számba veszem, mi is tűnt el a gyimesiek életéből az utolsó 50-60 évben és egyáltalán jött-e helyébe valami új. Szerencsés ember voltam, mert bele születtem ebbe a kultúrába és ismertem három generáció népi kultúrájának legfontosabb szeleteit.

Szólj hozzá!