Nyika István- a gyimesközéploki ezermester és népi költő nyomában
A tálentum, ami az emberrel születik, valamilyen módon felszínre tör. Ha még olyan szerencséje is van az illetőnek, hogy azt képes művelni kitartással, sok munkával, akkor ebből csodák is születhetnek!
Mivel jelen esetben Gyimesről beszélünk, a valakivel született tehetség és ennek a nyomán egy kicsit, vagy akár nagyobb mértékben is, eltérni a megszokottól, a mindennapitól, annál furcsább, habár tudják és mondják az emberek, hogy „nem születtünk egyformának”! Ez szinte naponta észlelhető a közösségekben, iskolában, a minennapi tevékenységekben. Így alakul ki egy közösség szokásvilága, munkakultúrája, erre alapul az ugynevezett „életre való nevelés”is. De miről is beszélek én most? Adva van egy későn betelepített, három községből kialakult földrajzi és etnikai közösség, a gyimesi csángók. És adva van egy EMBER, aki valamivel a XlX . század közepe után született, környezete ráragasztotta az „ezermester” nevet, és akire sokat sem a történelmi helyzet nem hathatott, hiszen Gyimes a székelység legelszigeteltebb vidéke volt minden szempontból abban az időben, sem az iskola nem kényeztette el őt, vagy esetleg, kínozta a gyermekkorában, hiszen akkortájt a gyermekek nagy százaléka, ha egyáltalán járt iskolába, az csak télen történhetett, hiszen itt más dolga volt a gyermekeknek! Így is mondták, ha valaki érdeklődött egy lurkó, vagy besorozott fiú osztályai felől:” Én négy telet jártam iskolába!” Egyesek a XlX. század végén kezdték kóstolgatni a betűk ízét, hiszen nagy lépésnek számított, hogy a három későbbi község mindenikében alakult egy –egy iskloa. Orbán Balázs, a legnagyobb székely az 1860-as években járt Gyimesben és a Székelyföld leírása című monumentális könyvében, szabadon idézve, a következőket írja: „annyi jót mondék a gyimesi csángókról”....és elmond két-három nem valami hizelgő tulajdonságot is, hogy elkerülje még a gyanú árnyékát is, ha valaki arra gondolna, hogy a tudós báró csak dícsérni tud. Melyek ezek: ...a gyimesi csángók, mint minden állattenyésztő, a természetben tevékenykedő ember, nem szereti az iskolát, a tudományokat, a mesterségeket, az egy szobába való bezártságot, annyira, hogy még az előljáróik sem tudják a nevüket alárni! Bizony, ebben tökéletesen igazat adok Orbán Balázsnak, hiszen még az én gyermekkoromban is, ha valaki iskolába szeretett volna menni és ezt jelezte az idősebb szülőknél, azonnal jött a válasz:
- Minek neked iskola, hogy Úr legyen belőled? Nézd meg jól, bármelyik Úrnak egy másik Úr parancsol, aki nála nagyobb Úr! De nekünk itt a szabadban, ha kimegyünk a kalibához, a havasra, ki parancsol! Csak az Isten!
Ez így is ment a kezdetekben, de később meggyőződhettek, hogy, bizony hosszú az Állambácsi keze, nincs teljes szabadság, nem azt teheti az emberfia, amit akar! És mind ezeket ismerve, azt kérdem költői kérdés formájában, legalább magamtól, hogy hol tanult meg verselni, legalább 4-5 népi parasztköltő, akikről tudomásunk van Gyimesben? És hogy lehetett itt valaki ezermester? Én dolgozatomban egyetlen egyről szeretnék értekezni, aki igazi ezermester volt és ráadásul ránk hagyott az első világháborúról egy hosszabb versesnaplót!
A neve Nyika István, az egyik elismert, módos család tagja, akinek elődei talán Moldvából származhattak, akárcsak a Bilibókok, Tankók egyrésze és mások. A Nyikák, több, mint 300 éve letelepedtek a mai Hidegség-száda alsó felében. Gazdag családfájuk mára 100-nál több tagot számlál és mindig e vidék szorgalmas, munkaközpontú, ezért jómodú, vagyonos embereinek számítottak és számítanak napjainkig. Azt mindenki számontartja, hogy a nagy család tagjai, leszármazottai egészen napjainkig, különös technikai tehetséggel, talentummal rendelkeznek: kitűnő mesteremberek, legtöbbjük autodidakta a vas és fa megmunkálásában, de a leszármazott fehérnépek is különös szervező készséggel rendelkeznek. Mindenképpen a kemény munka megszállottai ők is, ezért sikeresek.
Nyika István, akiről szólni szeretnék, és aki 1865-70 környékén született, csodabogárnak számított Gyimesben. Felnőtt korában egy lerobban, kezdetleges cséplőgépet szerelt ki tudja már, honnan, azt működő-képessé tette és járta vele a völgy három községét, kiszolgálva azokat az embereket, akik ilyen munkát igényeltek. Aztán szétnézett Udvarhely környékén és Szépvízen, dokumentálódótt, majd itthon az elődöktől örökölt és kezdetleges vizimalmot, vizifűrészt, felújított, modernizált és működtetett. Neki csak ötletre volt szüksége, és, ahogyan az öregek visszaemlékeznek,”...a világon mindent meg tudott csinálni!” De a fentiek mellé még épített egy posztó és cserge ványolót (nemezelésre), hiszen akkorjában itt a gyapjú volt sok minden alapanyaga: posztó, szőttesek, pokróc, cserge stb. De ez még nem minden: látta, hogy a csángók az akkori rossz utakon napokat szekereznek a gyergyói, udvarhely környéki, sőt a szépvízi olajütőkhöz, hiszen elég sok kendert, lent termeltek és még napraforgó magot is vettek Moldvában, ezekből olajat „üttettek”, préseltek, mert a hosszú, bőjtös napokra azt használták zsír helyett. És mindezek betetőzésére, arra gondolt, hogy ha már van vizifűrésze, deszkája, miért nem lehetne asztalos műhelye? Szerszámokat vásárolt, és maga is csinált a saját elgondolása szerint és beindított egy szokatlan asztalos műhelyt! Mondom, szokatla, mert nem csupán az annyira keresett épület tokozatokat készített, hanem furcsa, eddig nem látott bútorokat: szekrényeket, nagy, támlás ágyokat, amelyekről még sokkal később is beszéltek az emberek! Hát, hogyne beszéltek volna, hiszen „kicsi magyarvilágban” még Budapestről is jöttek megnézni bámészkodók, sőt, állítólag vásároltak is ilyen bútordarabokat! Most már csak az a kérdés, hogy Nyika Pista mi is volt tulajdonképpen, állattartó gazda, gépész, asztalos mester? Mert láttam egy olyan régi magyarvilági meghívót is Udvarhelyre( amely a székely szerveződés, modernizálódási próbálkozások fontos iskola- központja is volt!), amellyel egy ipari egylet meghívja”Nyika István gépész urat”egy bizonyos tanácskozásra. Bizony, ha szükség volt, a fontos hirek akkor is szárnyakon szálltak! Mielőtt magáról a költőről beszélnék, még megemlítek két dolgot, amelyekkel terebélyesedett, szinte áttekinthetetlenebbá vált sok oldalú tevékenységeinek köre. Igen-igen tevékenynek bizonyult a középloki, éppen fejlődésnek indult faluközösségek fontos mozzanataiban is. Ilyen volt a szomszédságukban épült Bánd-Patak-i templom felépítése, hiszen 1926. június 24.-én tartott felszentelő ünnepségeken alkalmából beszámolt a kiadásokról, anyagok, szükséglet felhasználásáról, hiszen ő vezette a munkálatokat, kifizetéseket, bevételeket, adakozásokat, tehát a templomépítési könyvet! Jó- mondhatná bárki- technikai ember volt, egy örökmozgó, pihenést nem ismerő ember, ennyi! És most meglepetésre, egy másik oldalát mutatom be ennek a csodálatos embernek! Mégpedig az iskolázott, értelmiségi emberekre jellemző oldaláról szólok! Fiatal korától összegyűjtötte a híres, két napi( sokszor háromig) tartó csángó lakodalom ceremóniája közben elhangzó legrégibb szövegeket: leánykérés, leány és legénybúcsúztatók, árva hazai(menyasszony) és vőlegény búcsúztató, a násznagyi ebédköszönés, a leánykikérés újabb búcsúztató szövegei, a menyasszony beköszöntője az új szülőkhoz, kontyolás, ételek verse felszolgálása és még sorolhatnám. Az idők folyamán történt átalakulások, változó szövegek közül a Nyika István szövegei állnak a legközelebb az Orbán Balázs által is ismertetett verses szövegekhez, és szerintem, legalább is formailag, talán azoknál is régebbiek! Ő nem csak összegyűjtötte a szövegeket, hanem fiatal korától lakodalmas gazda is volt a csángók mulatságaiban, lakodalmaiban, és az öregek visszaemlékezései szerint „igen-igen jól mulattak, amikor Nyika István volt a lakodalmas gazda!”De írói vénára vall, ahogyan bemutatja a lakodalmi menetet, amely sokszor 5-6 kilómétert gyalogolva végig énekelték, ujjugtatták a falu nagy részét a vőlegény házáig, tehát az egész falu fontos, közösséget összekovácsló eseményeként mutatja be a lakodalmat: ahogyan mulattak, ahogyan az út két felén, a kapukban várták az emberek a lakodalmas meneteket, akik feldíszített, fa kulacsokból pálinkával tisztelgették, kínálgatták az ismerősöket. Legalább egy hétig volt amit tárgyaljon a faluszája! És most következzék mindennek a teteje, a koronája, ha úgy jobban hangzik, amiért én megírtam ezt a dolgozatot! Az 1970-es évek elején a Nyika István egyik leányunokája átadott nekem egy hosszú, talán 38 szakaszos versben írt levelet, vagy nevezzük inkább naplónak, a szakaszok legtöbbje 8 soros, a sorok szótagok szerint váltakoznak(hosszabb-rövidebb). Ez nem más, mint a Nyika István saját kezüleg írt verses szövege, amelyet 1914-ben írt és az udvarhelyi korházban fejezett be, ahol éppen gyógyítgatták sebeit, amelyeket a híres Doberdó-i olasz fronton szerzett. Először is meg kell említenem, hogy gyönyörű betükkel írja a verset és elfogadható, szinte jónak mondható régies helyesírással! Ez az ember sokat kellett, hogy olvasson, de mikor volt, látva az elfoglaltságát, erre ideje? Ez számomra titok marad! Annyi bizonyos, hogy a versben találhatunk XlX. századi költői sztereotipiákat, ódákból és himnuszokból eltanult költői fordulatokat. De szembetűnő a király( császár) tisztelet vagy ismert költők, mint a két Kisfaludy nevű testvér költőpáros verseiből a helyi keservesekben, népdalokban is előforduló, átvett sorok a szülőföldről. Ilyen például a „Szülőföldem szép határa/ Meglátlak-e valahára”. A katona- költő az 1914-es háború kitöréséről, okairól, bevonulásokról ír, és a katonák sorsáról. De ez átláthatóbbá válik, ha ideírom a hosszú költemény négy fejezetének a címét és példákkal ilusztrálom a mondanivalóját röviden.
1.) Az első fejezet címe : Az 1914-es háború kitöréséről Itt, ugylátszik még lelkesen elfogadja, sőt bíztatja a fiatalokat a háborúban való résztvételre. Mint ahogyan az divatos volt az akkori hosszabb költeményekben, a mi költőnk is egy ajánlással, dedikációval kezdi:
Oh,te sötét gyászt viselő/ Kedves magyar népem,/e keserves költeményem/ Tihozzátok mértem/aki tudja olvassa el/ igen szépen kérem/ mert ezt leíratta vélem/ A honfi érzelem/
Majd megmagyarázza a háború közvetlen okát: Értsük meg hát honnan ered/ a dühös háború/ ...Megölték a trónörökös/ Ő fenségét s nejét/ S már még akkor megsebezték/ Mindnyájunknak szívét.../Általános mozgósítás / Van már kihirdetve/ Mert a muszka rátámadott/ A magyar nemzetre... Magyarázatával visszatér egészen 1848-ig!
„Negyvennyolcba kijöttek volt/ Muszka apáitok/ Eddig elé gondolom, hogy / Ti is hallhattátok./ Nem felejtették el soha / Azt a magyar tánczot/ Sok helyeken holt muszkával/ Megdugták a sánczot./
Bármilyen lelkiismereti problémának tekinti is a háborúban való résztvállalást, nem takargatja, hogy „a dühös háború egy bánatkoszorú”. Itt egyuttal, mint bármelyik költő tenné, ő is használ költői elemeket: megszemélyesítést, sőt metaforát is. Végül az Isten segítségét kéri a „bús magyar nép” oltalmazására!
2.) A következő 13 szakasz, amely 8 soros versekből áll, „A megnősült katonáról címet viseli, és itt nem csak a középkorú férfiakra gondol, henem, abban az időben sok fiatal ember már katonaság előtt megnősült, ezért fajdalmas volt itthon hagyni a szülőket, fiatal feleségét, sok esetben a gyermekeit is! Íme egy részlet:
„ Édesanyánk mért szültél a világra/ Most nem kéne elmenni a csatába/ Igen sajnos oly hirtelen elmenni/ Kedves nőnket s gyermekinket itt hagyni”... Így írja le a búcsúzást:
„Hosszat fütyölt a masina gőzsípja/ Felültünk a katonai nonatra/ Az viszen fel Galicia szélire/ A vérmező vagy siralom völgyébe.” Szinte érzi azt a veszélyt, amelyet később katona-kesergőkben, az öregek elbeszéléseiben így ismerünk meg: Ott esett el 120ezer magyar/ Eltemette gyászos Galicia! Már szinte érezni a veszélyt, a vér látványát, hallani a sebesültek jajgatását. „Jertek ide szanitész vagy sebészek/ Sebeimet ha bekötni meritek/ Kössétek bé, ne fólyon el a vérem/ Míg vérem lesz, van még élet-reményem!” Mennyire hasonlít ez az érzés egy első világháburós kesergőhöz, amelyet Gyimesben, de egy változatát Kalotaszegen is énekelték és amelyet annyira csodáltam: „Örmester úr, arra kérem/ Kösse be a sebeimet/ Kösse be a sebeimet/ Mentse meg az életemet///Megmenteném, de már késő/ Mind elfólyt a piros véred/ Mind elfólyt a piros véred/ A doberdói csatatéren!” Úgy, ahogyan ez a kesergő sem a „hurrá optimizmusról szól, a mi költőnk is érzi, hogy valahol a halál közelében él még, de kit tudja meddig” Lassan verssorai hangja a kezdeti lelkesedésből átváltozik a veszedelem megérzésével a félelem hangjává „A népnek a színét s javát elvitték/ Az ellenség prédájának kitették!” De roppant érdekesnek tűnik a 13. szakasz: „Honvédinknek hiába van ereje/ Bátor szíve s hős vitézi szelleme/ Hogyha nincsen ágyújuk és fegyverek/ Legyőzheti a tatár s muszka sereg..” Mintha a 34 évvel később történteket idézné látomásként az olvasó elé, ami a Don-kanyarnál történt!
3.) A harmadik fejezet címe: Az ujoncok ( reguták) bevonulása és itt ismét a kötelességről szól:”Katonaság nélkül a hon dísztelen/ Annak lenni minden honfi kénytelen!”
4.) Az árvákról és az özvegyekről- A háború tragédiája mindenkit lesúlyt! Békét várnak! Így kesereg: „A honszeretetben semmi öröm nincsen!” Ismét az Istenhez könyörög segítségért! Mintha előre vetítődne Trianon árnyéka! Ezt a részt már a Székelyudvarhely-i katonakorházban írta, sebesülten.
Így ismerünk meg a versekből egy igazi hazáját szerető magyar csángó embert, aki megsebesült Doberdó mellett, és szomorúan elénk tárja a háború borzalmait is, mintha érezte volna a közelgő borus Trianon árnyékát!
...Itthon még sokáig ezermesterkedik, gazdálkodik, a templom építésénél bábáskodik, sőt a híres, hagyományos csángó lakodalmak ismert gazdája, szószolója. Még azt is megérte, amitől félt a vers első felében: akkorjában kelet felől fújt már a szél! 1950-ben távozott az élők sorából!
Tankó Gyula tanár 2013 . január 14. Gyimesközéplok.
Versek:
1914. évi háború kitöréséről
Oh te sötét gyászt viselő
Kedves magyar népem
E keserves költeményem
Tihozzátok mértem
Aki tudja olvassa el
Igen szépen kérem
Mert ezt leíratta vélem
A honfi érzelem
I.
Értsük meg hát honnan ered
A dühös háború
Honnét szálat a fejünkre
A bánat koszorú
Megölték a trónörökös
Őfenségét és nejét
S már még akkor megsebezték
Mindnyájunknak szívét
II.
Meggondolatlan szerb király
Nagyon rosszul tette
Mert ezáltal magát s népét
Csak bajba ejtette
Mert nemzetünk vérbosszút áll
Nekik békét nem hagy
Szerencsétlenek egyike
Szerbia most csak te vagy
III.
Addig a hazánk csendbe volt
S ahhoz voltunk szokva
Hogy minket ne bántson senki
S mi sem senkit soha
Őfelsége jó királyunk
Igen kegyelmes volt
Sokat eltűrt s bosszúálló
Életébe nem volt
IV.
Hogyha baj volt miköztünk
Azt itt elvégeztük
És a szomszéd országokkal
Nem közöltük
Az életér munka tenni
messzire elmentünk
Akárhol is Isten tudja
Hogy ingyen nem éltünk
V.
Haza haza minden honfi
S vége a munkának
Eleget kell tenni most a
Király parancsának
Általános mozgósítás
Van már kihirdetve
Mert a muszka rátámadt
A magyar nemzetre
VI.
Nincsen egyéb mit dolgozni
A muszka országban
Mü nem híttunk egy szóval is
Jertek a csatába
Mi ha veszünk ti is igen
Tudom bizonyára
A magyarval szembevágni
Mindenki megbánja
VII.
Van is még ám a magyarnak
Többnél több testvére
Akik minden veszély között
Mindig mennek véle
Szent fogadás s eskü szerint
Hogy egymást nem hagyják
S a muszka számára készült
Vacsorát megadják
IX.
Negyvennyolczban kijöttek volt
Muszka apáitok
Eddig ... hallottátok
Nem felejtették el soha
Azt a magyar tánczot
Sok helyeken halt muszkával
Meg dugták a sánczot
X.
Valahogy volt s valahogy lesz
Mind szokták mondani
A muszkáknak szivök vágya
Nem fog teljesülni
Akarnák hogy a magyarok
Mind elpusztuljanak
Erdély s szép Magyarországon
Ők uralkodjanak
XI.
Segítse meg az úr Isten
A bús magyar népet
Ne engedje a muszkának
A szép magyar földet
Kik még élnek még hogy bírják
Özvegyek s az árvák
Szívből kérik szent felséget
Zokogva imádják
...
életet nyújt szent felsége ha ígért
első sorban kell mi is hogy tanuljunk
a fegyverrel hogy s mint kell elbánjunk
tanulatlan nem visznek a csatába
Tudatlanul ok nélkül és hiába
újoncz vagyok barna s székely honfiú
Kebelemben öröm rejlik s nincsen bú
mi az a bú, nem akarom viselni
van fegyverem s töltény amit emelni
Nem szabad, hogy a katona búsuljon
vidám arcza szüntelen megmaradjon
sírás helyett jobb az hogyha énekel
Tisztjeitől dícséretet érdemel
megpuczolom a csákómnak a rózsáját
úgy tekintem, mint a rózsám orczáját
fegyver s töltény katonai öltözet
ez nekünk a gazdasági szerkezet
Muszka sereg most még jól bújj vissza
még minket is ne vigyenek ki oda
Akkor tudom csúszni mászni megtanulsz
Az újoncznak olyan az ő élete
Úgy szomorú ha nincs pénze s kenyere
nagyot sóhajt s nyúl a nadrágzsebébe
vagy egy fillér nem kerül-e belőle
Ha kikapja az öt napi lélungot(?)
és melléje az öt napi profontot(?)
s jól lakhatik marha húsos levével
Kicsit gondol a csatával és egyébbel
Ha eltelik ez a nem várt háború
A nép nem lesz levert és nyomorú
Jót remélünk nemtom mi lesz belőle
csak az Isten tud bizonyost felőle
Az árvákról és özvegyekről
Úr Isten hallgasd meg a mi kérésünket
ne büntesd már tovább a bús magyar népet
atyánk oh ne legyünk utolsók előtted
hiszen más nemzet is vétkezik eleget
a múlt két esztendő terméketlensége
belé vont bennünket a nagy szegénységbe
hogy csak alig bírjuk a nyomorúságot
milyent szent felséged a népre ruházott
ebben a harmadikban ért egy olyan csapás
árvák s özvegyeknek nincs egyéb csak sírás
atyánk hova leszünk ily nehéz bú miatt
jobb lenne a földbe csendes domb alatt
a jó király mindig sajnálta népét
érdem felett pedig senkit nem büntetett
oh de most annyira megsebezték szívét
nyugodtan nem éri élte csendes végét
a honszeretetben semmi öröm nincsen
itt a balsors látom hogy el kell hogy temessen
hogyha uram Isten rajtunk nem könyörül
ily szentencziákból minket ki nem kerül
a sok férfit vitték a csatába
minket pedig hagytak nagy nyomorúságba
sok bús özvegyeket s jó öreg szülőket
s még több neveletlen árva gyermekeket
buzgó imáinkat az égre bocsátjuk
mert a vigasztalást csak onnan várjuk
minden nő szeretné élve férjét látni
akkor nem fognának gyászruhában járni
most van baj mert ekkora eddig nem volt(?)
biztosan eddig sok magyar meghalt
sok pedig sebesült s került a kórházba
mások ismét kerültek idegen fogságba
kik hazájukért is ... (?)
ki nagyon félszeg lesz és vagyontalan
többé nem lesz képes az erős munkára
kénytelen szorulni koldus mankójára
Győzhetetlen(?) király mindeneknek ura
legyen az özvegyek s árvák gyámolítója
a bús szülőknek is nyújtson vigaszt
és az elhunytaknak menyben boldogulást
a jó Isten adja legyen meg a béke
a veszedelemnek egyszer legyen vége
mert a hosszú harcznak nem lesz jó jövője
mind az egész népnek nehezül a terhére
és ne jusson hazánk még idegen kézre
mert igen sajnos lesz az mireánk nézve
akkor mind nézhetünk a csillagos égre
bizonyosan élve el leszünk temetve
én többet nem írok mert ennyi elég volt
az ütközeteknél mindenütt nem volt ott
mikor béke leszen után jövőkre
hív olvasóimmal az legyen megértve
maradok tisztelettel
Nyika István
udvarhelyi katona
A megnősült katonákról
1.
Édes anyánk mért szültél a világra
Most nem kéne elmenni csatába
Igen sajnos oly hirtelen elmenni
Kedves nőnket s gyermekünket itthagyni
Indulóra megverték már a dobot
Ez nem hozott a szívünkre semmi jót
Elveszettük örömünket s nem kapjuk
Szép hazánkat s kedveseinket itt hagyjuk
2.
Add ide a kezedet feleség
Tekintsen le reád a csillagos ég
Vigasztalást hozzon az Úr angyala
És ne hagyjon ilyen nehéz bánatba
3.
Búcsúcsókot hintek könnyes orczádra
Bízlak téged az Isten oltalmára
Soraimmal fölkereslek ha élek
Ajándékul egyebet nem ígérek
4.
Édesanyám ne sirasson engemet
A jó Isten ha megtartja éltemet
Hazajövök s akkor majd megjő az öröme
Csak még egyszer megláthassam az életbe
5.
Hosszút fütyölt a masina gőzsípja
Felültünk a katonai vonatra
Az viszen fel Galíczia szélire
A vérmező vagy siralom völgyébe
Ki e romlást midnyájunknak akarta
Azt az Isten rejánk csapásul hozta
Bűntesse meg másvilágon pokollal
Ha nem férünk közel hozzá golyóval
6.
A büntetést nem bíznók az Istenre
Csak kerülne üstüke a kezünkbe
Megadnák a megérdemlett ebédjét
Szuronyunkba beléhúznók a fejét
7.
A népnek színét s javát elvitték
Az ellenség prédájának kitették
Német s magyar mind testvérünk úgy tettünk
A golyóknak záporából részt vettünk
8.
Jertek ide szanitész vagy sebészek
Sebeimet ha bekötni meritek
Kössétek bé ne folyjon el a vérem
Míg vérem lesz van is élet reményem
9.
Honi bajok nincsenek most eszünkbe
Az az első vigyázunk életünkre
Egy percz alatt meg lehet a meghalás
A vérmezőn nem is lesz feltámadás
10.
Kik hon vagytok végezzétek az ügyet
Itt nagy a baj s menekülni nem lehet
Most tűnik ki hogy mit ér a katona
Ez az ország drága kincse s vagyona
11.
Katonaság védi meg a szent hazát
S a köznépnek csendes békés nyugalmát
A harczban is a jó Isten segélje
Oltalmával atyailag fedezze
A románok ha harczolni kivánják
Van hely ahol magukat kipróbálják
Ott válik meg melyik vitéz és bátor
A csatában ki jár elől s nem hátul
12.
Uram Isten ne hagyjad ezt megérni
Hogy a muszka tudjon minket legyőzni
És a magyar ... meglegyen
És ő másnak soha csúfja ne legyen
13.
Honvédinknek hiába van ereje
Bátor szíve s hős vitézi szelleme
Hogyha nincsen ágyújuk és fegyverük
Legyőzheti a tatár muszka sereg
---
Az újonczok bevonulása
Ki sem várták októbernek elsejét
Beszólíták a sok ifjú szép legényt
Öltözteték katonai ruhába
Hogy legyenek ők is nemzet virága
Jó szüleink engedjenek hogy menjünk
Mint bátyáink mi is katonák legyünk
Katonaság nélkül a hon dísztelen
Annak lenni minden honfi kénytelen
Székely lányok ne higgyék hogy elveszünk
Azt hogy mi a muszka rabja leszünk
Reméljük hogy a jó Isten megsegít
