2013. június 2. Az első generáció, amelyiktől gyermekkoromban láttam és hallottam sok mindenről, az a nagy öregek korosztálya volt: a nagy szüleimé és más véneké, akikkel találkoztam a családi és más összejöveteleken. Ilyenek voltak a várva-várt télesti szomszédolások, amit beszélgetőnek hívtunk, aztán a fonók, családi megyézések, sőt táncok, radinák, lakodalmak egyes részei, amelyeket nappal tartottak, pl. az ajándéktánc. De nehéz lenne minden alkalmat felsorolni, hiszen ma sem tudom, hogy kitől és mikor tanultam meg mintegy száz népdalt, balladát, keservest, amelyeket még ma is ismerek. Ez az átadott szokásvilág, hiedelmek, életvitel sok időn át alig változott, hiszen már mondtam, hogy az idő mintha rácsukódott volna Gyimesre. Igaz már az 1800-as években érdeklődők, tudós emberek jöttek Gyimesbe, ahol egy különös, gazdag hagyományos világgal találkoztak.
2013. június 3. Már említettem, hogy gyermekkoromban alig változott a gyimesiek életvitele. Állattenyésztéssel foglalkoztak, kalibáztak, még mindig megvolt a népi viseletük, a hagyományos zenére táncoltak, lakodalmaztak és szokásaikat, hiedelem-világukat is megtartották. Ez olyan volt egy gyermek számára, mintha minden nap elkalandozna egy más, csodás világba, lidércekkel, varázsló szépasszonyokkal találkozna, közben a már említett összejöveteleken csodás történeteket szívott magába. Kavargott bennem a valóság és a mese. Aztán, ahogy nőttem, nőttünk, úgy bővült körülöttünk a világ. Nem csupán hallgatói, szemlélői voltunk a minket körülvevő világnak, hanem kivettük a részünket a munkákból, táncból, betlehemezésből, kalákákból és mi tagadás, szerettünk és minket is szerettek, és a gyimesi párválasztás máshol ismeretlen formáját, a guzsalyaskodást is kipróbáltuk. Két fontos változás azonban történt a háború után Gyimesben is: a gazdák mostanra földtulajdonosok lettek, amely már évszázados álmuk volt, hiszen az 1800-as évek végéig csak bérlői voltak a használt földterületeknek. A másik dolog, az iskola fontosságának a felismerése volt. Ettől fogva, az 1950-es, de főleg a 60-as évektől kezdődött a régi hagyományos közösségek szétesése és sok hasznos, örökölt szokás, hagyomány eltűnése. Ezeket így átgondolva alakult át a blogom is, felvéve egy szokatlan formát, amelyik tulajdonképpen egy kompendium két fő résszel: Az elsőben bemutatom a RÉGI GYIMES rövid történelmét, benépesedését, életmódját, szokásait, hiedelemvilágát, ünnepeit, legendáit, majd azt vizsgálom, hogy az utolsó 40 évben mi változott, mi tűnt el a hagyományos szokások közül és egyáltalán jött-e valami azok helyébe? És vajon mennyivel és miben lett szegényebb a gyimesi csángók közössége? Így alakult a blogom, és ha néha szomorú hangulatot fedez fel benne az olvasó, az azért van, mert én belülről néztem mindent, ami eltűnt! Azokat átéltem, az én időmben lettünk szegényebbek, és minden eltűnés valaminek a halálát is jelenti! És hogyne fájna, ha abban az én gyermekkorom, ifjúságom is benne van?
Az öt utolsó bejegyzésem majd a megszerkesztett könyvem elejére kerül eligazításként egy szokatlan, furcsa néprajzi kompendium rövid bemutatása céljából.
