Kedves Olvasó! Üdvözöllek Tankó Gyula honlapján. Ha érdekel a gyimesi ember élete, sorsa, néprajza, tisztelettel ajánlom a blogomat. Címem: Gyimesközéplok 491 | Gyimes völgye | Erdélyország...
2015.08.30. 10:23
Mi lett az emberből....
Címkék: Ceausescu Vámszer Géza
2015 február 1.
Lehettem vagy negyven esztendős, amikor a kedves ugrai keresztanyám megállít az úton.
- Nem tudom mondjam-e, vagy nem, de mikor téged kereszteltünk, egy furcsa dolog történt. Szerencsére, inkább vidám, mint szomorú...
- Mondja csak nyugodtan, keresztanyám. Én mindig is szerettem az öregeket hallgatni
-Jól van. Hát az úgy történt, hogy február közepe tájékán megegyeztünk a komatársnőkkel, akik elkérték a keresztelőt, megvásároltuk, ami kellett, szépen felöltöztettünk, és elvittünk a templomba. Akkorjában csak a fejérnépek, a keresztanyák mentek a keresztelőre.A templom közél volt, volt vagy tíz keresztanya, itt ez volt a szokás. Anyukád sem jött a keresztelőre, mert, ameddig nem volt kiavatva, s ez csak hat hét után történhetett, nem volt szabad kimozdulni a kapun. Akkorjában még nagyobb havak voltak februárban és elég hideg volt. A pap végezte a szertartást, mire befejezte, már mi is vacogtunk a hidegtől, s te is nyugtalankodtál. De az egyik keresztanyád Fazakasné volt, a korcsmáros.Mivel a korcsma közel volt, meghívott egy-egy pohár jó melegített borra. Ezt már nem lehetett visszautasítani, igaz az egy pohárból több is lett. Nagy kipirosodva a hidegtől és a bortól, szépen elindultunk hazafelé. Vagy 2-300 méterre laktok a templomtól. De sajnos, annyit sem bírtunk ki, a bor kikívánkozott. Nagy puha hó volt, és a vasúti híd mellé téged letettünk és nyugodtan pisiltünk, senki sem járt arra. Azután , mint aki jól végezte a munkáját, boldogan hazaértünk és vidáman bédergettünk a házba.
- Na, hogy volt-kérdi nannyád...s a baba hol van? -Kutya gyilkos teremtette, hát azt ott felejtettük a hóban a híd alatt, és vagy hárman visszafuttunk, s te olyan csendesen pillogtattál, mintha semmi sem történt volna..De úgy-e kicsi kereszt ezért nem lesz harag. Hát, nem lett. Minket szétszórt az élet.Azóta a keresztanyáim és a család nagy része csendesen pihen a felsőloki temetőben. De minden ősszel, amikor ott járok, eszembe jut az én keresztelési történetem, és persze a vidám keresztanyáim is!
2015. február 6.
Mi lett az emberből...Karácsonyi szomorú történet
Amit elmesélek, az nem ezen a karácsony reggelén történt. De most vált annyira aktuálissá,hogy most már világgá kell kiáltanom. Tudom, hogy nem érek el vele szinte semmit, de ezt elhallgatni se tudom, nem hagy nyugton. Nézzük, miről is van szó!
Nem is tudnám megmondani, hogy a katonáskodás éveit leszámítva, hiányoztam-e otthonról a szeretet ünnepéről, hiszen ez a családnak is a csendes, halk szavú összejövetele, Vagy két éve is, éppen a lerobbantnak mondható csíkszeredai vasútállomáson, a vonatból bámultuk az érkező, siető, vagy ráérős utazni vágyókat és nagyokat hallgattunk. Egyszer csak kettévágta a nagy csendet két fiatal ember énekhangja, amely inkább tűnt ricsajnak, mint éneknek. De azért felismertük, hogy egy régi, katonadalt énekeltek. Különös képet nyújtott a két fiatal: egyikük magas, vékony, a másik meg alacsony. A kisebbik valósággal rákapaszkodott a nagyobbra, és látszott, hogy együtt mulathattak valahol, mert így Karácsony reggelén nem találsz csak úgy, az úton egy másikat, akivel ennyire közél érzed magad. És most jön az, amiről nehéz véleményt nyilvánítani. Egyszer, csak úgy váratlanul, a magas fiú ellöki magától a kisebb, gyengébb emberkét, egy ütéssel a földre teríti és azt hiszem, ekkor már nem az EMBER cselekszik. Rúgja, üti, ahogy még állatot sem szabadna bántani. A körüllévők elhúzódnak a közelükből, mindenki elfordítja a fejét. Miért is gyűjtené meg a baját valaki? Aztán megjelenik a forgalmista a lapockájával, sípjával,és elindul a gyimesi vonat. Máskor a környező havas vidéket, a gyönyörű, hótól terhes fákat bámultam, amelyek mindig megnyugtattak, Most, hiányzott ez az érzés, és azon gondolkoztam, hogy mi okozhatja egy embernél ezt a hirtelen változást,milyen tükör törhetik apróra ilyenkor ott bent, az EMBER lelke körül? Nehéz erre válaszolni és sokuk csak felsóhajtani tudott, akárcsak Ady Endre 1899-ben írt karácsonyi versében: Ma úgy kén,hogy egymást öleljék ---Szívükre mind az emberek
De nincs itt hála, nincs itt béke BETEG A VILÁG,NAGY BETEG...
Igen, ezzé lett a világ! Ma gyilkolnak, lőnek robbantanak,ártatlan emberek halnak meg naponta, mások földönfutóvá válnak, valamitől menekülnek.Ettől pedig az egyszerű ember is olyanná válik, mint a két bemutatott fiú is.És a tüntetők nyelvezete, sőt a politikusok sok megnyilvánulásából is keveset tanulhat a mindennapi ember, a gyermek? És mit tanul azokból a naponta látott filmekből, adásokból.amelyeket a televízió adások sugároznak. Hogy miért éppen akkor írtam le ezeket a gondolatokat? Mert éppen akkor volt tele a média a Franciaországban lemészárolt karikaturisták és más ártatlan emberek lemészárlásával. De gondoljuk jól át emberek: a mindent szabad jelszóval müködő liberális világnézet vajon, valamilyen mértékben, nem hibáztatható a történtekért?
.2015. február 17. KI GONDOLTA VOLNA...
Kissé szomorú hangulatban sétálgatok a múltban. Igen, mert ma ismét a magyarság sorsára gondolok Erdélyben és bármennyire is igyekszem tiszta fejjel megítélni, ami a múlt napokban történt az Aradi vértanúk szobrainak meggyalázásával, csak elszomorodni tudok. Felteszem a kérdést: Hogy nem tudnak egyesek megérteni és belenyugodni egy olyan valóságba, amihez nem fér kétség? Pedig csupán arról van szó.hogy Erdély minden egyes nagyobb városában, amelyek lassan elrománosodtak,sok minden tanúskodik, vagy legalább is, tanúskodott arról, hogy ezen a földön egy erős magyar kötődésű kultúra létezett.Itt és most csupán egy példát említenék, mégpedig a magyar színjátszásról szeretnék egy néhány gondolatot megosztani.
Kolozsváron a magyar nyelvű színjátszás 1792-ben kezdődött!! Nem árt, ha utána néztek, hogy akkor és utána még sokáig a mai Budapesten milyen nyelven történtek, ha egyáltalán voltak - előadások...1821-től Kolozsvár már kőből épült, állandó színházzal büszkélkedhetett. Mennyi mindennel tudnám folytatni, ha volna ehhez kedvem. De pillanatnyilag nincs! És gondolom, ameddig valaki magyarázatot tud nekem adni arra az egyszerű naiv kérdésemre, hogy miért harcolnak olyan erőteljesen a múltbeli minket igazoló nyomok megsemmisítéséért, addig én minden ilyen tettükkor elszomorodok!!! Betegese sajnálom a múltunkat!!!
.
Szólj hozzá!
2015.08.30. 10:23
Falunapok Középlokon...
2014. szept. 2. A jövő hét végén falunapokat tartunk Középlokon, ahol bemutatásra kerül a mi könyvünk is, amelyről a múltkori bejegyzésembe beszéltem. Fáradtságos út volt az adatok gyűjtögetése, rendezése, de felejthetetlen, izzadtság szagú boldogság fogott el, amikor új, vagy rég ismert adatokra bukkantunk olyan időkről, eseményekről, emberekről, akikre mintha egy megtapínthatatlan óriás rácsukta volna az időt, és ők, a csángók, képesek voltak mégis kitörni ebből az álló világból, és 2-3 száz év alatt olyan sajátságos népi kultúrát hoztak létre, amelyet még ma is csodál a világ, és amely a magyar kultúra szerves része.Nem tudom megállni, hogy érzéseimet ne közölném az olvasókkal is, ezért ideírom a vázlat füzetembe meglapuló kis bejegyzésemet:
Gyimesi alliteráció : Szívemből született szerelmes szöveg szülőföldemről , Szülőföldemnek!
Szólj hozzá!
2014.08.30. 09:13
Visszatérés
2014.augusztus 30. Visszatértem, szinte egy év után,a blogom írásához. Közben már a nyomdában van, és egy vagy két héten belül, megjelenik egy könyv, Gyimesközéplok monográfiája. Tulajdonképpen, főleg az első kétszáz év fontosabb történéseinek bemutatására gondolva, az egész Gyimesről beszélünk, hiszen sokáig közös , egyetlen egyházközség létezett, és mint területi , falu vagy községek szintjére is, sokkal később tagozódott Gyimes. Néprajza pedig, ami mára már nem csak a gyimesiek, hanem az egész magyar kultúra kincs, teljesen egy törzsből fakad! Gondoljunk csak a táncaikra, keservesekre és hagyományos gazdálkodásukra. Gondolom, majd az olvasó választ kaphat ezekre a kérdésekre. De most pillanatnyilag, Tusnádon pihenek és csodálom a természet szépségeit! Fényképezek is, mert most még együtt zöldellnek az örökzöld fenyők és a lomblevelűek. De később, az első hidegebb, harmatos éjjelek után, a lomblevelű fák, bokrok, annyi színt vesznek magukra, ahány fajta terem itt. És az örökzöld fenyvesben a sok szín csodaként hat a szemlélőre. Nekem ilyenkor mindig Petőfi sorai jutnak eszembe: O, természet, o,dicső természet, Mely nyelv merne versenyezni véled?