2015 február 1.
Lehettem vagy negyven esztendős, amikor a kedves ugrai keresztanyám megállít az úton.
- Nem tudom mondjam-e, vagy nem, de mikor téged kereszteltünk, egy furcsa dolog történt. Szerencsére, inkább vidám, mint szomorú...
- Mondja csak nyugodtan, keresztanyám. Én mindig is szerettem az öregeket hallgatni
-Jól van. Hát az úgy történt, hogy február közepe tájékán megegyeztünk a komatársnőkkel, akik elkérték a keresztelőt, megvásároltuk, ami kellett, szépen felöltöztettünk, és elvittünk a templomba. Akkorjában csak a fejérnépek, a keresztanyák mentek a keresztelőre.A templom közél volt, volt vagy tíz keresztanya, itt ez volt a szokás. Anyukád sem jött a keresztelőre, mert, ameddig nem volt kiavatva, s ez csak hat hét után történhetett, nem volt szabad kimozdulni a kapun. Akkorjában még nagyobb havak voltak februárban és elég hideg volt. A pap végezte a szertartást, mire befejezte, már mi is vacogtunk a hidegtől, s te is nyugtalankodtál. De az egyik keresztanyád Fazakasné volt, a korcsmáros.Mivel a korcsma közel volt, meghívott egy-egy pohár jó melegített borra. Ezt már nem lehetett visszautasítani, igaz az egy pohárból több is lett. Nagy kipirosodva a hidegtől és a bortól, szépen elindultunk hazafelé. Vagy 2-300 méterre laktok a templomtól. De sajnos, annyit sem bírtunk ki, a bor kikívánkozott. Nagy puha hó volt, és a vasúti híd mellé téged letettünk és nyugodtan pisiltünk, senki sem járt arra. Azután , mint aki jól végezte a munkáját, boldogan hazaértünk és vidáman bédergettünk a házba.
- Na, hogy volt-kérdi nannyád...s a baba hol van? -Kutya gyilkos teremtette, hát azt ott felejtettük a hóban a híd alatt, és vagy hárman visszafuttunk, s te olyan csendesen pillogtattál, mintha semmi sem történt volna..De úgy-e kicsi kereszt ezért nem lesz harag. Hát, nem lett. Minket szétszórt az élet.Azóta a keresztanyáim és a család nagy része csendesen pihen a felsőloki temetőben. De minden ősszel, amikor ott járok, eszembe jut az én keresztelési történetem, és persze a vidám keresztanyáim is!
2015. február 6.
Mi lett az emberből...Karácsonyi szomorú történet
Amit elmesélek, az nem ezen a karácsony reggelén történt. De most vált annyira aktuálissá,hogy most már világgá kell kiáltanom. Tudom, hogy nem érek el vele szinte semmit, de ezt elhallgatni se tudom, nem hagy nyugton. Nézzük, miről is van szó!
Nem is tudnám megmondani, hogy a katonáskodás éveit leszámítva, hiányoztam-e otthonról a szeretet ünnepéről, hiszen ez a családnak is a csendes, halk szavú összejövetele, Vagy két éve is, éppen a lerobbantnak mondható csíkszeredai vasútállomáson, a vonatból bámultuk az érkező, siető, vagy ráérős utazni vágyókat és nagyokat hallgattunk. Egyszer csak kettévágta a nagy csendet két fiatal ember énekhangja, amely inkább tűnt ricsajnak, mint éneknek. De azért felismertük, hogy egy régi, katonadalt énekeltek. Különös képet nyújtott a két fiatal: egyikük magas, vékony, a másik meg alacsony. A kisebbik valósággal rákapaszkodott a nagyobbra, és látszott, hogy együtt mulathattak valahol, mert így Karácsony reggelén nem találsz csak úgy, az úton egy másikat, akivel ennyire közél érzed magad. És most jön az, amiről nehéz véleményt nyilvánítani. Egyszer, csak úgy váratlanul, a magas fiú ellöki magától a kisebb, gyengébb emberkét, egy ütéssel a földre teríti és azt hiszem, ekkor már nem az EMBER cselekszik. Rúgja, üti, ahogy még állatot sem szabadna bántani. A körüllévők elhúzódnak a közelükből, mindenki elfordítja a fejét. Miért is gyűjtené meg a baját valaki? Aztán megjelenik a forgalmista a lapockájával, sípjával,és elindul a gyimesi vonat. Máskor a környező havas vidéket, a gyönyörű, hótól terhes fákat bámultam, amelyek mindig megnyugtattak, Most, hiányzott ez az érzés, és azon gondolkoztam, hogy mi okozhatja egy embernél ezt a hirtelen változást,milyen tükör törhetik apróra ilyenkor ott bent, az EMBER lelke körül? Nehéz erre válaszolni és sokuk csak felsóhajtani tudott, akárcsak Ady Endre 1899-ben írt karácsonyi versében: Ma úgy kén,hogy egymást öleljék ---Szívükre mind az emberek
De nincs itt hála, nincs itt béke BETEG A VILÁG,NAGY BETEG...
Igen, ezzé lett a világ! Ma gyilkolnak, lőnek robbantanak,ártatlan emberek halnak meg naponta, mások földönfutóvá válnak, valamitől menekülnek.Ettől pedig az egyszerű ember is olyanná válik, mint a két bemutatott fiú is.És a tüntetők nyelvezete, sőt a politikusok sok megnyilvánulásából is keveset tanulhat a mindennapi ember, a gyermek? És mit tanul azokból a naponta látott filmekből, adásokból.amelyeket a televízió adások sugároznak. Hogy miért éppen akkor írtam le ezeket a gondolatokat? Mert éppen akkor volt tele a média a Franciaországban lemészárolt karikaturisták és más ártatlan emberek lemészárlásával. De gondoljuk jól át emberek: a mindent szabad jelszóval müködő liberális világnézet vajon, valamilyen mértékben, nem hibáztatható a történtekért?
.2015. február 17. KI GONDOLTA VOLNA...
Kissé szomorú hangulatban sétálgatok a múltban. Igen, mert ma ismét a magyarság sorsára gondolok Erdélyben és bármennyire is igyekszem tiszta fejjel megítélni, ami a múlt napokban történt az Aradi vértanúk szobrainak meggyalázásával, csak elszomorodni tudok. Felteszem a kérdést: Hogy nem tudnak egyesek megérteni és belenyugodni egy olyan valóságba, amihez nem fér kétség? Pedig csupán arról van szó.hogy Erdély minden egyes nagyobb városában, amelyek lassan elrománosodtak,sok minden tanúskodik, vagy legalább is, tanúskodott arról, hogy ezen a földön egy erős magyar kötődésű kultúra létezett.Itt és most csupán egy példát említenék, mégpedig a magyar színjátszásról szeretnék egy néhány gondolatot megosztani.
Kolozsváron a magyar nyelvű színjátszás 1792-ben kezdődött!! Nem árt, ha utána néztek, hogy akkor és utána még sokáig a mai Budapesten milyen nyelven történtek, ha egyáltalán voltak - előadások...1821-től Kolozsvár már kőből épült, állandó színházzal büszkélkedhetett. Mennyi mindennel tudnám folytatni, ha volna ehhez kedvem. De pillanatnyilag nincs! És gondolom, ameddig valaki magyarázatot tud nekem adni arra az egyszerű naiv kérdésemre, hogy miért harcolnak olyan erőteljesen a múltbeli minket igazoló nyomok megsemmisítéséért, addig én minden ilyen tettükkor elszomorodok!!! Betegese sajnálom a múltunkat!!!
.
