2013. július 29. Végre befejeztem a négy éve kezdett blogom bejegyzéseinek átdolgozását, javításait, és az így nyert szöveg, amely 231 oldalnyira sikerült, lassan elkészült és kiadásra vár. Ehhez kezdtem tárgyalgatni. Végeredményben ez a szöveg azt tartalmazza, ami a szívemhez a legközelebb áll: Gyimes történelme az ismert a dokumentumok és kutatások szellemében, és, főleg az ide csángált emberek szokásairól, életéről, hiedelemvilágáról beszélek, írok. Én beleszülettem ebbe a világba, és szerencsés voltam, mert még a gyermekkorom és fiatalságom nagy része ebben a hagyományokban gazdag, szinte mesés világban telt el. Akkor még Gyimesre, mintha rá lett volna csukva az idő, úgy őrizte szinte máig a hagyományokban gazdag múltját! Gondoljunk csak a harminc fajta táncalkalomra,vagy az ennél is több táncra, amit még az 1960 -as években eltáncoltunk a jelesebb táncalkalm, akkor úgy reggel felé. Mára ezek már színpadra kerültek, és a híres két - három napos lakodalmak is kimaradtak, a maiak már csak karikatúrái a régi mulatságoknak. Ezért először a leendő könyvemben bemutatom a régi szokásokat, ünnepeket, lakodalmaikat és életmódjukat, majd a második részben arról szólok, hogy csak az én időmben, amire visszaemlékezek, azaz 70 évről van szó,mi minden távozott a gyimesiek szokásvilágából, mennyivel lettünk szegényebbek. Csaj egy példa: naphoz tudom kötni, amikor Középlokon az utolsó pityókalopó kalákát rendezte Halmágyi Misi, a híres zenészdinasztia egyik utolsó képviselője. Vagy mik voltak azok az "ajándéktáncok". De hosszan tárgyalom első találkozásaimat a gyimesi keservesekkel, lakodalmakkal, kalibázással. Ezeket úgy írom le, ahogyan Nagy Olga néprajzos meseíró észrevette az első kötetemnél, azaz belülről, mint aki átélte azokat! Aztán rátérek azokra az új formákra, amikkel ez a népcsoport igyekezett betömni a sok keletkezett űrt, amelyeket hagytak a kimaradt szokások, Mert ez a népcsoport sem élhetett itt, elszigetelve a világtól hagyományok, szokások népdalok, táncok nélkül. És büszkék lehetünk arra, hogy itt őriztük meg a legtöbb táncot az ősi formákból, amelyeket az idők folyamán a gyimesiek a maguk ízlésére és a maguk lelkületére alakították. Gondoljunk csak a lassú magyarosra, a rengeteg kalákára, az étkezési szokásaikra, vagy a sokszor félreértett párkereső szokásukra, a guzsalyaskodásra, amelyik a próbaházasság egyik formája volt ennél a népcsoportnál. A gyimesi csángók is, mint bármelyik népcsoport, igazi alkotók voltak, csak ők tovább őrizték ezeket a kincseket, ahogyan Vámszer Géza már 1940-ben leírta: "a székely paraszti műveltség archaikus rétegeit itt őrizték meg a legjobban" és én még hozzátenném, a legtovább, szinte napjainkig! És nagyon is időtálló Kodály Zoltán 1949 -ben tett kijelentése is: "Európa nem arra kíváncsi, hogy hogyan utánozzuk őt, hanem arra, hogy mit adunk magunkból!"
2013. július. 30. Sajnos, ma és holnap, nem tudom folytatnia blogomat, mert közbejött egy váratlan, szomorú esemény a volt iskolám, a Majláth Gusztáv Károly iskola közösségének az életében. Mivel az iskola szomszédságában lakom,gyakran belépek a mostani fiatal kollégákhoz egy kis duma partira. Szeretek elbeszélgetni ezekkel a fiatal kollégákkal! Főleg az igazgatókkal, hiszen én elődjük voltam közel 40 éven át De amit ma reggel láttam az irodában, azt, úgy hiszem, soha nem feledem el! Holnap reggel leírom, mi is történt, mert most sürgősen hívnak valahova...